2024. november 5., kedd

Böjti szelek

Fújnak a böjti szelek, a nagyböjti szelek. Csak ilyenkor fújnak hosszan, hosszan, majdhogynem egész böjtben. Úgy érezzük ilyenkor, ahányszor csak felkerekednek, hogy áthatják lelkünket, átfújják testünket. Jézus az Olajfák hegyén imádkozott, várta sorsának beteljesülését. Az Olajfák hegyén mindig fúj a szél, a nagyböjti szelek ezt idézik, mondta nagyanyám, s én hittem.

Sok mindennek utánaolvastam, mert érdekelt. Valami belső erő arra késztetett, hogy megismerjem a böjti szelek eredetét. A földrajzi terület ősidőktől fogva az imádság helye, az Újszövetség tizenkétszer említi a hegyet Jézussal kapcsolatban. És nagyböjtben mi is gyakran felmentünk a kálváriára imádkozni Jézusért, meg talán magunkért is, de erről nagyanyám nem tett említést. Én szerettem felmenni a kálváriára, onnan látni lehetett a falut, a völgykatlant, és megkereshettem a mi házunkat. Szüleim, valószínűleg a sok elfoglaltság miatt, csak nagypénteken mentek fel, illetve jöttünk fel együtt a keresztre feszített Jézushoz. De akkor mindannyian átszellemülve, ünneplőbe öltözve jártuk végig a stáció helyeit. Ahányszor csak felmentünk Jézushoz az emelvényre, nagyanyám minden alkalommal elmondta, ki a másik két keresztre feszített áldozat.

A kereszt, rajta a korpusz, Krisztust láttatta velem. Soha nem a szobrot és az alkotást láttam, a sokat hallott történet jelent meg lelki szemeim előtt. Ma is fölsejlik bennem valami ebből, amikor a kálvárián járok.

A böjti szelek fújnak, s igazából már nem is érezzük, mit jelentenek. Régen tudtuk, miért fújnak ilyentájt.

Nagyon régen a böjtölés igazán fel sem tűnt, mert egyébként is krumplis, tésztás, zöldséges ételeket ettünk. A főzelékhez mindig csak kenyér volt, a kukoricakását tejjel nagyon szerettük. Csemege volt, amikor a nagymama a morzsolt kukoricát megfőzte, mákkal, cukorral kanalaztuk. Kedvenc volt a héjában sült krumpli (kemencében), amit kacsazsírba mártogattunk, de csak kicsit, nehogy nagyon zsíros legyen. Ezekben a napokban soványan főzött a nagymama. Előfordult, hogy vasárnap csirkét vágtunk, ezen a napon nem böjtölünk, de nem is dúskáltunk a zsíros ételekben.

Esténként, emlékem szerint péntekenként, gyertyafény mellett templomi énekeket énekeltünk, mindegyiket kívülről tudtuk, és tudom még ma is. Szülének nagyon szép hangja volt, azt a kis szobát teljesen betöltötte. A rózsafüzért morzsolgattuk, akármilyen álmosak voltunk, de az nem csengett olyan szépen, mint az énekek.

A húsvét előtti nagytakarításban mindnyájan részt vettünk. A függönyök a mosás után az udvaron lengedeztek, lengették őket a böjti szelek. Semmivel sem siettünk, mert mindennek megvolt a maga ideje. Tudtuk, mikor mire kerül majd sor, s mire eljön a legnagyobb ünnepünk, minden készen lesz. Valójában ezek az apró készülődések hozták közelebb lelkünkhöz a húsvétot.

Lelkemben most nagy fájdalom ül, a böjti szelek hozzák ezt. Távnagymama lettem, nem tudom nap mint nap elmondani unokáimnak, mit jelentenek a böjti szelek.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás