Az eddigi összeállításainkban olyan témákat igyekeztünk feldolgozni, amelyek kissé más megvilágításban mutatnak rá a bennünket körülvevő világban fellelhető anyagokra, illetve az ott tapasztalható jelenségekre, éppen ezért úgy gondoltuk, talán olvasóink is szívesen tudnak meg új, érdekes és egyben rendkívül hasznos információkat a kialakulásukról, a különféle tulajdonságaikról és azok okairól vagy akár a mindennapjainkban betöltött szerepükről, a felhasználási lehetőségeikről, esetleg a környezetükre gyakorolt hatásukról is. Ezúttal olyan témát választottunk, amely nagy valószínűséggel inkább női olvasóink szívéhez áll közelebb, a ragyogó sokszínűségük, a különleges szépségük és a nem mindennapi értékük miatt is, ugyanis a mostani írásunk az ásványokról és a drágakövekről szól.
A kőzetek és az ásványok
A kőzetek a földkérget építik fel, amely a Föld külső burka. Keletkezésük alapján több fajta kőzet létezik, vulkáni eredetű, üledékes és átalakult kőzeteket különböztetünk meg. A kőzeteket viszont ásványok alkotják, amelyeket meghatározott kémiai összetétel, illetve szerkezet jellemez.
Az ásványokat a tudósok kristályszerkezetük és kémiai összetételük alapján csoportosítják. Kristályszerkezetük alapján az ásványok hét csoportba, azaz kristályszerkezetbe sorolhatók: I. köbös, II. tetragonális, III. hexagonális, IV. trigonális, V. rombos, VI. monoklin, VII. triklin. Kémiai összetételük alapján pedig kilenc csoportjuk van az ásványoknak, ezek a következők: I. terméselemek, II. szulfidok, III. oxidok és hidroxidok, IV. szilikátok, V. foszfátok, VI. szulfátok, VII. karbonátok és nitrátok, VIII. halogenidek, IX. szerves ásványok.
A terméselemek a természetben elemi állapotban előforduló ásványok, ilyenek például a kén, a gyémánt vagy az arany. A fémek közül sok fordul elő szulfid formájában, például a vas pirit alakjában, ami aranyos csillogású, ezért a bolondok aranyának is nevezték. Az alkálifémek főként halogenidek, az alkáliföldfémek szulfátok és karbonátok formájában fordulnak elő. A legismertebb ásványok közé tartozik például a kősó (NaCl) és a gipsz (CaSO4 · 2H2O). A szerves ásványok közül az egyik legismertebbnek a kőszén tekinthető.
A drágakövek
A drágakövek olyan természetes úton keletkezett ásványok, amelyeket egyéb tulajdonságaik mellett éppen a ritkaságuk és a különleges szépségük tesz értékessé. Jellemző rájuk, hogy kemény anyagok, nagy a törésmutatójuk, csiszolással ugyanakkor még inkább hangsúlyozható a színük, a csillogásuk.
Néhány ismertebb drágakő
A gyémánt
A tiszta gyémánt színtelen és átlátszó, ráadásul igen magas az olvadáspontja. Általános jellemzői közé tartozik továbbá az is, hogy nem vezeti az elektromos áramot. A természetben megtalálható ásványok közül a legkeményebb, ezért a Mohs-féle keménységi skála első helyét foglalja el. Kristályait gyémántporral csiszolják. A drágakövek minőségét karátban fejezik ki, ami tulajdonképpen a tömegükre vonatkozik, hiszen 1 karát 0,2 gramm (200 milligramm) tömegnek felel meg. Az egyik leghíresebb gyémánt a Jubilee nevű, amely a leírások szerint 650 karátos volt, és állítólag mindössze két követ csiszoltak belőle.
A rubin és a zafír
A korund egy átlátszó ásvány, amely összetétele alapján alumínium-oxid. A rubin és a zafír is alumínium-oxid, a köztük lévő legfontosabb különbség mindenekelőtt a színükben tapasztalható, amit a bennük jelen levő fémek okoznak. A rubin színéért a szennyeződésként benne lévő króm, míg a zafír színéért a benne lévő titán a felelős, ám mindkét drágakő tartalmaz vas(III)-oxidot is. A korund egyébként a gyémánt után a második legkeményebb ásvány.
(Folytatjuk)
