Csiling-giling, irka, tábla
Fiúk, lányok, iskolába!
Csiling-giling, ébredjetek!
Iskolába siessetek!
Csiling-giling, irka, tábla,
Gyertek, gyertek iskolába!
Ez a kis gyermekvers írja le a legjobban azt, ami minden szeptember első napjaiban a családok nagy részét lázba hozza, persze ennek a láznak nem egyforma a hőfoka. „Leglázasabbak” az iskola első osztályába induló gyerekek és szülők, hisz óriási váltásra kerül sor a kisgyermek életében. Ugyanilyen lázas és fontos időszak ez az óvodába indulók számára, csak erről kevesebb vers született. A sajtóban, az interneten ilyenkor, tanévkezdés idején több írás megjelenik, amelyekben különböző szempontból felhívják a figyelmet az új iskolai szabályokra, törvényváltoztatásokra, számba veszik a szünidőket, ünnepeket, amikor szünetel a tanítás, és hasznos tanácsokkal látják el a szülőket, amelyeket érdemes is megfogadniuk.
Mivel egyfajta örök körforgásról van szó, minden szeptemberben egy újabb iskolába induló gyereksereg és velük együtt a szüleik, nagyszüleik, a szűkebb, sokszor a tágabb család is „iskolás” lesz, a felnőttekben, az idősebb testvérekben újraélednek az iskolával kapcsolatos érzelmeik. Jobbik esetben a pozitív érzelmek törnek föl, de sajnos igen gyakran a kellemetlen tapasztalataik kerülnek előtérbe, amit akarva-akaratlanul kinyilvánítanak. A véleményüket, a hozzáállásukat a gyerek látja, hallja, tapasztalja, ez a légkör veszi körül ilyenkor a jövendőbeli iskolást. Ez a légkör, hangulat, az iskoláról, tanítókról, tanulásról kimondott, sőt a kimondatlan dolgok is igencsak befolyásolják a gyermek iskolához való viszonyát, iskolai eredményességét, előmenetelét, azt, hogy számára a tanulás, a tudás érték lesz-e, vagy nyűg.
Ne feledjük, hogy a szülőknek (és a család gyermek számára fontos tagjainak) az oktatáshoz való hozzáállása az egyik legfontosabb tényező a tanulási eredményességet illetően. Ezért kiemelkedően fontos, hogy az iskolával kapcsolatban ne a rosszat, a kellemetlent domborítsák ki. Keressék meg magukban, mi az, amiért szerettek és amiért érdemes iskolába járni. A gyermek számára sokkal jobb és inkább segítő viselkedés – akármennyire is nehezükre esik –, hogy az iskoláról, a tanítóról, a tanárokról vagy más iskolában dolgozó személyről alkotott, esetleges negatív, becsmérlő, elmarasztaló véleményüket ne mondják, mutassák ki a gyermekük előtt. Az iskolával (tanítóval, tanárokkal, a többi gyerekkel, tanulással, feladatokkal stb.) kapcsolatos problémákat elsősorban a gyermek tanítójával, osztályfőnökével és az adott tanárral beszéljék meg, ne a többi szülővel, mert ez legtöbbször uszítást jelent, ami nem hat építően a kapcsolatokban, a kommunikációban.
Mindig tartsák szem előtt, hogy a gyermek elsősorban a szülőtől tanul, ő adja a mintát, ő a gyermek számára a pozitív példa, amelyet követni kell. Ha a szülő véleménye rossz az iskoláról, a tanítóról, akkor a gyereké is ilyen lesz, ami nagyban megnehezíti a gyermek helyzetét és a pedagógusok munkáját.
Amikor az iskolatáskákat, hátizsákokat csomagolják, már egészen kicsi kortól kezdve ne csak tanszereket, íróeszközöket, uzsonnát, esetleg lélekerősítőként kabalajátékot tegyenek bele, hanem olyan dolgokat is próbáljanak átadni a gyermeküknek, amelyek nem férnek bele a hátizsákba. Például néhány szabályt, mint amilyeneket az interneten találtam,1 és jónak tartva őket, megosztom a kedves olvasókkal.
Ha hibázol, kérj bocsánatot! – Ha valakinek szüksége van segítségre, segíts! – Ha elakadtál, ne félj segítséget kérni! – Ha hibázol, bízz magadban, és próbáld újra!
És mielőtt útra bocsátanánk, az iskolába, óvodába induláskor, nyugodtan mondjuk neki:
Érezd jól magad! – Bízz magadban! – Nem baj, ha nem tudsz mindent! – Minden nappal egyre jobb leszel! – Úgy vagy jó, ahogy vagy! – Legyen ez a te napod!
Legyen ez a TE napod is!
Nyitókép: Pixabay
