6.
A pedagógia legfőbb képviselői egészen az ókortól napjainkig vallották a játék jótékony hatását a személyiség formálhatóságára. Platón fontosnak tartotta a gyermekek olyan irányított játéktevékenységét, ahol hozzászoknak a felnőtt életfelfogáshoz. Ragaszkodott a játékszabályok szigorú betartásához, valamint vallotta azt, ha egy gyermek vereség után újra és újra feláll, az élete során sem fog feladni semmit, küzdeni fog a végsőkig. Arisztotelész azt a felfogást szorgalmazta, miszerint a gyermek életében ötéves korig kell biztosítani a játék lehetőségét, amely sokféle jótékony hatásával biztosítja a gyermek fejlődését. A középkorban a humanista pedagógusok voltak azok, akik nagy hangsúlyt fektettek az ifjak nevelésének kérdéskörére. Hangot adtak a testnevelés, valamint a játék nevelői szerepének. Antonio Scaino 1555-ben megjelent játékkönyve jelentős a játékpedagógia számára, ugyanis olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek a játékszabályok pontos betartásának nevelő jellegét jegyzik le számunkra. Antonio szerint a nevelőértékek mellett a játék a jótékony egészségügyi hatásokat is szorgalmazza. Maffeo Vegio egy orvosi témájú művében írta azt, hogy az ifjúságot szoktatni kell a játékhoz, mert a játék edzi a testet. Rabelais sokoldalú testi foglalkozásának mozgásanyagát a játék egészíti ki. A játék a gyermekeknél a délelőtti foglalkozásba volt beépítve, amikor a tanulók mintegy háromórás tanulás után kimehettek a szabadba játszani. Állítása szerint az egész játékidő szabadság volt a gyermekek számára. Abban az időben a pedagógia ezen oldalán a gyermek felé fordulásnak ténye mutatkozik meg. A játék során a tanulók egyénisége került felszínre, akkor hagyhatták abba a játékot, amikor ők szerették volna. Rabelais e foglalkozások létrehozásával a terhelés empirikus mércéjének első megállapítója is. János Kristóf 1796-ban megjelent játékkönyve miatt kiemelkedő személy a filantropistáknál. A későbbiek során ez a könyv forrásmunkának volt tekinthető, amelyben azt is hirdette, hogy a gyermekek oktatását a játékban kell feloldani. A játék során tud felszínre kerülni a tanuló egyénisége, amit különböző mozgásos játékokkal tudunk elősegíteni. Alkotásában mintegy 105 mozgásos, valamint pihenő játékot jegyzett le. Thomas Arnold gondolatai abban az időben pedagógiai gyakorlatokra voltak visszavezethetőek. A sportokat és a testnevelési játékokat tartotta a leghatékonyabb, az erkölcsi nevelés eszközének. Bevezette a játék közben kialakult normákat a mindennapos iskolai életbe. Alapfeltevése neki is hasonló volt, mint a korábban említett feltevéseknek. Szerinte a fizikai mozgáson és a játék élményein keresztül a tanulók önmagukat tudják formálni. Lepeš Josip és Halasi Szabolcs tanulmánykötetében már nemcsak az erkölcsi nevelés tekintetében vizsgálják a játékot, hanem annak fontos, intellektuális részletét is hangsúlyozzák. A kutatásukban fiziológiai folyamatokról írnak, valamint arról, mindez milyen hatással van magára az agyra mint szervre, s ez hogyan változtatja a gyermek intellektusát: „Megállapítást nyert, hogy azok a gyerekek, akiket a szüleik korai gyermekkorukban akadályoznak abban, hogy sokat mozogjanak, később kezdenek el beszélni, késnek az intellektuális fejlődésben és később regisztrálják környezetüket.” Ugyanakkor mindebben a tekintetben nem elhanyagolható a gyermek egyéni lelki tulajdonsága sem.
A játék szerepe az ember életében
A játékoknak több ponton is nagyon fontos szerepük van az ember életében. Egy gyermek játékokkal tudja felfedezni és megismerni környezetét, játszva ismeri meg a külvilágot, az őt körülvevő embereket, mivel a játék során mindenki önmagát adja, mondhatni, itt mutatkozik meg igazán az ember valódi jelleme. A gyermekek életkorának előrehaladtával válik a játék folyamata egyre tartalmasabbá, élvezhetőbbé. Csecsemőkorban elsősorban a kézjáték vagy fogásreflex az, ami említést érdemel, ugyanis itt még nem beszélhetünk tudatos játéktevékenységről. Az egyéves kor elérésével kezd el „igazából” játszani a gyermek. Ekkor még a mozgásos cselekvések tárgyak kíséretében zajlik, ami mind hozzájárul a játéktevékenység fejlődéséhez. Egy óvodás gyerek ezzel szemben már szinte fáradhatatlanul mozog, és ezen mozgások a játék formájában valósulnak meg. Az iskolában már a tanulás tölti be az első helyet, de itt sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gyermekeknek szükségük van a játékra, a mozgásra. Véleményem szerint egy kisiskolástól soha nem szabad megvonni a mozgás lehetőségét, gondolok itt arra, ha a tanító a matekórai lemaradást testnevelésórán akarja pótolni. Első és második osztályban különösen arra kell ügyelni, hogy minden testnevelésórán biztosítani tudjuk a játék lehetőségét. A játék a gyermekek részére varázslatos dolog, még iskoláskorban is, hiszen játszani mindenki szeret, fiatal, idős egyaránt.
A játék szerepe a gyermek életében
A játék a gyermeki tevékenységnek egyik alappillére, amely egy fejlődő gyermek életében semmi mással nem helyettesíthető. A kisgyermek fejlődésének egyik építőeleme a játék, amely elősegíti a mozgásos fejlődését. Az esetek többségében játékos tevékenységek során csiszolódnak, koordinálódnak a motoros funkciók. A játék nemcsak a testi fejlődésben tölt be nagy szerepet, hanem szolgálja az értelmi, érzelmi és akarati fejlődést is. Ahogy nő a gyermek, egyre jobban felszínre tör a mozgékonyság mint tulajdonság, valamint a fokozódó mozgásvágy. Számukra a játék olyan időtöltés, ahol törekvéseit, elgondolásait meg tudja valósítani, így minden játékos tevékenysége szorosan kapcsolódik a való élethez, amelyben visszatükröződnek azok a dolgok, amelyeket maga körül vél felfedezni. Sokan úgy vélik, a játék egy spontán megnyilvánulás a gyermekeknél, mivel az izomzat leghatékonyabb ingere a mozgás. A folyamatos aktivitás biztosítja a gyermek testi erejének, szervezetének, ügyességének állandó fejlődését. A gyermekek a játékcselekvés folyamatában, valójában a játékkal ismeri meg saját környezetét, a tárgyak fizikai tulajdonságait, a színeket, a formákat stb. A fizikai fejlődések során új értékes ismereteket vél felfedezni, tapasztalatokra tesz szert, ekképpen szellemileg is fejlődik. Ahogy a gyermek fejlődik, úgy a játéktevékenysége is átalakul, differenciálódik, újabb és újabb tulajdonsággal ruházza fel magát, ennek ellenére jellegét mindvégig megőrzi. Egy újonnan elindult élet kezdetén az ősi testmozgások fokozatosan válnak tudatos, majd begyakorolt mozgássá, ezért is fontos szem előtt tartani azt, hogy minden életkornak megvan a jellemző játéka, játékmódja.
A játék felosztása
Nem minden játék fejti ki egyformán hatását a gyermek fizikai és szellemi fejlődésére. Ezért csakúgy mint a játék összetett meghatározása, a felosztása és rendszerezése is többféleképpen lehetséges. Jean Piaget véleménye szerint a játék az értelmi fejlődés egyik kiemelkedő része.
Pszichológiai csoportosítás:
Pedagógiai csoportosítás:
Mozgásos játékok:
A játékok felosztásánál elsődleges szempontként szerepel a fejlődéslélektani tény, miszerint figyelembe kell vennünk azt, hogy a játék a kisgyermek elsődleges tevékenysége, amely nagymértékben hozzájárul a személyiségfejlődéséhez. A gyermek fizikai és szellemi fejlődésének előrehaladtával egyidejűleg bővül az az igénye is, hogy maga is cselekvőként vegyen részt a való életben. Ezt az igényt csak a játékban tudja kellőképpen kielégíteni.
Folytatjuk.
