A bajsai Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre igen komoly szinten űzi mind a kézművesség oktatását, mind a hagyományok ápolását. Az egyesületnek sikerült két szomszédos, régi házat megvásárolnia és tájházzá alakítania. Ezek egyrészt helyszínt biztosítanak a helyi népi kultúra, viselet és hétköznapi élet tárgyainak bemutatására, másrészt az Etno kör műhelymunkáinak és rendezvényeinek is remek otthont adnak. Az egyik tájház udvarán egy nyári színpad is helyet kapott, ahol színdarabokat, kisebb koncerteket is be lehet mutatni. A kör nemcsak a helyszínek fejlesztésén fáradozott, hanem az évek során tagjai szakmai tudását gyarapította, valamint a kézművesmunkához szükséges felszerelést is beszerezte. Így ma már nem jelent számukra gondot a legnagyobb volumenű rendezvényük, a nyári kézművestábor megszervezése. Ezt tábort már 17 éve rendszeresen megtartják, és igen jó híre van Vajdaságban, valamint az anyaországban is. Oktatóik között rendszeresen vannak neves magyarországi szakemberek, a tábor célközönsége pedig az általános iskolástól a nyugdíjas korosztályig terjed.
Az idei évben némi változás történt a tábor menetében – tudtuk meg Szuhankó Ruzsenától, a Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre elnökétől. A járványveszély nem befolyásolta a tábor időpontját, viszont a gyermek és felnőtt résztvevőket külön kellett választani. A gyerekek egész héten részt vettek a foglalkozásokon, a felnőttek viszont csak három napig. Emellett a tábor felnőtt résztvevőinek számát is korlátozni kellett, mivel korlátozott volt a rendelkezésre álló nyersanyag. Ezt nem szívesen tették – mondta el az elnök –, mivel ez alkalommal is nagy volt az érdeklődés a tábor iránt. A helyi résztvevők mellett rendszeresen érkeznek kézművességet tanulni a környező településekről is. Az idei tábor egyik témája a gyékényszövés volt, amely iránt Magyarországról is érdeklődtek.
Mint minden évben, az idén is számos érdekes népművészeti tárgy elkészítésének módját lehetett eltanulni. Amint már szó esett róla, a felnőttek gyékényfonást tanultak. Ebből az érdekes anyagból, amelyet régen igen gyakran használtak, szakajtót, edényalátétet, lábtörlőt és terítőt készítettek. Emellett vesszőfonással is foglalkoztak, de nem a megszokottnak számító kosár készült, hanem konyhai hagymatartó. A gyerekek karmantyúszövéssel, bőrözéssel foglalkoztak, és a szövőkeretet is kipróbálhatták. Emellett délutánonként népi gyermekjátékokat és néptáncokat tanultak.
Mind a gyerekekkel, mind a felnőttekkel rangos szakemberek foglalkoztak. A gyékényszövést egy helyi kézműves, Szuhankó Sándor tanította, a vesszőfonást és a népi játékokat pedig két Budapestről, a Hagyományok Házából érkezett előadó oktatta.
Dóra Fruzsina, a Hagyományok Háza népművészeti módszertani műhelyének tárvezető helyettese már sokadik éve vesz részt a bajsai kézművestáborban oktatóként. Ő a gyerekeket tanította kézműveskedni, de mivel ők nem tudnak sokáig összpontosítani, ezért munka után népi játékokkal és néptánccal foglalatoskodtak.
– Az alapvető feladatom az volt, hogy a gyerekeket átmozgassuk, a bennük lévő nagyon sok energiát levezessük. Ezért nagyon sok mozgásos játékot játszottunk, például fogócska típusút. Emellett énekes körjátékokat és hasonlókat is játszottunk. Nagyon jó volt ezekkel a gyerekekkel dolgozni, mert élvezték a játékokat, és nagyon tudnak egymással játszani. Mindannyiunknak öröm volt a közös munka – mondta el az előadó, majd arról is szólt, hogy a tábor ideje alatt napról napra változott a gyerekek száma, de körülbelül napi 20 fő volt az átlag. Ez ideális létszám, mert így többféle játékot tudtak játszani, ugyanakkor könnyű volt kezelni a gyerekeket.
Legeza Márti a Hagyományok Házának néprajzos munkatársa, aki egyben kosárfonó is. A bajsai táborban ő is több éve visszatérő oktató, és vesszőfonásra tanítja az érdeklődőket.
– Minden évben igyekszem valami izgalmasat, valami mást hozni, hogy minden alkalommal újdonságot tudjanak megtanulni. Készítettünk már kerek aljú kis kosarakat, amivel a kezdők is elboldogulnak, a gyerekekkel pedig gyermekjátékokat fontunk, például karikaelkapót. Emellett készítettünk szappantartót, kínálótálcát, különféle madáretető-formákat, ceruzatartót. Az idén fali hagymatárolót fontunk, amely nagyon szép dísze a konyhának vagy a spájznak. Tárolhatunk benne szárított növényt is, illetve minden olyan zöldséget vagy gyümölcsöt, aminek fontos, hogy szellőzzön – mondta el Legeza, majd arról is szólt, hogy egy-egy ilyen tároló két-három óra alatt elkészült.
Izgalmas dolgok történnek minden évben a bajsai Etno kör kézművestáborában, de nem tudni, meddig lehet ez így. Szuhankó Ruzsena elmondta, hogy sajnos gondok vannak az utánpótlással.
– Szeretnénk jövőre is megszervezni a tábort, mert nagyon sokat feláldoztunk érte, hogy ez így létrejöjjön. Beszereztünk szerszámokat, eszközöket, hogy több gyerekkel is tudjunk dolgozni, és szép számban vannak szövőkereteink is. Mi szeretnénk csinálni, csak kellenek olyan emberek is, akik értenek a kézművességhez. Nem tud a gyereknek segíteni olyan valaki, aki először lát ilyet. Sajnos, a fiatalok kimennek külföldre, az idősek pedig lassan kiöregszenek. Félő, hogy nem leszünk elegen ahhoz, hogy megszervezzük a 18. tábort – mondta el az elnök.
