Fehér Csaba a zentai kajakos sportklub fiataljainak edzője. Egyesületüket, a zentai Tiszavirág Kajakklubot 2004-ben alapították. Az edző elmondása szerint akkor mindent a nulláról kellett felépíteni. Ő 2009-ben került a klubhoz, miután a tanulmányainak végeztével hazatért Budapestről. Egy lelkes csapatot vett át, akikkel már az első néhány évben sikerült egyre jobb eredményeket elérnie. Az azóta eltelt tizenkét év alatt a hazai sikerek mellett komoly nemzetközi eredményeket is fel tudnak mutatni. Az országban a legjobb négy klub között jegyzik a Tiszavirágot. Elmondhatjuk tehát, hogy az elmúlt néhány évben az övék a legsikeresebb utánpótlás-nevelés.
Amikor Csabát telefonon felkerestük, hogy meséljen nekünk a fiatalokkal való munkájáról, éppen indulóban voltak Lengyelországba: ugyanis a poznańi Malta-tónál zajlott a junior- és az U23-as mezőny számára megrendezett kajak-kenu Európa-bajnokság, ahová Szerbia fiatal csapata is kijutott. Annyiban maradtunk, hogy az interjút levélben készítjük el, a lengyelországi helyzetről pedig röviden ennyit nyilatkozott: A hangulat kitűnő, a srácok a koruknak megfelelően tekintenek a versenyzésre. Ígéretes új generáció formálódását láthatjuk.
Gere Katalin, a Tiszavirág Kajakklub tagja 500 méteren, a B döntőben második helyen végzett Poznańban az ifjúsági Európa-bajnokságon. Összesítettben idősebb serdülőként jelenleg a tizenegyedik legjobb női versenyző Európában ifjúsági kategóriában. Ezúton is szívből gratulálunk neki és edzőjének!
Fehér Csaba az alábbiakban vall hivatásának kulisszatitkairól és szépségeiről.
Hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal, és miként vezetett az út odáig, hogy a gyerekek edzője lettél?
– 2009-ben kerültem igazán közel a sportághoz. Az első néhány évben párhuzamosan edzettem atlétákat, kajakosokat, és mellette tanítottam is a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumban. Az első meghatározó élményem a kajaksportban rögtön a hazatérésem után volt. Az első országos megmérettetést emelném ki, amikor még csak néhány hete foglalkoztam a csapattal. Belgrádban rendezték a versenyt, és mi, túlzás nélkül elmondhatom, a fő program kezdete előtt már pakolhattuk is haza az ütött-kopott eszközeinket. Aki ismer, az tudja, hogy soha nem érem be annyival, hogy lesz majd jobb is. Szeretem a kihívásokat, és akkor ott elhatároztam, hogy adok magamnak néhány évet, ami alatt egy sikeres csapatot és egyesületet fogok felépíteni.
A mai csapattagok közül van, aki a kezdetek óta velem dolgozik, ők már felnőtt versenyzőim, a többiek pedig folyamatosan csatlakoznak az egyesület munkájához.
Hogy kell elképzelnünk a kajakedzéseiteket? Mire helyezed a hangsúlyt a gyerekekkel való munkában?
– A munka korosztályonként változik. Egy dolog viszont mindig állandó. Én nem csak edzéseket szeretnék vezetni, nálam a versenyzők nevelése, jellemformálása és a sport szeretete az első. Az, hogy kiből lesz világbajnok, már másodlagos jelentőségű. Viszont az alázat, a tisztelet, a rendszeretet, a fegyelem alapkövetelmény. Az edzések hangulata a legfontosabb, élményt kell adni a srácoknak, amitől egy életre megszeretik a sportágat.
Mi alapján tudod meghatározni, hogy egy gyerek tehetséges kajakozó-e, vagy sem? Ha először nem mutatkoznak meg ezek a jellemvonások, megtörténik-e, hogy később kialakulnak?
– A tehetség meghatározása igen nehéz feladat. Mindig felteszem a kollégáknak a kérdést, hogy miként tudnák definiálni a tehetséges kajakost. Sokan a testi adottságokat emelik ki elsődlegesen. Én ennél sokkal többet keresek, hogy azt mondjam valakire, tehetséges.
A sikernek nagyon sok faktora van. A testi adottságok észrevételéhez is jó edzői szem kell. Ennél még fontosabb számomra a versenyzők megismerése, viselkedésük, jellemvonásaik felismerése. A test sokszor hazudik, a fej már ritkábban. A nagyon komoly sikerekhez egy edzőnek a győztes, harcos típusú versenyzőket kell megtalálnia. Ezek a vonások akár már nagyon fiatal korban megfigyelhetőek, de van arra is példa, hogy később jön egy úgymond „katt a fejben”, és akkor születik egy jó versenyző.
Van-e különbség a versenyző és a rekreációt folytató gyerekek edzése közt, és ha igen, ez miben nyilvánul meg?
– Alapelvem, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a bizonyításra. Az, hogy valaki csak a társaság kedvéért jön el az edzésekre, vagy ennél sokkal magasabbra törő céljai vannak, szinte lényegtelen. Természetesen azt a sportoló dönti el, hogy szeretne-e több figyelmet magának az edzéseken, de azt azért hozzáteszem, hogy nálam igen magasan van ehhez a léc. (Nevet)
Együttműködsz-e valakikkel, akik segítik a munkádat?
– Szeretem a tapasztalatokat megbeszélni a kollégákkal. Nincsenek nagy titkaink egymás előtt, a beszélgetésekből tudunk fejlődni és tanulni. Több szem és több fej többet lát. Az én versenyzőimről bátran mondhat bárki véleményt, nem sértődök meg, amíg valaki építő jelleggel, konstruktívan kritizál. A többi badarság, okoskodás nem érdekel, nem foglalkozom vele.
Melyek az alapvető jellemzői a sportágnak, amelyek megkülönböztetik más sportoktól?
– A sportágakat nagyon nehéz összehasonlítani. Mindegyiknek megvan a maga specifikuma. A kajak-kenu egy azon ciklikus sportágak közül, ahol az elvégzett munka mennyisége soha nem fog hazudni. Mondhatni, az egyik legintegrálóbb sport. A maximális technikai felkészültség mellett az atletikus képességek is iszonyatosan fontosak. Rendkívül összetett mozgásforma jellemzi, ami mellett a fizikumot több sportág bevonásával kell felépíteni.
Milyen nehézségeket okozhat a páros versenyekre való felkészítés? Hogyan éritek el az összhangot, az együtt dolgozást a gyerekek esetében?
– A csapathajók összeállítása talán a szakma egyik legnagyobb kihívása. Rengeteg faktort kell számba venni. Nem elég csak azt látni, hogy van kettő vagy négy jó versenyződ, és majd azokból biztosan kitűnő párosokat vagy négyeseket tudsz összerakni. Ez nem elég, kell a fizikumot, a technikai adottságokat, a fejbeni felkészültséget, egyebeket is mérlegelni. Igazi maszekolós feladat, de én éppen ezért is szeretem, minden egység összeállításánál tapasztalok valami újat.
Mi mindenre vagy büszke a csapattal kapcsolatban?
– Erre a kérdésre nagyon röviden tudok válaszolni. A csapatomban és az egyesületemben edző és dolgozó versenyzők és segítők motiváltságára vagyok a legbüszkébb. Amíg ez jelen van, addig mindig lesz, ami előrehajtson bennünket. A többi meg majd jön vele…
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Szeretek hosszú távban gondolkodni, soha nem csak rövid távú célokat tűzök ki magam elé. A legfontosabbnak azt látom, hogy megalapozzam a zentai kajakozás jövőjét. Szeretném, ha harminc, negyven, ötven év múlva is működne és sikeres lenne ez a sportág a városunkban és az országban.
