A távoktatás olyan kényszerhelyzet, amit a muzslyai diákok, pedagógusok és szülők mielőbb szeretnének elfelejteni. A nyolcadikosok próbafelvételijének gyengébb eredménye is megmutatta, hogy a hagyományos, tantermi oktatásnak nincsen alternatívája. Az online oktatás új tapasztalatot jelentett mindenki számára, amivel megküzdött a tanár, a diák és a szülő egyaránt, és senki sem kívánja, hogy ez helyzet megismétlődjön. Így lehetne a legrövidebben összefoglalni azt, amit a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskolában hallottunk az elmúlt egy év tapasztalatairól.
– Akadtak nehézségeink, amikor elkezdődött a távoktatás. Elsősorban azért, mert a tanárok nem voltak felkészülve rá. Egyesek nem tudták használni az informatikai eszközöket, másoknak hiányzott a megfelelő technikai felszerelés – mondta Molnár Attila, a Szervó Mihály Általános Iskola igazgatója, majd így folytatta: – Nagy segítségünkre volt a Magyar Nemzeti Tanács és a Pannon Televízió, az általuk készített órák adták az első lehetőséget arra, hogy folytatódhasson a tanítás. A gyerekek elkezdték követni ezeket az órákat, újra kaptak házi feladatokat. Egyes online órákat a mi tanáraink tartottak. Miután azt tapasztaltuk, hogy szükség van a pótórákra is, erre lehetőséget biztosítottunk. Közben a tanárok elsajátították az online ellenőrzők feladásának a módját is, és vannak, akik felveszik az órát, amit azonnal továbbítanak az otthon tanuló diákoknak. Tehát elmondhatom, hogy a pedagógusaink jól feltalálták magukat a rendkívüli helyzetben. A kezdeti nehézségek ellenére, úgy gondolom, a távoktatás iskolánkban – a helyzethez képest – viszonylag gyorsan rutinná vált, és a megfelelő szinten folyt – fogalmazott az igazgató.
Kezdetben lehetővé tették a tanároknak, hogy a maguk által választott platformon dolgozzanak. Ez leginkább a Viber volt, egyesek az Edmodót használták. A kezdeti keresgélés után aztán áttértek a Google Classroomra. A következő tanév elején arra a megállapításra jutottak, hogy ez a legmegfelelőbb felület, amelynek a használata így szeptember elsejétől kötelezővé vált minden pedagógus számára.
– Iskolánk technikai felszereltsége évről évre folyamatosan javul, és a telekommunikációs és oktatási minisztériumnak köszönhetően nemrég gyors internetet kapott a központi iskolaépületünk. Így az addigi kettő helyet már három internetszolgáltatónk van. A számítógépes kabinet mellett minden tanteremben van számítógép, egy részükben kivetítő is. Tehát ebből a szempontból nem volt gond. A diákok egy részének az otthoni helyzetével kapcsolatban viszont ez nem mondható el. Azt például eddig is tudtuk, hogy 140 diáknak a családja igényli a szociális segélyt. Most az is kiderült, hogy a tanulók mintegy tíz százalékának (mintegy 50 gyerekről van szó) technikai gondot okoz a távoktatás. Vagy nem volt internet, vagy nem volt eszköz, okostelefon, számítógép. Nekik lehetővé tettük, hogy bejárjanak az iskolába, és ha a helyzet úgy hozta, akkor ott várta őket az előkészített feladatlap. A minisztériumtól kaptunk nyolc internetes kártyát, ezeket kiosztottuk azok között a gyerekek között, akiknek volt eszközük, de nem volt internetük. Egy tanulónak számítógépet is tudtunk biztosítani. Próbálunk alkalmazkodni minden gyerekhez, mert mindenütt más a probléma. A bronchitises, asztmás gyerekek leginkább online tanulnak, illetve mindazok a tanulók is, ahol fennáll a veszélye, hogy a súlyosan beteg hozzátartozóik megfertőződhetnek.
Meg kellett szokni azoknak az osztályoknak a megfelezését is, amelyeknek létszáma meghaladta a 13-at. A muzslyai iskolában a 41 osztály közül csak nyolcban maradt meg az oktatás teljes létszámban. Ez később 13-ra módosult, miután a szülők egy része utólag az online oktatást választotta.
– Az osztályok két csoportba való sorolása miatt az osztálytársak nem találkozhattak. Ez nagy hátrány, és tényleg alig várjuk, hogy elmúljon. A gyerekeknek hiányzik a sport is. A tornaórák például úgy vannak megszervezve, hogy ne legyen túl sok személyes kontaktus. Igaz, nem maszkban tornáznak, de a nagyobb távolságot be kell tartani. Ez megterhelő a tanároknak is, a gyerekeknek is, akik nem érzik, hogy az iskolában vannak. Nem érzik, hogy igazi diákok, mert a diák szabad lélek. Most pedig mintha le lennének kötve, szigorú szabályok szerint kell viselkedniük. Elég szabály van már amúgy is, amit be kell, hogy tartsanak az iskolában. Ez most még egy pluszteher.
Talán még túl korai megállapítani a távoktatás jó és rossz következményeit, de nyilvánvaló, hogy az eddigi tapasztalatok több negatívumot, mint jót mutatnak.
– Tovább javult az iskolánk számítástechnikai felszereltsége az informatikai kabinetben és a tantermekben, még jobb internetünk van. A tanárok új tapasztalatokat szereztek, és egy esetleges újabb vészhelyzet alkalmával már jóval könnyebb lesz az átállás. Persze reméljük, hogy erre nem lesz többet szükség. Azt is tapasztaljuk, hogy az új generáció nehezebben tud kommunikálni a tanárokkal. Lámpalázuk van, amikor felelnek, amikor ellenőrzőket írnak. Az online térben ez kicsit másképp működik. A gyerek szabadabb, nyugodtabb. Vannak olyan gyerekek, akik zárkózottak, és nekik megfelel, hogy ilyen módon folyik a tanítás. Persze ez negatívum is lehet. Mert nehezen ellenőrizhető, hogy a gyerek írja meg a házi feladatot, vagy a szülők is belesegítenek. Ugyanakkor a nyolcadikosok próbafelvételije matematikából rosszabb eredményeket mutat, mint tavaly. Lehet, hogy nehezebbek voltak a feladatok, de látni, hogy visszaesett a tudásszint. Nem azoknál a gyerekeknél, akik eddig is jók voltak, akik törekedtek, akik dolgoztak. Náluk megmaradt a tudás. A visszaesés azoknál érezhető, akik kihasználták ezt a helyzetet. Egyszer sem jelentek meg például az online tanításon, talán úgy gondolták, hogy ez valamilyen pihenés vagy nagyszünet. Ennek következménye, hogy az osztályzatok is alacsonyabbak voltak, valamint a tudásszint is – vélte az igazgató.
Úgy tűnik, hogy a járványhelyzet elszenvedői leginkább az elsősök lesznek. Az első iskolanap mindenki számára életre szóló élmény, a szeptemberben indulók tiszteletére viszont nem szerveztek ünnepséget, nem szólalt meg nekik az iskolacsengő. Természetes a maszk viselése, padtársuk nincsen, nem énekelhetnek. Monić Lídia osztálytanítónak 14 elsőse van, két csoportban. Nem nagy létszám, mégsem találkoztak egész tanéven keresztül az osztálytársak.
– A maszk viselése meghatározza a mindennapjainkat. Az első osztályban ez egy kicsit nagyobb probléma, mert amikor a betűtanulással kapcsolatos dolgokat tanítjuk, akkor a hangformálásnál a maszk egyszerűen nem engedi, hogy láthatóvá tegyük az ajkunkat, azaz hogy hogyan formáljuk ezeket a hangokat. A másik dolog az arckifejezés. Nem látom, amikor a gyerek beszél. A huncutság persze látható a szemen is, azt mondják, hogy a szem a lélek tükre, de az egész arckifejezés hiányzik – mondta az osztálytanító.
Testnevelésórán nincsenek csapatjátékok, holott a futás, szaladgálás egy elsősnek nagyon fontos. A szurkolás is kimarad.
– Kiabálni nem lehet, és futni sem, de ami különösen nagyon rosszul érintett, az a zenekultúrával kapcsolatos: nem énekelhetünk. Elsőben mi nemcsak zeneórán énekelünk, hanem számos alkalom nyílik arra – például matematika- vagy magyarórán is –, hogy beleszőjünk egy kis mondókát, éneket, ami kapcsolódik az anyaghoz. Gondot okoz a tanítási óra rövidsége is, ami miatt nincs elegendő idő a gyakorlásra. Mi az új anyagot átvesszük, viszont a szülőknek kell sokkal többet otthon gyakorolniuk a gyerekkel. Elsősorban az írás-olvasás tanulására, valamint az összeadás, kivonás gyakorolására gondolok. Nagyon hiányzik a társalgás, a közösség megélése. Azelőtt egy uzsonnaszünet úgy nézett ki, hogy 2a gyerekek otthonról hoztak mindenfélét, és egymást kínálgatták, erre most nincs mód. A gyerekeknek fontos az érintés, sokszor odajön hozzám a gyerek, és most el kell utasítanom: „Ne gyere ilyen közel!” Lehet, hogy ennek lesz hosszú távú következménye is – mondta Monić Lídia.
Egyes tantárgyak tanítása sokkalta nehezebb távoktatás formájában, mint a tanteremben. Ilyen a matematika.
– A tavalyi év tapasztalatait elemeztük a gyerekekkel a mostani tanév elején, és felmerült, hogy milyen módon tudunk leghatékonyabban tanulni távoktatás idején. A gyerekek azt kérték, hogy hacsak lehetséges, olyan felületet keressünk, ahol tudunk szót is váltani egymással. Szeretnék hallani a tanár magyarázatát. Ezt a módszert alkalmaztam a Google Meeten. Pontos órarend szerint kapcsolódtak a gyerekek, és ebből a szempontból meg vagyok elégedve velük. Nagyon kevesen voltak, aki nem követték az online órákat. Viszont nagyra értékelem a visszajelzést is a tanulók részéről. Mindig megkérdeztem tőlük, akár online, akár élőben, hogy mennyire találták hatékonynak az alkalmazott tanítási módszert. Egyesek persze igyekeztek elkerülni az online órákon való részvételt, de sajnos sokaknak valódi problémát okozott a technikai föltételek hiánya. Nincs mindenkinek megfelelő eszköze, internete, áramszünet is volt egyes alkalmakkor. Azon tanulók számára, akik nem tudtak csatlakozni, mindig lehetőség volt az iskolában a tanárral egyeztetni, konzultációkat kérni. A tanár behívta azokat a tanulókat, akik nem kapcsolódtak, ellenőrizte a tudásukat is – foglalta össze tapasztalatait Gabona Ferenc matematikatanár.
A szülőkre is nagyobb feladat hárult, amit a nagy többség megértéssel fogadott, és igyekeztek azon munkálkodni, hogy ebben a nehéz helyzetben se maradjanak le a gyerekek a tanagyag elsajátításában. Varga Ernő muzslyai szülőnek két gyereke van, egyikük óvodás, a másikuk ötödik osztályos.
– Szerintem az az egyik probléma a távoktatással, hogy hiányzik a gyerekeknek a tanár személyisége. Az, hogy ott legyen, hogy a gyerek lássa, hogy fölnézhessen rá, mert úgy gondolom, hogy a tanár még most is példakép egy diák számára. Ha viszont a szülők vannak a közelben, akkor mindjárt lazább a tanuláshoz való hozzáállás. Azt tapasztalom, hogy a gyerekkel való foglalkozás jócskán igénybe veszi mindkét szülő idejét. Időbe telik, mire a gyerek mindent megért, aztán összegezni és ellenőrizni is kell a tudását. Most harmincpercesek az órák, de néha ott marad az egész osztály még iskola után a játszótéren, csak azért, hogy együtt legyenek. Ez hiányzik nekik – meséli a szülő.
A muzslyai iskola mindkét épületében van könyvtár, több mint 23 ezer magyar és szerb nyelvű címszóval.
– Azokban a hónapokban, amikor nem volt tanítás az iskolában, egyre jobban kezdtem megkérdőjelezni, hogy könyvtáros vagyok-e egyáltalán. Aztán ősztől, amikor elindultunk, nagyon örültem, alig vártam a gyerekeket! Előre tervezgettem, hogyha tömegesen jönnek – merthogy tömegesen érkeztek addig az alsósok, ez így megy nagyon régóta –, akkor majd ötösével jönnek be a könyvtárba, a többiek meg várnak a folyosón Erre azonban nem került sor, mert nagyon megcsappant a könyvtárlátogatók száma. Ez elég fájdalmas dolog, szomorú, furcsa, szokatlan nekem. Szeptember első hetében nem jött be egy gyerek sem, azután kezdtek szállingózni. Látszott a gyerekeken egyfajta félelem. Tőlem? A helyiségtől? Iskolánkban nem okozott gondot a maszkviselés, nem tiltakoztak ellene, ettől függetlenül a gyerekeknek ez szokatlan helyzet, amit az is bizonyít, hogy úgy tűnik, mintha megijedtek volna a könyvtártól – mesélte Kovács Jolánka könyvtáros.
