A csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület tavaly ünnepelte fél évszázados fennállását. Az egyesület jubileumát azonban a koronavírus-járvány miatt nem volt lehetőség méltóképpen megünnepelni. A szokásos rendezvények, táborok egy részét sikerült megtartani, de a fesztiválok, szemlék, amelyeken évről évre részt vesznek az egyesület csoportjai, elmaradtak. Az egyesület tavaly Magyarország miniszterelnökétől megkapta a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért díjat.
Kiss Tóth Erika a Külhoni Magyarságért díjjal (Gergely József felvétele)
Az átadóünnepség augusztusban elmaradt, az egyesület képviselői decemberben a Pannon Televízió székházában átvehették a díjat. Erről, az egyesületben folyó munkáról és a tervekről beszélgettünk Kiss Tóth Erika elnök asszonnyal, aki már 15 éve vezeti az egyesületet.
– Karácsony előtt terveztük megünnepelni a jubileumunkat, de a gyülekezési korlátozások miatt erre nem kerülhetett sor. Ettől függetlenül úgy terveztük, hogy havonta, mivel több jól működő szakosztálya is van egyesületünknek, egy-egy csoportot összehívunk, a jelenlegi és egykori tagokkal együtt, és velük ünnepelünk. Ilyen formában meg tudtunk volna emlékezni az évfordulónkról a székházunk udvarán, ami jó ötletnek tűnt, de sajnos ez sem valósulhatott meg a járvány miatt. Májusban azért sikerült a székház udvarán megtartani egy olyan énekes, táncos programot, amelyben a jelenleg működő szakcsoportok bemutatkozhattak, kiállítást is szerveztünk, a kézimunkázóknak és a helytörténész-szakcsoportnak.
A számos elismerésből, amit az egyesület az elmúlt időszakban kapott, mit emelnél ki?
– Az ötven év alatt az volt szokás, hogy évről évre felkészültek a csoportok valamelyik szemlére vagy versenyre. A gyermekcsoportjaink a Szólj, síp, szólj!, a Kőketánc vetélkedőre készülnek, a felnőttek a Vass Lajosra, a Durindóra, a Gyöngyösbokrétára és így sorban. Amikor értékeljük a munkánkat, hogy mit is végeztünk egy év alatt, akkor az előző évi szereplések kerülnek terítékre, a megszerzett helyezések és díjak. A célunk, hogy az elért eredményeket, az elért szintet tartsuk, átvigyük a következő évre is, ami komoly odafigyelést, idő- és energiaráfordítást igényel a csoportvezetőktől és minden tagunktól. Valamelyik csoportunk mindig ott van a versenyek helyezettjei között. Tehetséges gyerekekkel, rátermett oktatókkal rendszeresek az arany és ezüst minősítések, amire nagyon büszkék vagyunk.
A Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért díj számunkra többet jelent, mint a vetélkedőkről, szemlékről hozott díjak, hiszen ezzel a díjjal anyaországunk elismerte egyesületünk fél évszázados küldetését, az egyetemes magyarságunkért, a magyar népi kultúra megőrzéséért tett fáradozásunkat.
Kallós Zoltán a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő, aki tudását, munkájának gyümölcsét az egyetemes magyarságnak adta. Mi is arra törekszünk, hogy minél több fiatalt bevonjunk a munkánkba, hogy azokkal az oktatókkal, akiktől mi tanultunk, a tudást továbbvigyük. Akik úgy gondolták, hogy ezt a tudást megfelelő módon át tudják adni, könyvet, CD-t adtak ki. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség támogatásával egyesületünk is számos kiadványt, írott és hanganyagot jelentetett meg, az egyetemes magyar kultúrát gyarapítva. E kiadványok elérhetők más művelődési egyesületek számára is, és azt látjuk, hogy használják is őket.
Egyesületvezetőként milyen tapasztalatokra tettél szert az eltelt 15 évben?
– Nem könnyű egy ekkora egyesületet vezetni, különösen, hogy nem szakmám az, amivel az egyesület foglalkozik. Nagyon sokat tanultam azoktól az emberektől, akiktől átvettem a vezetést, és azoktól is, akik a fő mozgatói a szakcsoportoknak. Abban az időben kerültem a Móra élére, amikor el kellett hagyni az egyesület bölcsőjét a Művelődési Házban, ahol a könyvtár bővítése folyt. Az akkori városi és egyesületi vezetőség nagy munkát végzett, anyaországi támogatással saját székházhoz juthattunk. A tagság egy részének kezdetben nem tetszett, hogy kiköltözünk a régi helyünkről, amelyet akkorra már kinőtt az egyesület. Az akkori elnökséggel, 15 évvel ezelőtt kezdtük meg a mai székházunk kialakítását.
Milyen szakcsoportokban, szakosztályokban folyik a munka jelenleg?
– Az évek során, amióta beköltöztünk az új székházunkba, megszaporodott a szakosztályok száma. A népzenei és néptáncszakosztályunk több korcsoportba osztva dolgozik, a legkisebbektől a felnőtt, idősebb generációkig. A népdalról és a néptáncról volt mindig is ismert az egyesületünk. A Csalogány asszonykórus, a Pilike, a Füzike és Gyöngyikék leánykórus több generációt fog össze. Az egyik legkisebb, de 2020-ban a legtöbb díjat hozó szakosztályunk a Kék Cinkék irodalmi csoport volt Tóth Lívia vezetésével. Tavaly minden versenyt, amelyen indultak, meg is nyertek.
Az egyesület névadójának, Móra Ferencnek a mellszobra Csókán (Gergely József felvétele)
A táncosokat már óvodás korban verbuválják a csoportvezetők, a citeraoktatás is három korcsoportban működik. Van kis csoportunk a furulya és a hegedű oktatására is, ugyanakkor szeretnénk a népzenei csoportokat bővíteni, hiszen hangszereink vannak, de sajnos egyre kevesebb a gyerek és a fiatal Csókán. A kézimunkázók mellett megalakítottuk a gyűjtők és a nemzeti történelmi örökség szakosztályát is. A lényeg, hogy sok kis csoportunk van, az óvodásoktól a nyugdíjasokig mindenki megtalálja az érdeklődési köréhez leginkább illő szakosztályt, amelyben továbbfejlődhet, bővítheti ismereteit, és újat tanulhat a gazdag hagyományainkból, a magyar népi kultúra több területéről.
Nehéz az embereket kirobbantani a komfortzónájukból, de amikor már sikerült az egyesület szakosztályait felfejleszteni, akkor felütötte fejét egy új, világjárványt okozó vírusos betegség. A nehézségek és a fertőzésveszély ellenére, az egészségügyi előírásokat betartva, a zárlat idejét kivéve igyekeztünk minél többet dolgozni a csoportokkal, hogy ne essen vissza a már elért színvonal, ne szokjanak el a gyerekek a próbáktól, az együtt éneklés, zenélés és táncolás örömétől.
A rendkívüli állapot kihirdetése után sajnos már a Szólj, síp, szólj! vetélkedőre sem tudtak készülni a gyerekek. A versenyt online tartották meg. Amikor a gyülekezési lehetőséget öt személyre korlátozták, innen kezdve már nem tudtunk dolgozni, hiszen a csoportok létszáma ennél nagyobb. A családokban voltak Csókán megbetegedések, ami miatt a gyerekek sem járhattak el próbákra.
A vírusjárvány elmúltával hogyan tovább?
– Nagyon várja már mindenki, így mi is, hogy a foglalkozások, a gyakorlások, a találkozások újra rendszeressé váljanak, és az elmaradt fesztiválokat, elsősorban a Durindót és a Gyöngyösbokrétát, idén nyáron meg lehessen szervezni, és végre fel tudjanak lépni a csoportjaink. Idén is szeretnénk megtartani a hagyományos táborainkat a nyár a folyamán, majd pedig méltóképpen megünnepelni egyesületünk fennállásának 50. évfordulóját. Hogy ez milyen formában fog lezajlani, egyelőre még nem is sejtjük, hiszen minden a járványhelyzet alakulásától függ.
Másfél évtized után tervezzük már a székházunk renoválását, a külső festés is aktuális. Az udvaron a Rákóczi férfikórus hathatós segítségével kibetonoztuk a pavilont, amely fedelet biztosít a kisebb kültéri rendezvények megtartásához. Együttműködünk, számos alkalommal együtt lépünk fel a II. Rákóczi Ferenc Magyar Művelődési Egyesülettel. A Rákóczi férfikar számára is van hely a székházunkban, úgy gondoltuk, együtt, egy épületben, egy költségen tovább tudunk dolgozni, ugyanazok a céljaink: a magyar népi kultúra megélése közösségi szinten.
Terveink vannak az idei évre. Nagy hangsúlyt kívánunk helyezni a fiatalok minél nagyobb számban való bekapcsolódására az egyesület munkájába. A fiatalok, a diákok egy év alatt elszoktak a közösségi élettől, még mindig online tanítás van. Távoktatásban nem lehet művelni a népzenét és a néptáncot, az együtt éneklés, a tánc, a hangszeres zene közösségteremtő ereje pótolhatatlan.
Az iskolákkal együttműködve jöttek hozzánk a gyerekek, a tagtoborzás sikeres volt, ezt kell folytatni, hiszen minden gyerekben megvan az érdeklődés. Egyesületünk oktatói kijárnak a falvakba, a helyi művelődési egyesületek munkáját segítik.
