A tehetséggondozásnak van sok olyan kérdése, amelyeket talán érdemes újra és újra körüljárni, hiszen a tehetséges tanulókkal való foglalkozás napjainkban sem veszti aktualitását. Talán azért is olyan fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, mert a tehetségértelmezés, a tehetségfelismerés és a tehetséggondozás módszerei is folyamatosan bővülnek, választ adva ezzel a különböző területeken való tehetségek kibontakozásának elősegítésére, ezeknek a tehetségeknek a felismerésére, szakszerű segítésére.
A tehetség fogalmának máig egyik legnépszerűbb, jól érthető definícióját Renzulli amerikai pszichológus alkotta meg: szerinte a tehetség az értelmi képesség (az intelligencia), a kreativitás (az eredetiség) és a feladat iránti elkötelezettség (szorgalom, kitartás) egybeesése. A Pedagógiai lexikon a következő értelmezésben beszél a tehetséggondozásról:
„A tehetséggondozás a tehetség meghatározását, a tehetségfelismerést és a tehetségfejlesztést magában foglaló pszichológiai, pedagógiai tevékenység. Tárgya, tág értelemben, a tehetség kibontakoztatása, melybe beleértjük a tehetség fogalmának a meghatározását, a tehetségfelismerést, azoknak a tulajdonságköröknek a meghatározását, melyek a tehetséget alkotják, valamint a tehetségfejlesztést, a tehetséges tanulók iskolai és iskolán kívüli nevelését, képzését, az életpályájukról való gondoskodást, a tehetségek védelmét és az oktatásirányításra, pedagógusképzésre, szülők orientálására háruló következményeket.”
Kiemelném annak a fontosságát, hogy a szorgalom-kitartás kettőst ne értelmezzük félre! A tehetséges gyerek egyáltalán nem biztos, hogy szorgalmát, feladat iránti elkötelezettségét és kitartását az iskolai feladatok megoldására fogja irányítani. Ne az alapján minősítsük a gyereket tehetségesnek, hogy szorgalmasnak tűnik-e a számunkra, vagy sem. A gyerekek olyan területeken adhatnak számot szorgalmukról, kitartásukról, amelyekre a pedagógus és a szülő álmában sem gondolna. De az is előfordul, hogy azért nem tűnik a gyerek szorgalmasnak, mert akadályba ütközött a belső motivációból fakadó hajtóerő felszínre törése. Tehát tekintsünk el attól, hogy a tehetségértelmezésünk az iskolai házik szorgos elkészítésének függvénye legyen! Annál is inkább, mert a tehetségesek esetében sokszor előfordul, hogy nem ismerik fel a tehetségígéretet, pusztán azért, mert például antiszociális viselkedése eltereli a figyelmet a gyerek mélyben lapuló lehetőségeiről.
A tehetséggondozás univerzális pedagógiai feladat, amely minden gyermekre, serdülőre és fiatalra irányul. A tehetséggondozó pedagógia nem a teljesítményre helyez elsősorban hangsúlyt, hanem a feltételezett képességekre és személyiségvonásokra, mert ezek a teljesítmény előzményei. A teljesítményt széleskörűen értelmezzük, ne csak az iskolai teljesítményre összpontosítva, mert az a tanuló, amelyik az iskolában átlag alatt teljesít, lehet kiemelkedő tehetség!
A tehetséges gyerekek kibontakoztatásához olyan környezetre van szükség, amely segítő légkörű és inspiráló, és amely lehetőséget nyújt a gyerekeknek a meglévő intellektuális, szociális és emocionális képességeik fejlesztésére, és ehhez a belső motiváció kialakítása járul hozzá.
Mint már mondtam, vannak olyan tehetséges gyerekek, akiknél nehéz felismerni a tehetséget, mert például állandó magatartásproblémák merülnek fel velük kapcsolatban, vagy esetleg tanulási nehézségeik akadnak. Az utóbbi időben egyre többször hívják fel a szakértők a figyelmet rájuk mint kétszeresen kivételes gyerekekre, akiknek fokozott segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy megmutathassák értékeiket. Megfontoltan tekintsünk ezekre a nehézségekre, mert amennyiben ezek a gyerekek energiájuk nagy részét a hibáik kijavítására fordítják, akkor nem jut már energia és lehetőség a tehetségük kibontakoztatására. A felzárkóztatás fontos addig a pontig, ameddig még támogatja a gyerek tehetségének kibontakozását vagy az életvezetését. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt.
A tehetség nem mindig tör utat magának, hanem szakszerű segítségre, támogatásra és nagy-nagy megértésre van szükség hozzá.
