Az utóbbi időben gyakran megüti a fülem, hogy sporteseményekről szóló tudósításokban egyes sportágakban kiemelkedő hírnevet szerzett sportolókat, például neves autóversenyzőket, labdarúgókat legendaként emlegetnek. A legenda főnév szótári jelentéseit tanulmányozva arra gondolhatunk, hogy ezekben az esetekben bizonyára jelentésbővülésről van szó.
A legenda – számos értelmező szótár tanúsága szerint – több jelentésben használatos. Az irodalomban jártas ember egy vallásos tárgyú, középkori, általában egy szent életét bemutató műre gondol: Szent László legendájára, Szent Katalin legendájára, illetve egy jelentős történelmi személy tetteit gyakran kiszínezve megörökítő, általában szóbeli hagyomány útján terjedő történetre. Ilyen például Artúr király legendája, Csaba királyfi legendája. Nekem Szerb Antal A Pendragon legenda című különös regénye jut először eszembe, amely műben az író legendákkal teli walesi tájakra viszi el olvasóját. De nemcsak neves személyekről szólhatnak, hanem kisebb közösségekben, akár családokban is élhetnek legendák: kiszínezett, szóban megőrzött történetek az adott közösség múltjából, egyik-másik tagjának életéből – hősiességéről, avagy éppen iszákosságáról –, még akkor is, ha fele sem igaz. Ebben az értelemben sem a hitelességen van a hangsúly, hanem az érdekességen.
A legenda akár kitalált történet is lehet, mendemonda, de ha a valóságon alapul, akkor is a történet kiszínezése, felnagyítása az egyik legfőbb sajátossága. Akár egészen hihetetlen is lehet. Jó példa erre Tersánszky Józsi Jenő Legenda a nyúlpaprikásról című műve, melyben a főhős, az öreg Gazsi nyúlpaprikást szeretne enni, de mivel beteg, nem tudja megszerezni, és a nyúl megy el hozzá.
Az értelmező szótárak a legenda szó más jelentését is feltüntetik, de ezek ma már nem nagyon használatosak. Ritkán találkozunk olyan könyvekkel, amelyekben a képaláírásokat, magyarázatokat legendának neveznék, pedig régebben ezek még gyakrabban előfordultak. Talán térképeken látunk még legenda néven ilyen értelemben tájékoztatást, útmutatást, jelmagyarázatot.
A legenda általában tehát egy történetet, eseményt jelent, vagy az erről szóló művet. Önmagában személyt régebben nem szoktunk a legenda szóval illetni, de ez ma már nincs így. „Legendák búcsúztak: 2021-ben visszavonult magyar sportolók” – így tudósított a média arról, hogy huszonegy neves sportoló abbahagyta sportolói pályafutását. Két Real Madrid-legendáról írnak más tudósítások – ez alatt két sportoló, két játékos értendő, és nem két érdekes történet. „A legenda is megmondta” – idézték legutóbb a szinte szállóigévé vált kijelentést: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci.” Ki ne hallotta volna már sokszor a fenti állítást, bár abba most ne menjünk bele, hogyan kell érteni.
A legenda tehát a mai nyelvhasználatban nemcsak valamilyen történetet, eseményt jelenthet, hanem azt a személyt is, akihez az esemény köthető. Ha mindannyian tudjuk, hogy milyen „legendás” eseményre kell gondolnunk, akkor nem is jelent semmi problémát, ha csak az adott személyt említik, hiszen a név felidézi a hozzá fűződő „legendát”, történetet. Utóbb említett esetben Puskást és a magyar–angol 6:3-at.
De mi van akkor, ha a legenda személyre vonatkozóan nem idéz fel semmilyen legendás eseményt, és mégis legendának neveznek valakit? Valószínűnek létszik, hogy újabban sokszor egyszerűen a híres, neves, ismert, kiváló szavak szinonimájaként használják. Az említett példák közül a Real Madrid sportolói vonatkozásában valószínűen ez a helyzet. Ez esetben viszont a szó használata során egy új jelentésre figyelhetünk fel. A szó egyértelműen pozitív jelentést kap, de közben elvész vagy legalábbis elhalványodik a szó jelentését eredetileg meghatározó történet, vagyis maga a tulajdonképpeni „legenda”.
