Többször felfigyeltünk már arra, hogy a fiatalok gyakran bajban vannak, ha iskolai feladatlapokban szólásokkal találkoznak. Sok esetben még nem is hallották az adott szólást, vagy hallották ugyan, de nem tudják, mit jelent. Néhány évvel ezelőtt egy nyelvi vetélkedőn, amelyen kiemelkedő nyelvi ismeretekkel rendelkező tanulók vettek részt, a versenyzők közül egy sem ismerte a fenn az ernyő, nincsen kas szólás jelentését. Ez ugyan nem tartozik a legáltalánosabban ismert szólások közé, de a versenyzők összetétele alapján a játékvezető feltételezte, hogy számukra bizonyára nem ismeretlen.
Kár lenne, ha a feledés homályába vesznének szólásaink, sőt éppen ellenkezőleg, az lenne szerencsés, ha minél több hagyományos magyar szólásunk, közmondásunk beszédünk aktív részévé válna. Számos kiadvány segíti ezt a célkitűzést. O. Nagy Gábor e témában alapműnek számító, Mi fán terem? című könyvétől kezdve a Tinta Kiadó Magyar szólások és közmondások című szótáráig, Fábián László Magyar szólások és közmondások című kiadványától a gyerekeknek szánt legkülönbözőbb munkafüzetekig igen sok szólás- és közmondásgyűjteményt találhatunk a könyvesboltokban és a virtuális térben is.
Minden lehetőségünk megvan tehát a szólások, közmondások elsajátítására. Jó lenne, ha élni tudnánk ezzel a lehetőséggel! Nemcsak azért, mert állandósult szókapcsolataink színesebbé, hangulatosabbá, képszerűbbé, változatosabbá teszik beszédünket, de azért is, mert gondolkodásunkról, világlátásunkról, helyzetünkről sok mindent elárulnak. Nemzeti történelmünk kiemelkedő jelentőségű eseményét, a szabadságharcot idézi például, ha a határozott, következetes, állhatatos emberre azt mondjuk, hogy nem enged a negyvennyolcból. Nem lehet véletlen, hogy az északi népeknél és nem nálunk honosodott meg az emberek, nézetek sokféleségére vonatkozóan az a szólás, hogy sokféle síelő van, hiszen a síelés a mi éghajlati viszonyaink közepette korántsem olyan jelentős tevékenység, mint zordabb tájakon. Talán az sem véletlen, hogy a nincs ingyenebéd szólás a gazdasági érdekeket mindig szem előtt tartó nyugati gyökerekre vezethető vissza. Mi inkább azt mondanánk, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Az ingyenebéd ugyanis nem ingyen ebéd, nincs ingyen, csak nem az fizeti meg az árát, aki kapja. Pár évtizeddel ezelőtt került be nyelvünkbe a csontváz a szekrényben szólás, az angol vagy francia nyelvből, olyan jelentésben, hogy valaki álcáz, palástol, titkol valamit. Mi inkább szőnyeg alá söpörjük vagy véka alá rejtjük a titkolnivalót.
Szóláskészletünk éppúgy, mint nyelvünk egésze, az idők folyamán változásban van. Egyesek használati köre szűkül, másokat elfelejtenek, a meglevő szólások mellé más nyelvekből is bekerülhetnek és elterjedhetnek szólások – mint fent egy-két példán keresztül is láthattuk –, és újak is megjelenhetnek. Hogy ezekkel az újonnan megjelenő szólásokkal mennyire vagyunk megelégedve, az már más kérdés, de léteznek, és nap mint nap használják őket.
Itt van példának a belecsap a lecsóba új keletű szólás. Eredetileg szleng minősítéssel jelölték, de ma már igen gyakran találkozhatunk vele a médiában, nyomtatásban, tévéinterjúban – azaz több olyan helyen, ahol régebben kötelező volt és ma is joggal elvárható lenne a köznyelv használata. Vajon a szlengből mikor válik köznyelvi stílushatásúvá egy szó? Úgy tűnik, akkor, ha nagyon sokat használják olyan körülmények között, melyek a nézők-hallgatók-olvasók számára mintaként szolgálnak. Ezen az úton jár a belecsap a lecsóba szólás, mely egyelőre még szlenggyanús, de ki tudja, meddig? Mindenesetre, ha azt mondjuk, hogy valaki a dolgok közepébe vág, ez igényesebb megfogalmazása a képileg talán szemléletesebb, ám eléggé visszatetsző belecsap a lecsóba szólásnak.
Nemrég találkoztam először az elrúgja a pöttyöst szólással. A forrás valamelyik médiacsatorna volt. Első hallásra valamilyen humoros dologra gondoltam, talán a pöttyös labda asszociációja révén. A szövegkörnyezetből azonban az derült ki, hogy korántsem vicces, hanem nagyon is komoly jelentése van a szólásnak. Akkor használják, ha valaki átlép egy tűréshatárt, túlzásba visz valamit. Elrúgták a pöttyöst, azaz túlléptek a határon például az alacsony bérekkel, az adókkal, bizonyos képek engedély nélküli felhasználásával, egymás sértegetésével, durva viccekkel, kijelentésekkel, szétszórtsággal és még ezernyi más mindennel. Ezekben az a közös, hogy minden példa nagyon komoly tartalomra utal, mely egyáltalán nincs összhangban a szólás által keltett könnyed, laza, kedélyes stílusárnyalattal.
Új keletű szólásaink is azt tükrözik, hogy annak ellenére, hogy klasszikus szólásaink egy része kevésbé ismert a mai fiatalok számára, az állandósult szókapcsolatok napjainkban is a nyelv szemléletes, élő, kifejező részét alkotják. Törekedni kellene arra, hogy általánosan ismert és használt frazémáink ismeretét megerősítsük, az újonnan megjelenő kifejezéseket pedig mindig a maguk helyén, jelentésükkel és stílushatásukkal összhangban használjuk.
