Minden nap alma – olvasom. A mondat megfogalmazója az alma fogyasztását szeretné népszerűsíteni, biztatva az olvasót, hogy egyen naponta almát. Ehelyett azt állítja, hogy minden nap megegyezik, vagyis azonos az almával. Mintha azt mondaná, hogy minden nap ajándék, minden ló állat, minden szék bútor stb. De mivel a témánk a minden nap szókapcsolat és a mindennap határozószó, érdemes fölsorolni a bőven adódó hibás mondatok közül még néhányat: Maradj divatos minden nap! Együnk egészséget minden nap! Ha kell, minden nap tüntet a grúz ellenzék. Magyarkanizsán minden nap van szabad oltás. Minden nap nyerhetsz!
A minden névmás tehát írható egybe a nap főnévvel, de külön is tőle, korántsem mindegy azonban, hogy melyik megoldást választjuk. A fölsorolt példákban a szerzők azt szándékozták kifejezni, hogy naponta, minden egyes napon maradjunk divatosak, „együnk” egészséget, nyerhetünk (valamit) stb. Ezekben az esetekben azonban a mindennap határozószó fejezné ki a mondanivalónkat, tehát egybe kell írni, miként a következőkben is: Hideg az idő, mindennap fűteni kell. Mindennap érkezik friss áru a boltba. A járvány miatt nem kötelező mindennap bejárni a munkahelyre. Aki mindennap sportol, egészséges lesz vagy marad.
Föntebb már utaltam arra, hogy a különírás is helyes lehet – és csak az lehet a helyes! –, amennyiben a nap szavunknak alanyi szerepet szánunk, társítva hozzá bővítményként jelzői szerepben a minden általános névmást: minden nap huszonnégy órából áll; nyáron minden nap korábban indul, mint télen; minden nap hasznosan eltölthető; stb.
Egyébként már a másfél évszázaddal ezelőtt kiadott Czuczor–Fogarasi-szótár sem hagy kételyt az írásmód felől, így értelmezi a mindennap szavunkat: „Napról napra, naponként, egy napot sem véve ki bizonyos időszakból. Szabadulását mindennap várja. Mindennap hideg vizzel megmosni a fejet. Mindennap valamit dolgozni. A jövő héten mindennap meglátogatlak. Mindennap, mindennap, jó borral kell élni. (Bordal). Máskép: mindennapon. 2) Köznapon, hétköznapon. Az újdon új ruhát mindennap nem szokás viselni. Használtatik szójátékul is, mint hajdan a toborzók tevék, midőn a huszárnak beállt legény lábára bakancsot fűztek, mondván, jó lesz ez mindennapra. Külön írva: minden nap-ban a ’nap’ szó főnév.” Bár ez utóbbira nem hoz föl példát, arra következtethetünk, hogy ez a szabály azóta sem változott, mégis gyakori a sajtóban a tévedés, illetve a különírás.
Hasonló gondot okoz helyesírásunkban egy másik szókapcsolat, ill. összetett szó, ez pedig az egy időben és az egyidőben. Míg a mindennap – minden nap esetében kevésbé érthető, hogy az ezernyolcszázas évek óta, tehát hosszú idő elmúltával sem vált hibátlanná az egybe- és különírás, az egy időben – egyidőben esetében a hiba (úgyszintén az egybeírás helyett a különírás) már könnyen megmagyarázható. Mondhatnánk, hogy a tévedés okát abban kereshetjük, hogy csupán a legutóbbi helyesírási szabályzat tartalmazza az egybeírást, tehát aki régebben tanulta a helyesírást, abban berögződött a különírás.
Az állításunk lényegében igaz, de mégsem teljesen, mert ha ismét Czuczorék értelmező szótárára tekintünk, akkor ezt találjuk benne a kérdéses címszóról: „EGY-IDŐBEN, (egy-időben) ösz. ih. 1) Ugyanakkor, ugyanazon időszakban. Árpád és Szvatopluk egy időben éltek. Ez értelemben két szó s külön írva jobb. 2) Egykor, valamikor, régente. Egyidőben minden magyar nemes nemcsak czim szerént, hanem valósággal vitézlő volt.”
Tehát a szerzőpáros értelmező szótárában különböző jelentésük van a külön- és az egybeírt szavaknak: az egy időben azt jelenti, hogy azonos időben, az egyidőben pedig azt fejezi ki, hogy egykor, valaha történt az esemény. A későbbi szabályzatokból azonban „kiveszett” az egybeírás. Fontos évet jelent helyesírásunk szabályozásában az 1954. év, amikor megjelent az 1922-es szabályzat X. kiadása, és ebben csupán a különírt változat található meg (lehet, hogy már az 1922-esben is), csak A magyar helyesírás szabályainak legújabb, 2015-ben megjelent kiadása közli mindkét változatot, valójában ugyanolyan jelentésben, mint egykor a Czuczor–Fogarasi-szótár.
Hogy félreértés ne essék, érdemes néhány példával illusztrálni a jelenlegi szabályt. Valaha történt: Egyidőben a tanító negyven-ötven gyereket is oktatott a tanyai iskolában. Egyidőben nagyon elterjedtek a betegségek. Azonos időben: Egy időben tartották meg mindkét mérkőzést, ezért csak egyikre juthatott el a szurkoló. Egy időben vizsgázott az összes osztály, így mindegyik tantermet megtöltötték.
Ha pedig mindkét (ill. mind a négy) példát egyetlen mondatba akarnánk sűríteni, így szólhatna: Egyidőben mindennap eljutottunk két rendezvényre, de amióta a tél közeledtével minden nap egyre rövidebb, azóta egy időben tartják az előadásokat, így csupán egyet látogathatunk.
