Karácsony közeledtével mindenkit átjár az ünnep meghitt melegsége és a segíteni akarás. Nincs ez másképp a zentai Stevan Sremac Általános Iskolában sem, ahol első alkalommal szerveztek gyűjtőakciót rászoruló gyermekek részére. Kezdeményezésük neve: Karácsony minden otthonban. Alsós és felsős diákok egyaránt behozhatják kinőtt, ám jó állapotban lévő játékaikat annak reményében, hogy ezzel mosolyt csalnak olyan szülők és gyermekek arcára, akik mindezt nem engedhetik meg maguknak. Ottjártamkor tapasztalható volt a tenni akarás és az adakozás egyfajta különleges érzése. Több játék is sorakozott már az olvasóterem gyűjtődobozaiban. Terényi Tamás, az iskola földrajztanára az idei tanévben a diákparlament koordinátora, vele beszélgettünk az ötletről és annak megvalósításáról.
Hogyan jött a játékgyűjtés ötlete?
– Sajnos idén sem rendezhetjük meg a diákok és szülők által igen kedvelt karácsonyi vásárunkat az iskolában, a jelenleg is tartó korlátozások miatt a járványhelyzettel kapcsolatban. Többször ötleteltünk már a kollégákkal és a diákokkal is, hogy mi az, ami mégis megszervezhető lenne az ünnepek közeledtével. Idővel néhány lehetséges ötlet után ez a kezdeményezés kimagasló érdeklődést váltott ki a tanáraink és a diákparlament tagjainak körében. Mindenki örömmel fogadta az ötletet. Iskolánk vezetősége is segíti az akciót, olyan szervezetek megkeresésével, amelyek eljuttatják adományainkat a rászoruló családok számára.
Mi a feladatuk a tanároknak ebben az akcióban?
– A tanárok minden lépésnél jelen vannak, irányítják és rendszerezik a gyűjtést, illetve csomagolnak. Mindenki maximálisan kiveszi részét a munkából.
Hogyan vonjátok be a gyerekeket és a szülőket?
– Hála az égnek, ez igazán olajozottan működik ezúttal. Mintha csak éltere kelt volna valami igazán szép és szeretetteljes dolog. Egyfajta belső mozgatóerő lelhető fel mindenkiben.
Pedagógusként hogyan látod, mit gondolnak a gyerekek a jótékonykodásról?
– Érdekes kérdés ez… Bennük még ott lapul a gyermeki ártatlanság és jóindulat. Vidáman kezdenek bele abba, hogy segítsenek. Sokszor nem is sejtik, hogy mit is jelenthet egy aprócska használt játék egy igazán rászoruló és nélkülöző gyermek számára. A mai világban, ahol mindent felhalmozunk, és taposnak a gyerekek a megunt játékszereken, valóban elgondolkodom, amikor egy olyan gyermek szájából hallom azt, hogy unatkozik, akinek odahaza tényleg megvan mindene.
Miért jó, hogy időben rávezessük őket az adni jó érzésére?
– Talán azért, mert adni tényleg jó! A mai világban viszont nem ezt látjuk. Kiszorul belőlünk az együttérzés és az, hogy valamit megosszunk egymással. Sajnos manapság egyre nagyobb teret hódít a virtuális valóság, ahol a közösségi oldalak valótlan világában olykor a virtuális butaságok megosztását tanulják meg gyermekeink.
A gyermekek esetében mit fejleszt és mire tanít a jótékony célokra fordított gyűjtés?
– Sok dolgot fejleszthet maga a szervezkedés is a csoportokban való munkálkodás közben. Jól hat a közösségben való gondolkodásra, mások felzárkóztatására és felkarolására is. Önmaguk és életük tisztábban látására. Érzelmeikre, az ünnepekre való ráhangolódásra, és még sorolhatnánk.
Szerinted milyen jelentőséggel bír ez az akció?
– Szerintem igazán fontos, és nagy jelentőséggel bír. Sokan követhetnék a hasonló kezdeményezéseket. Gondoljuk csak át, mennyi minden felesleges dolgot birtokolunk és veszünk meg a fogyasztói társadalomban. Mennyi segítséget nyújthatnánk másoknak akár az év minden egyes napján.
Lengyel Emma, a 8. c osztály tanulója és a diákparlament tagja gyerekszemmel mesélt nekünk arról, milyen érzések kavarognak benne a jótékonysági akcióban való részvétel során.
Diákként milyen részt venni egy efféle rendhagyó, az iskolai aktivitástól eltérő megmozdulásban?
– Úgy gondolom, nagyon sokat tanulhatunk belőle, és fontos értékeket vihetünk tovább a nagybetűs életbe. Természetesen, ahogyan a felnőttek között sem adakozó mindenki, diákkörökben is vannak kivételek. De úgy érzem, sokan vagyunk, akik szeretünk adni, és szeretnénk, ha más gyermekeknek is lehetőségük lenne arra, ami egy gyermek valódi dolga lenne, hogy játsszon. És akinek ez megadatott sok szép játékkal, miért ne segítene azokon, akik számára nem ez a világ legtermészetesebb dolga.
