A Bürkös zenekar muzsikája 1998-ban csendült fel Nagykállóban. A zenekar alapítói fontosnak tartották szűkebb hazájuk, a Nyírség folklórjának széles körű megismerését, gyűjtését és továbbítását. Ma már Magyarország több néptáncegyüttesének kísérőzenekaraként dolgoznak, mindemellett önálló koncertműsorokkal örvendeztetik meg a hazai és külföldi hallgatóságot. Még szeptemberben a vajdasági néptánc- és népzenei élet jelentős eseményén, a Szent Mihály-napi Táncháztalálkozón mutatkoztak be. A gálaműsoron ők adtak koncertet, válogatva a kedvenc tájegységeik muzsikájából többek között Erdélyből, Felvidékről. Vezetőjükkel, Kerezsi Antallal a koncertet megelőzően beszélgettünk.
• Nagyon sok népzenei együttes van ma Magyarországon, viszont ti már két évtizede együtt muzsikáltok. Mit lehet rólatok tudni?
– Autentikus népzenei együttes vagyunk, Nagykállóból és környékéről, azaz a Felső-Tisza vidékéről. A zenekar egyik része nagykállói, a másik része debreceni, így járunk már össze hosszú évek óta. 1998-ban alakult a zenekar, és a jelenlegi felállásban 2003 óta működünk, idén 21 évesek vagyunk. A Juhász zenekarral nagyon jó baráti kapcsolatot ápolunk, gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Mi már korábban odacsábítottuk őket Nagykállóba, ahol népművészeti tábort szervezünk már régóta, és most a zentai táncháztalálkozóra ők hívtak bennünket vissza. Többször jártunk már egyébként a Vajdaságban, mert táncházzenészképzésen oktatóként több alkalommal is részt vettünk, úgyhogy ismerjük valamennyire az ittenieket.
• Azt olvasni rólatok, hogy nagyon összetartóak vagytok!
– Igen, a tagságunkat a fiatalkori társaságunk alkotja. Tizenpár évesek voltunk, amikor megismerkedtünk a fiúkkal, és azóta töretlenül barátok vagyunk. A harmincat már mind átléptük, mindannyiunknak családja van, gyermekeink születtek, és nemcsak mint zenekar és munkatársak funkcionálunk, hanem baráti társaság is vagyunk. A gyerekeink is sokat játszanak együtt, együtt nyaralunk, együtt töltjük a szabadidőnket is.
• Magyarországon most nagyon népszerű a néptánc, a népzene. Ti mit tapasztaltok?
– Hála istennek, egyre többen foglalkoznak vele, és ez nagyon sok mindennek köszönhető. Egyrészt a Hagyományok Házának, amely nemcsak Magyarországon, hanem a történelmi Magyarországon is igyekszik összefogni a népzenét, néptáncot, népművészetet kedvelő embereket pont az olyan rendezvényekkel, mint a zentai táncháztalálkozó is. Néhány héttel korábban Székelyudvarhelyen volt egy hasonló rendezvény, vagyis egyre több az olyan helyszín, ahol találkozhatunk, tanulhatunk egymástól. Köszönhető ez a feltörekvés annak is, hogy elindult a televízióban a Fölszállott a páva népzenei vetélkedő, így egyre több gyerek találkozik a televízión keresztül is a néphagyománnyal. Általános iskolai keretek között is van már néptáncoktatás, és nemcsak a művészeti magániskolákban, hanem része lett a tantervnek is, és ez tükröződik vissza, ennek az eredményét lehet egyre inkább látni.
• Saját koncertjeitek is vannak, és kísérőzenekarként is működtök. Hogy jut idő mindenre?
– Magyarországon a Dunán felénk eső táncegyüttesek közül soknak vagyunk kísérőzenekara, így a debreceni Hajdu Táncegyüttesnek, a Debreceni Népi Együttesnek, a békéscsabai Bartók Táncegyüttesnek, a Csaba Nemzetiségi Néptáncegyüttesnek. Járjuk az országot, minden nagyobb rendezvényen igyekszünk ott lenni, és a saját koncertek is nagyon fontosak. Mi szívvel-lélekkel műveljük mindezt, és ha néha túl sok a tennivaló, akkor is hajt bennünket a népzene iránti szeretet.
• Mi a jelentése a Bürkösnek? Honnan van a nevetek?
– Egy barátunk ragasztotta ránk. A bürkölés mulatozást, szórakozást jelent kicsit népiesebben. Mindig egy növényre, a bürökre próbáljuk ráfogni a nevünket, de aztán csak elmondjuk, hogy annak idején egy mulatós csapat voltunk, és azért kaptuk a nevet. Persze most is szeretünk mulatni, de már más keretek között, mint nagyon fiatalon.
• Kitől tanultok, honnan táplálkoztok?
– Mindenféle gyűjtést felhasználunk, és igyekszünk felkeresni a még élő adatközlőket, és minél több mindent ellesni tőlük. Óriási népzenegyűjtemény áll rendelkezésünkre, azt használjuk, abból merítünk, mint mindenki más, meg keressük az adatközlőket.