Közép-európai idő szerint február nyolcadikán, hétfőre virradó éjszaka rendezték meg az ötvenedik Super Bowlt, a világ egyik legnézettebb sporteseményét. Az esemény helyszíne ezúttal a Santa Clara-i (Kalifornia) Levi’s Stadium volt, és egy kőkemény mérkőzésen a Payton Manning vezette Denver Broncosnak sikerült megszereznie a Vince Lombardi-trófeát.
Az amerikai ligákban megszokhattuk, hogy egy-két hagyományosan magas szinten szereplő együttesen kívül folyamatosan újabb és újabb trónkövetelők jelennek meg. Az AFC-ből ezúttal az első helyen kiemelt Broncoson kívül a tavalyi győztes New England Patriots, a Cincinnati Bengals, a Houston Texans, a Kansas City Chiefs és a Pittsburgh Steelers jutott túl az alapszakaszon, míg az NFC-ből a bajnokság első részében tizenhat meccsen tizenöt győzelmet szerző Carolina Panthers kaparintotta meg az első helyet, rajta kívül a playoffba jutott még az Arizona Cardinals, a Minnesota Vikings, a Washington Redskins, a Green Bay Packers, valamint az elmúlt két szezon döntőse, a Seattle Seahawks. A rájátszás első, Wild Card körében az elvárásoknak megfelelően a Redskins, a Vikings, a Texans (0:30 a Chiefsszel szemben!), valamint a Bengals búcsúzott. A második körben minden a papírforma szerint alakult, az első és a második helyen kiemelt csapatok igazolták pozíciójukat, aminek köszönhetően kialakultak a döntők párosításai.
Az NFC-döntőben az első helyen kiemelt Panthers a bajnokság talán legkülönösebb mérkőzésén, amelyen hibát hibára halmoztak a csapatok, 17:0-s első negyed után 49:15-re verte a második helyen kiemelt Cardinalst. Utóbbiak hét labdát veszítettek, és irányítójuk, Carson Palmer négy intercepiont dobott. Az AFC-döntőben az utóbbi másfél évtized két meghatározó irányítója, Payton Manning és Tom Brady csapata nézett egymással farkasszemet. A nézők egy klasszikus csatát láthattak, ez volt a két legenda tizenhetedik meccse, és a Broncos 20:18-as győzelmével Manning 11:6-ra szépített riválisával szemben.
A döntőben a liga legjobb védelme (Denver) állt szemben a liga legjobb támadásával (Carolina – meccsenként harminc pont feletti átlaggal). Az irányítók természetesen megkapták a nekik kijáró médiafigyelmet. Mindkettejük esetében első körben draftolt irányítóról van szó. A köztük lévő korkülönbség 13 év. Manning a múlt, a statikus irányító, karrierje legrosszabb irányítómutatójával, Newton a jövő, erős, mozgékony, az alapszakasz MVP-je. Manning a legenda, akit mindenki tisztel, Newton a pimasz, a megosztó személyiség, aki őrületbe kergeti ellenfeleit és a szurkolókat. Azután elérkezett a várva várt döntő, az ötvenedik (amelyet ezúttal marketingokokból nem római számmal jelöltek), amely egyáltalán nem róluk, hanem a védelmekről szólt. A szokásos felvezetést követően (America, the Beautiful és a himnusz, ezúttal Lady Gaga előadásában) a mérkőzést a Broncos kezdte, és egy gyors támadósorozat végén négy perc után Brandon McManus egy 34 yardos mezőnygóllal juttatta 3:0-s vezetéshez csapatát. Newtonék nehezen lendültek be, minden mozdulatuk idegességről tanúskodott, aminek meg is lett az eredménye. Az irányító labdavesztéséből a Broncos védelme, személy szerint Malik Jackson touch downt ért el, így a csapat a sikeres extrapont-kísérletet követően már 10:0-ra vezetett ellenfelével szemben. A Panthers a második negyed negyedik percében Jonathan Stewart egyyardos futott TD-jével szépíteni tudott, és az extra ponttal 10:7-re módosította az állást, viszont a denverieknek egy jó punt visszahordást követően sikerült újabb mezőnygóllal (33 yardról) tovább növelniük az előnyüket, így 13:7-es félidei eredménnyel vonulhattak pihenőre a csapatok. A második félidőben tovább folytatódott a Broncos védelmének parádéja. Egy sikertelen Panthers-mezőnygólkísérletet követően ismét McManus növelte az előnyt, ezúttal 30 yardról (16:7). Az utolsó negyed sem hozott változást, a Carolina szenvedett támadásban, ráadásul a folyamatos szabálytalanságok is hátráltatták az előrehaladásukat, ennek ellenére még mindig élt a remény, hogy egy váltással megfordítható az eredmény. Graham Gano 39 yardos mezőnygóljával egy TD-n belülre tudtak kerülni (16:10). Ennél közelebb azonban nem jutottak, sőt három perccel a meccs vége előtt a Denver csatársora C. J. Anderson kétyardos futásával megszerezte az első TD-jét, amit egy sikeres kétpontos kísérlet követett, így 24:10-re módosult az eredmény. A hátramaradt időben egyik csapatnak sem sikerült pontot szereznie, így a Denver Broncos harmadszor lett az NFL legjobb csapata, míg Manningnek legrosszabb szezonjában sikerült megszereznie második gyűrűjét. A meccs legjobbja természetesen a Broncos védelméből került ki. A linebacker Von Miller többek között két és fél sackkel és egy kierőszakolt fumble-lal járult hozzá csapata sikeréhez.
A mérkőzés természetesen nem csak a fociról szólt. Az amerikaiak jó szokásukhoz híven a félidőben egy látványos show-műsort rendeztek, amelyen fellépett a Coldplay, valamint Beyoncé és Bruno Mars.
