Kereskedőként dolgozott, majd nagyot álmodott, és gyertyakészítésbe fogott a zentai Malčić Beáta kétgyermekes anyuka. A gyertyák mindig elvarázsolták, ezért maga akarta készíteni őket, főleg, hogy ünnepekkor alig lehet ízléses, alkalomhoz illő darabokhoz jutni. Ma már egy kiskereskedést működtet Zentán a piactéren. Aki keresné, a Gyertyavarázs elnevezést figyelje.
Nehéz váltani az életben, te mégis megtetted. Hogy indultál el a gyertyakészítés útján?
– Tizenhét éves koromban kezdtem el dolgozni kereskedőként, és azóta ebben a világban éltem, jórészt vegyeskereskedésekben voltam alkalmazásban, de vágytam valami másra. Éreztem, hogy váltani kell, nem telhet el így el az élet. Tavaly ősszel ez az érzés annyira felerősödött bennem, hogy kutakodni kezdtem, mivel foglalkozhatnék, mire térhetnék át. A gyertyákat mindig szerettem, mindig is tartottam otthon, alkalmanként meggyújtottam őket, és szívesen vásároltam, ha szépet láttam, és ebbe az irányba indultam el. Akkor még azt hittem, hogy Zentán senki sem foglalkozik gyertyakészítéssel, és ez is motivált. Aztán rájöttem, hogy mások is öntenek, de ez nem tartott vissza. Elkezdtem kutakodni, hogy is kezdjek neki, milyen eszközöket vásároljak, de hogy legyen hozzá valami fogalmam, Pápán részt vettem egy több hétvégés gyertyakészítő tanfolyamon. Egy gyertyafaragó műhelyben tanultam, és ott kaptam meg az alapokat, amelyekre folyamatosan építkezem.
Miből készülnek a gyertyák?
– Ezek paraffingyertyák. Az illatos meg díszgyertyákhoz szinte az összes alapanyagot be tudom szerezni Szerbiában, a faragotthoz viszont külföldről kell vennem hozzávalókat. Ahhoz teljesen más alapanyag, színezék kell. A tégelyes viaszgyertya készítését is szeretnénk bevezetni, már folynak az előkészületek, és lehet, hogy rövidesen árusítani is fogjuk őket. A paraffin és a viasz különbözően viselkednek, mindkettővel másképp kell bánni, és a viasszal való munkát most gyakoroljuk, ki kell tapasztalnunk, hogy lesz a legjobb.
Mikor dolgozol, milyen környezetben, hogyan?
– Elméletileg itt az üzletben is mindent meg tudnék csinálni, de odahaza szeretek dolgozni. Kialakítottam egy kisebb műhelyt, és ott kényelmesen végzem a dolgom. Az illat- és díszgyertyák mind öntőformában készülnek. A formákat minden öntés előtt le kell tisztítani, a kanócot be kell fűzni, az anyagot fel kell olvasztani, és amikor eléri a kellő hőmérsékletet, akkor jönnek az adalékanyagok, az illat és a szín. Amikor felöntöm őket, akkor következik a hűtés és utána a korrekció. Itt-ott egy kicsit vágni kell belőle, alakítani rajta, hogy jól nézzen ki. A faragott gyertyáknak sokkal összetettebb az elkészítésük. Ki kell önteni egy alaptestet, az alaptestre mintegy harminc réteget rá kell húzni, ami lehet teljesen egyszínű, de akár színes is, vagyis csak a képzelet szab határt, és amikor ezek a rétegek rákerültek, akkor kezdődik a faragás, ami nagyon rövid folyamat. Csak addig végezhető, míg meg nem szilárdul az anyag, vagyis amíg puha, addig lehet vágni, utána már törik. Ehhez is speciális szerszámokat használok, amelyekkel le lehet vágni a kívánt részt, és le lehet hajtani. Ezután következik a szárítás, hűtés, és a végén egy lakkréteget húzok rá, ami porcelánhatást eredményez.
Milyen illatokkal dolgozol, milyen gyertyák készülnek?
– Levendulás, barackos, vaníliás, kókuszos, epres, rózsa-, lime- és óceánillatú. Különlegességek az „antitabak” gyertyák, amelyek a dohányfüstöt ellensúlyozzák, és hamarosan elkészülünk a szúnyogriasztós verzióval is. Karácsonyra majd újabb illatokat is öntök, például fahéjasat.
Látom, hogy ünnepi fehér gyertyákat is készítesz, és angyalokat is látok a polcokon. Ezek alkalmi darabok?
– A faragott gyertyák kategóriájában esküvői szettet is készítek. A menyasszonynak és a vőlegénynek is készül egy-egy szál gyertya, és aztán közösen meggyújtják a már kettejük egységét jelző tömbgyertyát. Keresztelőre is szálgyertyák készülnek, azokat feszület díszíti. Az angyalokat sztearinból készítem, mert az sokkal szilárdabb anyag, mint a paraffin, és így tudom kiönteni ezeket az érdekes és aprólékos formákat. Sokat kísérleteztünk, mire megtaláltuk hozzá a megfelelő arányokat, mert a figurák kivételekor sokszor letörtek az angyalkák szárnyai.
Az volt a célod, hogy ez legyen a fő foglalkozásod. Mikor tudtad megtenni azt a lépést, hogy otthagyd a korábbi munkahelyed?
– Munka mellett kezdtem, de az első pillanattól fogva úgy terveztem, hogy ez lesz a fő foglalkozásom, és erre koncentráltam. Már az elején megmutatkozott, hogy egész nagy rá a kereslet, vagyis láttam, nem lehet sokáig azt csinálni, hogy kereskedőként dolgozom valahol, és aztán a szabadidőmben meg ezzel foglalatoskodom. A tavalyi évet végigcsináltuk így, és végül idén márciusban megnyitottuk az üzletünket itt Zentán az árupiac egyik üzlethelyiségében, és azóta csak itt dolgozom. Tíz napig működtünk, aztán a koronavírus miatt ötven napra be kellett zárnunk, májusban nyitottunk újra, és azóta teljes erőbevetéssel dolgozunk. A bezártság idején is folyamatosan dolgoztam, igyekeztem átgondolni, megtervezni, hogyan haladjak ezen az úton, vagyis akkor sem tétlenkedtem.
A családod hogyan viszonyul az új tevékenységedhez?
– Kezdettől fogva támogattak, főleg a férjem, aki rengeteget segít nekem, és ez nagyon fontos volt az indulásnál is, és most is. Van egy 8 éves kisfiam és egy 13 éves kislányom, ők is nagyon szeretik, hogy otthon tevékenykedem. Én magam nagyon elégedett vagyok ezzel a helyzettel, hiszen én osztom be magamnak, mikor dolgozom. A kisfiam különösen érdeklődik ez iránt, nagyon szereti a gyertyakészítést, így sokat ott sündörög körülöttem.
Az üzleten kívül hol tudod értékesíteni a portékádat?
– Innen sokat elvisznek, kezdik megszokni az emberek, hogy itt vagyok a zentai piacon. A Tiszavirág Fesztivál volt az első rendezvény, amelyikre kipakoltam az árummal, és nagyon elégedetten tértem haza. A későbbiekben is szeretnék részt venni a fesztiválokon, kirakodóvásárokon, és az interneten is megtalálnak az érdeklődők.
