Az alábbi nyelvi-helyesírási témákat az utóbbi hetekben szolgáltatta a hazai és a külföldi magyar média.
Nem is csűr, nem is csavar. A vegyes gémtelepben egymás hegyén, hátán sorakoztak a kárókatonák fészkei is. – Lehet ezt csűrni, csavarni, az agyban a vezérlés romlott el.
Az álikerszó a definíció szerint két önálló szóból létrejött mellérendelő szóösszetétel, amelyben a tagok között az ikerszókra jellemző hangzásbeli hasonlóság is van. Az álikerszók mindkét eleme értelmes szó, míg a valódiak ikerítéssel keletkeznek.
Néhány évvel ezelőtt egy terjedelmesebb szövegben ezt írtam az álikerszókról: A mellérendelő összetett szavak közül számos egybeírandó, a többi pedig kötőjellel. Valójában ez jelzi az összetételt, tehát semmiképp sem váltható át a kötőjel vesszőre, mert akkor halmozott mondatrésszé (ill. önálló szavakká) alakul az összetett szó, tartalmában pedig rendszerint teljesen mást fejez ki, mint kötőjellel, legalábbis módosul a jelentése.
Szinte napi rendszerességgel olvashatjuk a hazai és a külföldi sajtóban egyaránt (a friss példamondataink is ezt igazolják), hogy ezekben a szavakban a szerző vesszőre váltja a kötőjelet. Ez amiatt nem tehető meg, mert így a két szó külön-külön kap jelentést (visszanyeri az eredetit), ami érthetetlenné, értelmezhetetlenné teheti a mondatot. Egymás hegyén, hátán ugyanis aligha sorakozhatnak a fészkek, már csak azért sem, mert rendszerint nincs hegyük, hátuk meg végképp. A madár csiripelhet a fa hegyén, az anyuka pedig cipelheti a hátán a csemetéjét, de a fészkek bizonyosan egymás hegyén-hátán sorakoznak. Ez az összetett szó pedig azt jelenti, hogy zsúfoltan, tömegesen, egymáshoz közel.
A másik példamondatunkban a ritkán használatos csűr ige hasonló jelentésű, mint a csavar (sodor, csavar); együtt, összetett szóként viszont azt jelenti, hogy a beszélő kerülgeti a lényeget, mondhatnánk, hogy úgy, mint macska a forró kását. Tehát nem is csavar, nem is sodor.
Lőj, de jöjj! Menesszék a polgármestereket, ne lőjjenek a szerbekre, és engedjék szabadon a letartóztatottakat.
Az internet szerint a leggyakoribb hibák közé sorolható a lő ige j-vel toldalékolt alakjának az írása, természetesen abban az esetben, ha két j betűvel toldalékoljuk.
A magyar helyesírás szabályainak 66. szabálypontja a következőképpen szól: A hosszú magánhangzóra végződő igéknek -sz és -tok, -tök személyragos alakjait, valamint j hangzós toldalékú kijelentő és felszólító alakjait – ingadozó kiejtésük ellenére – a t, az sz és a j betű megkettőzése nélkül írjuk: ró, rósz, rótok, rója, rójuk; nő, nősz, nőtök, nőj; rí, rísz, rítok, ríjon; stb.
Múlt idejű alakjaikban, valamint befejezett melléknévi igenévi származékaikban – a magánhangzó után – két t-t írunk: rótt, róttak, nőtt, nőttek; (fába) rótt (betűk), (nagyra) nőtt (fa); stb.
A példamondatunkban tehát az említett ige helyesen: lőjenek.
Mivel a helyes írásmód után érdeklődők gyakran a rendhagyó ragozású jön igének az analógiájára kettőznék meg a j toldalékot a lő ige esetében is, ezért idézünk a vonatkozó 67. szabálypontból is: A jö- tőhöz járuló mássalhangzós toldalékokat általában kettőzött alakban írjuk, jössz, jöjj, jöjjenek stb.
Százéves, de kétszáznegyvenöt éves. Száz éves az Újvidéki Vásár. – Kétszáz-negyvenöt éves a szerb tanítóképzés.
Az életkort jelző éves szónak a számnévvel való egybe- vagy különírását a helyesírási szabályzat 117. pontja szabályozza: egybeírást alkalmazunk, ha egyik tag sem összetett. Mivel az éves szó egytagú, így az egybe- vagy különírást a számnév „dönti el”. Természetesen nemcsak az egy, kettő, hét, nyolc stb. számok tartoznak az egyszerűek, egytagúak közé, hanem pl. a negyven, ötven, száz, ezer is: hetvenéves, százéves. Az összetett számnevek közé soroljuk azokat, amelyek két önállóan is létező számnévből jönnek létre. Akkor is érvényes ez a megállapítás, ha valamelyik tag nem a szótári alakjában jelenik meg. Íme néhány példa: huszonhét éves, százkilenc éves, ötezer éves.
Az elmondottak szerint a példamondatokat helyesen így kell írni: Százéves az Újvidéki Vásár. – Kétszáznegyvenöt éves a szerb tanítóképzés.
Az utóbbi mondatban helyes volt a különírás, de hibás a szám írása. A számokat ugyanis kétezerig egybeírjuk, onnan kezdve pedig tagoljuk: ezerkilencszázkilencvenkilenc, illetve kétezer-egy. (Ezúttal nem térünk ki részletesebben a szabályra.)
Különírva, kisbetűzve. 2019-ben az Egyesült Államokbeli Goodfieldben…
A helyesírási szabályzatunk 180. pontja foglalkozik a különírt elemekből álló földrajzi nevekkel. Eszerint minden tagot külön szóba írunk, és nagybetűvel kezdünk a mai és a történelmi államnevekben (amelyek általában tartalmazzák az államformára utaló szót), továbbá a gazdasági földrajzi körzetnevekben. – Az ilyen nevek -i (-beli) képzős származékában megtartjuk a különírást, de az alkotó tagokat általában kisbetűvel kezdjük, csak a tulajdonnévi (vagy annak tekintett) elemeket hagyjuk meg nagybetűsnek. Ennek értelmében az (amerikai) egyesült államokbeli a helyes írásmód.
A pont nem vessző! Hazai pályán az HBO MAX nézettségi versenyében mindössze 2.5 hónap alatt olyan versenytársakat utasított maga mögé, mint a Trónok Harca, a Jóbarátok…
Mint ahogyan korábban írtunk róla, a számok írásakor a pont és a vessző nem cserélhető föl még akkor sem, ha más nyelvekben (vagy szűk szakterületen) másként használják. Tehát a 2.5 (kettő pont öt) nem jelent két egész öt tizedet (helyesen: 2,5), azaz két és fél hónapot.
