Sikentáncz Szilveszter: Vajdasággal egy gyümölcsöző együttműködés indult el (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
A zentai Szent Mihály-napi Táncháztalálkozón és Sokadalmon Sikentáncz Szilveszter táncpedagógus, koreográfus, a magyarországi Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület elnöke is jelen volt. Szerepet vállalt a tánctanításban, valamint előadóként is részt vett a néptáncoktatók és néptáncosok szakmai fórumán, ahol az Örökség egyesület tevékenységéről, terveiről tájékoztatta a vajdasági szakmabelieket.
Sikentáncz Szilvesztert az egyesület céljairól, terveiről, feladatairól kérdeztük.
• Milyen feladatokat vállal az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület?
– Az egyesületet Foltin Jolán Kossuth-díjas koreográfus alapította elkötelezett gyermektánc-pedagógusok együttműködésével, és ennek jövőre lesz 30 éve, így már nagyon készülünk a jubileumi évadra. A magyarországi népművészetben, néptáncmozgalomban különböző civil szervezetek tevékenykednek, és ebből az egyik az Örökség egyesület, amely a gyermek- és az ifjúsági korosztályhoz tartozó népművészeti tevékenységet fogja össze. Célja, hogy jól működő közösségbe szervezze a magyarországi gyermeknéptánccsoportokat, azok vezetőit és minden olyan pedagógust, aki a magyar gyermeknéptánc előremozdításán fáradozik. Saját szervezésű rendezvényeinek további célja a néptáncoktatás, az amatőr művészeti munka méltó szintre emelése. Ez magába foglalja, hogy országos és régiós fesztiválokat, szólista- és csoportos fesztiválokat szervezünk. Régiós rendszerben dolgozunk a hét régió keretein belül, és mindenhonnan vannak vezetőink. Továbbképzéseket, konferenciákat, táborokat is szervezünk, és ezeknek mind az a célja, hogy lehetőséget biztosítsunk a csoportoknak a szakmai felzárkózásra, a magasan kvalifikált együttesek számára pedig a tehetséggondozás terén nyújtunk segítséget. Fontos, hogy mindig találjunk egy újabb lépcsőfokot, amellyel premizálhatjuk a jó együtteseket, amivel foglalkoztatni tudjuk őket azon túl is, hogy egy minősítő rendszerben vagy egy fesztiválrendszerben megjelennek és kiemelkedő koreográfiákat nyújtanak. Erre van az országos néptánc-antológia, és ezáltal kapcsolódtunk be Magyarország felnőttfesztiváljaiba, ahol ezek a gyermekcsoportok felléphetnek. Nem utolsósorban egy nagy feladata az Örökségnek – és ezt én is nagyon fontosnak tartom –, hogy megtartsuk a jövő számára azt a generációt, amely most táncosszakmailag és emberileg is nagyon erős, hogy 15 év múlva legyen kinek továbbvinni a szakmát nemcsak táncosként és együttesvezetőként, hanem magasabb vezetőként, pl. akarjon majd valaki az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület elnöke lenni vagy a Hagyományok Háza főigazgatója lenni. Ez összességében egy nagy feladat, és nekünk ehhez olyan jövőképet kell mutatnunk, amely tényleg példaértékű. Mióta az én elnöklésem alatt működik az egyesület, tettünk lépéseket arra vonatkozóan, hogy ne csak a néptáncot, hanem a népdalt és a gyermek- és ifjúsági népzenét is bemutassuk az egyesület keretében. Nagy tervünk, hogy jövő tavaszra egy Kárpát-medencei népdal- és népzenei versenyt, vetélkedőt rendezünk. Komplexen igyekszünk kezelni a népművészetet, és nem csak az anyaországban.
• Hogyan terjed ki az egyesület munkássága a határon túlra?
A Szent Mihály-napi táncháztalálkozón szilágysági táncokat tanított Hudákné Farkas Sárával (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
– Nekem mindig nagy vágyam volt, hogy lehetőség szerint szakmailag, anyagilag és programok terén is támogatni tudjuk a határon túl működő egyesületeket, és hogy bekapcsoljuk őket az anyaországi szervezetek működésébe. Tavaly a szabadkai szólótáncversenyen együttműködési megállapodást írtunk alá a Vajdasági Magyar Szövetséggel, hasonló megállapodás született a táncfórummal Felvidéken, illetve folyamatban van Kárpátaljával, ahol már nagyon közvetlen a viszonyunk, hiszen én a Kárpátalja néptáncegyüttes művészeti vezetőjeként tevékenykedem bő egy éve, és a helyi mentorprogramban, a Hagyományok Háza Hálózat által fenntartott mentorprogramban is részt veszek, és gyermekcsoportokkal foglalkozom. Erdélyt azért hagytam a végére, mert túl nagy területet fed le, és nagyon nehéz megtalálni az együttműködési formákat, és az sem biztos, hogy szükség van a segítségre.
Ami a Vajdaságot illeti, itt nagy létszámú és nagyon jól működő a néptáncos mozgalom. Az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület most már partnere a Kőketáncnak, a szólótáncversenynek, és minden olyan rendezvénynek igyekszünk a szakmaiságába, a támogatottságába, a díjazásába beszállni, amely magas szintre hozhatja a csoportokat. Én az idei Kőketáncon nem jártam, de az előző két évben zsűritagként igyekeztem segíteni, és a Gyöngyösbokrétán idén én is az értékelőbizottság tagja voltam.
• Mi egyre jobban szeretjük a zentai Szent Mihály-napi táncháztalálkozót. Hiánypótlónak érezzük. Szakemberként ön milyennek találja a rendezvényt?
– Szerintem nagyon jó, egyre többen jönnek, és jól érzik magukat. A helyszín kiváló, sportcsarnok, de mégis otthonos, ami pedig a sportcsarnok előtt megvalósul, tehát a folkkocsma meg az az egész hangulat, az is kiváló. Színvonalas oktatókat hívnak meg, és ez fontos, és bízunk benne, hogy egyre nagyobb érdeklődésre tesz majd szert. Jó lenne még Magyarországról is megmozgatni az embereket, talán azt hiányolom, hogy kevés magyarországi néptáncossal találkoztam itt, és ezen talán mint az Örökség elnöke is tudok segíteni azzal, hogy behozom a köztudatba ezt a rendezvényt. Abszolút el tudom képzelni, hogy egy-egy következő generáció a táncháztalálkozóra megérkezzen ide Zentára egy autóbusszal Magyarországról.
