A zentai Szent Anna temetőben teljesen felújították a keresztút állomásait. Minden egyes stáció újjávarázsolását más-más személy vagy család támogatta, és a kis kápolnaszerű betontalapzatok festményeit a Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezetének nevelői és védencei készítették el. Másfél évnyi közös munkával üvegre festették rá Jézus keresztre feszítésének állomásait.
A hosszadalmas munkáról Rác Magdolna, a Kéz a Kézben szervezet elnöke, valamint Ivković Tuza Valentina és Csontos Bata Márta segítők meséltek.
• Nem mindennapi felkérés volt tavaly a Jézus Szíve Plébánia részről a stációképek elkészítése. Mekkora gyakorlatuk volt ebben a technikában?
Valentina: – Az üvegfestést már régóta műveljük a fiatalokkal A4-es méretű üvegeken, és egyszer Rác Szabó István, a Jézus Szíve Plébánia koordinátora azt kérte tőlünk, hogy fessük meg a zentai templomokat, mert ajándékba szeretnék vinni Feldbachba, ahonnan a Jézus Szíve-templom az orgonáját kapta évekkel ezelőtt. Megörültünk a felkérésnek, és azok a képek nagyon jól sikerültek, így, amikor eldöntötték, hogy felújítják a templom tulajdonát képező Szent Anna temetőben a keresztutat, akkor az ő ötletük volt, hogy mi fessük meg a stációkat. Nem mertünk azonnal igent mondani a felkérésre, hiszen tudtuk, hogy az óriási munka lesz, így először abban egyeztünk meg, hogy megfestünk próbaként egy önálló képet, és az volt Jézus feltámadása, amely a kápolnába került. Ezen az egy képen lemértük, hogy körülbelül mennyi idő alatt tudunk egyet elkészíteni, és tetszik-e nekik a munkánk, és aztán meg is állapodtunk, hogy bő egy év alatt megfestjük az összes stációképet.
Magdolna: – Nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz és hosszadalmas feladat lesz elkészíteni, nem is fértünk bele az egy évbe, végül másfél évig dolgoztak rajta a nevelők. Ezek sokkal nagyobb képek lettek, mint amiket mi korábban készítettünk, hiszen négy darab A4-es-nek megfelelő méretet kértek. Először Szemerédi Andrea, Döme Léna és Valentina kezdték el a festést, majd Márta is bekapcsolódott, és felosztották egymás között, ki mely részletet készíti. Andrea festette a hátteret, Valentina a ruhákat, Márta pedig a kezeket, lábakat, arcokat. Folyamatosan festettek, sokszor még a nyári szünetben is bejöttek, hogy időre elkészüljenek.
• Nagyon aprólékos, precíz munkát kellett produkálni. A fiatalok miben tudtaksegíteni?
Valentina: – A gyerekek a ruhákba tudtak besegíteni. Nem tudtunk mindenkit foglalkoztatni, de akik már a kisebb képeken is szépen festettek, őket bevontuk a munkába. A kontúrozást előre elvégeztük, így kisebb felületeket kaptunk, és ők a ruhák festésében segítettek. Megmondtuk nekik, hogy azon a körvonalon belül milyen színűre fessék a felületet. Ha esetleg nem jól sikerült, vagy ha kimentek a vonalból, azt korrigálni tudtuk. Olyan is volt, hogy ők vitték fel az alapfestéket, mi meg aztán a színt, szóval amennyire tudtuk, bevontuk őket a tevékenységbe, de nem várhatjuk el tőlük, hogy ilyen aprólékos képeket fessenek.
• Hogyan zajlott a munka? Mikor volt idejük a festésre?
Márta: – Nem tudtunk állandó jelleggel ezzel foglalkozni, hiszen sok más tennivalónk is van, rendszeresen készülünk a fiatalokkal fellépésre, és a szerepek betanulásához is sok idő kell. A napi rutintól nem nagyon lehet eltérni, és a festést úgy oldottuk meg, hogy ameddig az egyikünk foglalkoztatta őket, addig a másikunk festett. Mondjuk amíg velem a verseket tanulták, addig a többiek festettek, vagy amikor Valentina énekelt, vagy amikor Andreával a táncot tanulták, addig a többiek a képeken dolgoztak.
• Mennyire komplikált dolog az üvegfestés?
Jézust halálra ítélik (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
Valentina: – Mi is itt tanultuk meg. Szerettünk volna a fiatalokkal valami szépet készíteni. Az egyszerű képek megfestése nagy örömöt szerzett nekik. A stációképek festésénél úgy jártunk el, hogy a kinyomtatott képeket az üveg alá helyeztük, és úgy kontúroztunk, majd a körvonalakon belüli festésbe aztán bevontuk a gyerekeket is. Az arcok, kezek és egyéb testrészek kidolgozása nagyon komplikált volt, azt nem tudták ők csinálni.
• Ebből a sok munkából pénze is lett a szervezetnek?
Magdolna: – Igen, tiszteletdíjért vállaltuk el, amit már meg is kaptunk, és úgy osztottuk szét, hogy jutott belőle a szervezetnek is, meg azoknak a nevelőknek is, akik a munka oroszlánrészét elvégezték.
• Lesz-e folytatása az együttműködésnek?
Valentina: – Biztosan, de most egy kicsit belefáradtunk az üvegfestésbe, és ebben a téli időszakban egyébként is sok a tennivalónk. Fellépésekre készünk a fiatalokkal, meghívókat gyártunk, és nem nagyon jut időnk mással foglalkozni. Felkérést már kaptunk tőlük, azt szeretnék, ha megfestenénk Jézus mennybemenetelét, és el is vállaltuk, de csak januárban fogunk neki a munkának.
• A képeket már mindenki megcsodálhatta, aki akarta, hiszen a stációk mindenszentek és halottak napjára készültek el. A fiataloknak már megmutatták az alkotásokat?
Jézust leveszik a keresztről (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
Magdolna: – Még nem jutottunk el velük, de mindenképp kivisszük őket, hogy lássák a közös alkotásunkat. Máskor voltunk kint velük a Felsővárosi temetőben is stációkat imádkozni, úgyhogy a Szent Anna temetőbe is elmegyünk. Nem egyszerű ennyi fiatallal eljutni valahová, hiszen 23-24-en vagyunk, vagyis az már külön szervezést igényel. Egyébként lenne igény arra, hogy több fiatal jöhessen hozzánk a napközibe, de a székházunk ennél több személyt nem tud befogadni. Ennyien szépen elférünk, van helyünk minden tevékenységhez, de ha ennél több személlyel kellene foglalkoznunk, ahhoz már bővíteni kellene a termek számát, meg valószínűleg az oktatók számát is. Sokat imádkozunk azért, hogy másokat is bekapcsolhassunk a tevékenységünkbe, de egyelőre ennyit tudunk vállalni.
