A futballszeretők nagy része múlt héten a Portugália győzelmével zárult Európa-bajnokság zárószakaszát követte, a kontinenstorna volt a slágertéma, mi viszont Tóthfalura is figyeltünk, hiszen az ottani Nyers István Labdarúgó-akadémián július 3-a és 10-e között focitábort tartottak. Csütörtökön kilátogattunk a délelőtti edzésre, amelyen éppen az egy az egy elleni játék szerepelt napirenden, a kiváló hangulatú tréning során elbeszélgettünk az edzőkkel, utána néhány labdarúgópalántával is, majd a közös ebéden is részt vettünk, hogy kicsit beleéljük magunkat a táborlakók mindennapjaiba. A hétfős edzői gárda az egyhetes focitáborban 70 gyermek fejlődéséért dolgozott, akiket három korcsoportba osztottak be. A tábor legfiatalabb részvevője 2009-es, a legidősebb 2001-es születésű volt, tehát 7–14 éves korú futballistákból állt össze a tanítványok serege. A tábor legjobbja az edzői stáb által kiválasztott kishegyesi Cékus Ádám lett, a Topolya labdarúgója, akinek az lesz a jutalma, hogy a következő időszakban valamikor részt vehet a Ferencvárosnál pár napos próbajátékon, és akár be is kerülhet a zöld-fehérek utánpótlásába, ha az ottani edzői gárdának megtetszik a játéka, a hozzáállása, a fejlődőképessége.
Elmélet…
Verőfényes volt ez a csütörtök délelőtt, enyhe szellő cirógatta arcunkat, miközben sétáltunk ki az akadémia centerpályájára, amely gyerekzsivajtól és edzői utasításoktól volt hangos. Öröm volt látni, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt élvezik a közös munkát, a feladatok elvégzéséhez szükséges koncentráció csak úgy sütött a táborlakók arcáról, de azért a vidámság, az önfeledt nevetés sem hiányzott az edzésről. Pedig nem akármilyen programot állítottak össze a szervezők az ifjú labdarúgóknak, a napirend szerint a reggel hét órai ébresztővel kezdődtek a napok, majd fél nyolctól reggeli, kilenctől kétórás edzés, utána tusolás, déltől ebéd várt a növendékekre. A főétkezés után kötelező pihenéssel töltötték idejüket, utána uzsonna és kétórás elméleti oktatás következett – érintették a különféle taktikákat és elméleteket, a focitörténelmet, illetve az egészséges táplálkozást is –, délután öt órától újabb kétórás edzés, majd este vagy Eb-meccs-nézés, vagy a nevelőtanárokkal való játék zárta a napot. Emellett heti háromszor Coerver-edzéseik is voltak, aminek a legfontosabb hozadéka, hogy míg egy normális edzésen a gyerekek 300–500 alkalommal érnek labdához, ebben az edzésformában ez a szám eléri az 1000–1500 labdaérintést. A táborban elektronikus méréseket is végeztek, amikkel a különböző motorikus készségeket, a gyorsaságot, a gyorsulást, a robbanékonyságot, a rugalmasságot, a labdavezetést stb. vizsgálták.
…és gyakorlat
Három csoportban zajlott a munka, a nagyjából húszfős társaságokat a korosztályt és a játéktudást, tehetséget is figyelembe véve állították össze, hogy mindenkinek juthasson sikerélmény, mindenkinél érezhető legyen a fejlődés az egyhetes együttlét zárultával.
Darko Veselinov, a középső, 2004–2006-os korosztállyal, azaz a 3–5. osztályosokkal való munkáért felelős edző mesélt a csoportbeosztás elveiről és az edzésprogramról egyaránt:
– Nagy a különbség a korosztályokat illetően, ezért osztottuk három csoportra a gyerekeket, hogy tudjunk specifikusan foglalkozni velük. Az általam edzett korosztályban a legfontosabb szempont a technika. A legalapvetőbb technikai elemeken dolgozunk, a labdavezetésen, az -átvételen, illetve a kapura lövéseken van a hangsúly. Sokat dolgozunk még az egy az egy és a kettő az egy elleni játékon, mert tisztában vagyunk vele, hogy a mai futball egyik legfontosabb tényezője, hogy fölénybe kerüljön egy csapat az ellenfél térfelén, ami a párharcokban való jártasságtól és eredményességtől nagyban függ. Nagyon fontos viszont számunkra, hogy a gyerekek ne érezzenek nyomást vagy megfelelési kényszert, hanem élvezzék a tanulási folyamatot, az edzésmunkát.
Sok információt gyűjtöttünk be Volford Tibor táborvezetőtől, a Nyers István Labdarúgó-akadémia koordinátorától és vezetőedzőjétől is, aki nagy büszkeséggel számolt be arról, hogy az eredetileg hatvanfős létszámot túljelentkezés miatt növelték hetvenre:
Volford Tibor
– Örülök, hogy a harmadik évre ilyen népszerű lett ez a focitábor, ami igazából arról szól, hogy felkutassuk a tehetséges vajdasági fiatalokat, és utána követhessük a fejlődésüket, ahogyan az a Ferencvárossal kötött együttműködési szerződésünkben is szerepel. A legtehetségesebb gyerekek nevét felírjuk, figyelemmel kísérjük őket egész évben, néhányuknak pedig megadjuk a lehetőséget az akadémiához való csatlakozásra is. A kiválasztás során fontos szempont, hogy mennyire tudnának a gyerekek beilleszkedni ebbe a környezetbe, hogy milyen a hozzáállásuk az edzésmunkához. Az egy hét alatt megtartott 13 edzés alatt nem derül ki ugyan minden, de az kiviláglik, hogy kik azok, akik teljes odaadással dolgoznak. Azoknak küldünk meghívót, akikben látjuk a potenciált, akik jó játékos-alapanyagnak tűnnek. Azt is tudni kell, hogy nálunk nem a fizikai paraméterek döntenek a leigazolásról, hanem az, ha látjuk, hogy tud futballozni a gyerek, van szeme, feje a játékhoz.
A szervezők elmondása szerint egész Vajdaság területéről érkeztek a gyerekek, tehát a felhívás eljutott mindenhová. A részvételi díj 5000 dinár volt az egy hétre, ami egész kedvező díjszabás, ha figyelembe vesszük, hogy lefedi az elektronikus mérések költségeit, a napi háromszori étkezést, az uzsonnát, az elszállásolást és a képzett szakmai stáb szerény jövedelmezését is.
Az edzők abban egyetértettek, hogy vannak pozitív példák ugyan, de a gyerekeken meglátszik, hogy a legtöbb közegben nincs meg a kellő szakmai háttér, sok a hiányosság, de ez nemcsak vajdasági, hanem országos probléma is.
