Az Eötvös Loránd Tudományegyetem öt karának vándorkonferencia-sorozata idén az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar rendezésében folyt. A nemzetközi tudományos vándorkonferencia-sorozat negyedik konferenciáját 2021. május 20–21. között, online térben szervezték meg, és az Élni a kultúrát – játék, művészeti nevelés és tudomány címet kapta. A két nap alatt négy csatornán keresztül lehetett követni a több tucat előadást. A konferenciának több neves meghívott előadója is volt.
A konferencia főbb témái 2021-ben: a gyermekkultúra hagyományos és új színtereihez kapcsolódó kutatások, innovációk bemutatása; a játék helyének, szerepének kutatása az intézményes nevelés színterein; intermodális együttműködések a művészetpedagógia, a gyermekkultúra és a játék oktatásában, kutatásában; nevelési, alkotási formák a gyermekkultúra, vizuális kultúra, zene, mozgás és tánc, a bábjáték, a mese, valamint a dráma területein; innovatív művészeti és művészetpedagógiai módszerek, kutatások és képzések; művészeti és tudományos integrációs modellek; komplex, a művészeti nevelés színtereit összekapcsoló hagyományos és új vagy megújuló pedagógiai modellek, integratív oktatási formák kutatásalapú bemutatkozása.
Prof. dr. Csépe Valéria az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Természettudományi Kutatóközpontjában az Agyi Képalkotó Központ kutatóprofesszora, emellett a Pannon Egyetem egyetemi tanára, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság elnöke. Előadását A játék és a gyermeki tanulás összefüggései címmel tartotta meg. Alapgondolata az volt, hogy a tanulás a játékból fejlődik ki, s a játékhoz hasonló mechanizmusokra épülő, önfenntartó folyamat jellemzi. A játék a kisgyermek számára kihívás, a tapasztalatszerzés és az összefüggések megismerésének útja, ami a tanulás korai formája. Kutatásainak alapja a fejlődéspszichológia, valamint a különböző idegtudományok által nyert adatok, amelyek a játék, a tanulás, az érés és fejlődés összefüggéseivel, mechanizmusaival foglalkoznak.
Sokféle módszerrel kutatják a gyermekek és felnőttek játékának és tanulásának idegrendszeri feltételeit és azoknak a közös pontjait. Leginkább arra kíváncsi mindenki, hogy osztoznak-e ezek a területek közös agyi hálózatokon. A kutatásokból kiderült, hogy a magas kreativitást igénylő feladatok elvégzéséhez más agyi területek aktiválódnak, mint a csekély kreativitást igénylő feladatok elvégzéséhez. Ebből adódóan az érettségének megfelelő kihívás elé állított gyerek pozitív izgalommal tanul. Az előadó fontosnak tartja azt a gondolatot, hogy az iskolai oktatásnak az lenne a fő feladata, hogy kreatív, új dolgok megalkotására képes embereket neveljen, ne kizárólag az eddigi felhalmozott tudást ismételtesse. Vagyis tudományos háttérrel támasztotta alá napjaink pedagógiájának egyik fő gondolatát: hogy a tárgyi tudás halmozása helyett azt tanítsuk meg a gyerekeknek, miként juthatnak hozzá az információkhoz, és azokat hogyan hasznosíthatják.
Dr. Wendy Russell, a Gloucestershire-i Egyetem előadója az Egyesült Királyságból az Exploring the Dilemma of Planning for Play (A játéktervezés dilemmájának feltárása) című előadását mutatta be. Dr. Russell szerint a felnőttek gyermekekkel való kapcsolata általában eredményközpontú. Ez azt takarja, hogy a szülők azt akarják, hogy gyermekeik boldog, sikeres felnőttekké fejlődjenek, a tanárok pedig azt, hogy a gyerekek tanuljanak. A tanárokat és a gyerekeket is az alapján értékelik, hogy a tanulás konkrét eredményei milyenek. Sajnos az eredmény-központúság egysíkú gondolkodáshoz vezet. Eszerint a játékokat, amelyeket a gyerekek játszanak, szintén bizonyos eredmények elérésének céljából játsszák az oktatási intézményekben. Igen értékesek és fontosak lehetnek ezek a célzott játékok, viszont a játék sok mindent el is veszít így a lényegéből. A gyerekek bárhol és bármikor játszanak, ha ahhoz a feltételek adottak. A játék spontán és opportunista, bármilyen irányba haladhat. A szabad játék értékét éppen maga a szabadság adja. Ha a játékot azért játsszuk, hogy valamilyen eredményt érjünk el vele, azzal ettől a szabadságtól fosztjuk meg. Természetesen szabad játék esetén az eredmények megjósolása nemcsak nehéz, hanem magában rejti azt a lehetőséget is, hogy elveszik mindaz, amit a játék kapcsán terveztünk. Dr. Russell előadása ezt a dilemmát vizsgálta, mégpedig több olyan fogalmi eszközre támaszkodva, amelyek segíthetnek elgondolkodni az oktatási környezetben való játékot támogató feltételeken, a hangsúlyt ezen belül is a játék számára nyitott tér tervezésének megközelítéseire helyezve.
Kamil Maciaszek beszédterapeuta, oktató, valamint a lengyel GratoSfera Project megalkotója a Free play – the foundation of the mental health of children (Szabad játék – a gyerekek mentális egészségének alapja) című előadásában beszélt a szabad játék fontosságáról a gyerekek életében, valamint a GratoSfera Projectről. Maciaszek szerint rengeteg gyereknek nincs ideje játszani, ha pedig mégis akad idejük, akkor nem tudják, hogyan kell játszani. Programjával szeretné megváltoztatni a szülők és a tanárok hozzáállását a játékhoz. Elmondása szerint kutatások bizonyítják, hogy a szabad játéknak köszönhetően a gyerekek könnyebben térnek vissza a tanuláshoz, javul a fizikai erőnlétük, és szociális kompetenciákat sajátítanak el. A szabad játék továbbá pozitív hatással van a gyerekek figyelmére, javítja a koncentrációt és elősegíti a divergens gondolkodásmódot. Mindezek mellett a játék a nyelvi kompetenciákra is pozitívan hat, valamint az alkalmazkodási képességeket is növeli. Maciaszek elmondta, hogy a GratoSfera projekt lényege egy szabad tér biztosítása a gyerekek számára, ahol naponta egy órát szabadon játszhatnak. A felnőtt szerepe mindössze annyi, hogy a gyerekek biztonságát felügyelje. A gyerekek számára biztosítva van a játéktér, valamint hétköznapi eszközök, mint fadobozok, műanyag csövek, ládák, hordók, hálók, gumiabroncsok és különböző szövetek. Mindezeket a gyerekek szabadon, fantáziájukat szabadjára engedve használhatják játékra.
Érdemes szót ejteni a konferencia egyik legnépszerűbb előadójáról, Varró Dániel József Attila-díjas költőről is, aki saját verseiből olvasott fel, valamint pár érdekességet árult el a verseivel kapcsolatban, azok keletkezéséről. Egyik legfigyelemreméltóbb megállapítása szerint a gyerekek már egészen korán, újszülött kisbabaként is fogékonyak a költészetre. Mint mesélte, ő maga erre akkor jött rá, amikor síró kisfiát végül Ady Endre Párisban járt az Ősz című versével sikerült megnyugtatnia. Ezt követően nézett utána, keletkeztek-e már kifejezetten kisbabáknak szóló versek a magyar irodalomban, és miután a népi mondókákon kívül mást alig talált, saját maga kezdett magzatokat, csecsemőket és kisgyerekeket megszólító, ritmusos, dallamos verseket költeni.
A több tucat előadás során sok szó esett a különböző művészetek megjelenéséről a gyerekekkel való pedagógiai munkával kapcsolatban, többek között tánc- és mozgáskultúráról, a népi hagyományok megjelenéséről a gyerekek játékában, vagy éppen a gyerekek kreativitásának termékeiről, ugyanígy a modern technikai eszközök bevonásáról a gyereknevelésbe, ahogy arról is, hogy az idősebb, középiskolás korosztály hogyan használja fel a modern technikát kreatív munkára. Amit szinte kivétel nélkül minden előadó megemlített és hangsúlyozott, hogy a szabad játék és játéktér biztosítása rendkívül fontos a gyerek megfelelő fejlődése szempontjából. Ez pedagógiai és művészeti szempontból is kiemelten fontos a gyerekek számára, hisz utat enged a kreativitásnak és az önálló fejlődésnek.
Nyitókép: A kreativitás fejlődésének alapja a szabad játék (Fotó: pexels.com)
