Több olyan sportág van, amelyekben szükség mutatkozik az egyének vagy csapatok rangsorolására. Elsősorban a versenyek minél igazságosabb sorsolása miatt kell egy, nagyjából reális erőviszonyokat tükröző lista, hogy a legjobbak ne kerülhessenek össze már az 1. fordulókban, és ne essen ki túl korán olyan játékos vagy csapat, akik játékereje különben a zárószakaszt érdemelné.
A labdajátékokban, általában csapatsportokban, reális rangsort lehetetlen kialakítani, mert nem játszik minden válogatott évente hasonló erejű ellenfelekkel, és a válogatottak számára nincsenek évente megrendezésre kerülő, és rendre a legjobbaknak számító gárdákat szerepeltető rendezvények, hogy a pontozás valóban valamilyen összehasonlíthatóságon alapuljon. E sportágakban több év eredményeit értékelő pontozás van, így előfordulhat, hogy egyik-másik válogatott már csak azért marad a ranglisták élcsoportjában, mert még beszámítanak a 3-4 évvel korábbi eredmények, míg a legújabbak e rangsorolást nem igazán támogatják.
A teniszben sokáig nem lehetett ranglistát készíteni, és amikor megszüntették azt a rendszert, hogy a címvédő csak a döntőben játszik, a legtekintélyesebb újságírókat kérték fel egy pillanatnyi lista elkészítésére, hisz azok körültekintően követték a versenyeket, és igyekeztek minél reálisabbak lenni, hogy esetleg máskor is dicsőséget jelentő felkérést kapjanak. Amikor végre a sportágban eltörölték a profik és amatőrök közötti határt, és egységes mezőnyt kaptunk, évi rendszerességű tornák alkothatták a versenynaptárt, már könnyű volt kidolgozni egy pontozási rendszert, amely egyben a játékosokat és a tornákat is rangsorolta. Ennek megfelelően adták ki 1973. augusztus 23-án az első ATP- (a férfi tenisz szervezet) ranglistát. A lista tehát szerdán ünnepelte az 50. születésnapját, az első legjobb pedig a román Ilie Nastase volt, aki 40 héten át maradt az élen, és azóta még 27-en ülhettek fel a tenisz trónjára. A történelem feljegyzi, hogy Novak Đoković 389 hetes elsősége a csúcs, az ausztrál Patrick Rafter csak egy hétig volt első, Roger Federer a cím legidősebb, a spanyol Carlos Akcaraz pedig a legfiatalabb hordozója. 1979 óta a számítógép rendszerezi a betáplált adatokat, az ATP hetente frissített listát ad ki.
Az elszámolási rendszert többször is részben változtatták, de rendre a legutóbbi egy év pontjai számítottak. Kivétel az 1983 és 1989 közötti időszak, amikor a legyőzött ellenfél rangja szerint bónusz pontok jártak, és a 2020 és 2022 közötti Covid-korszak, amikor két év eredményeiből válogattak.
A mai pontozási rendszer 2000 óta van érvényben, azzal, hogy 2009-ben a pontokat megduplázták, így lehetőség nyílt a nagyobb változatosságra. Több mint 20 éve már évente a 18 legjobb eredmény számít be, a legjobbak esetében ezek a négy Grand Slam-torna, nyolc 1000-es rangú verseny (Monte-Carlo nem kötelező), négy 500-as és két 250-es. Az évenkénti legjobb nyolc játékos az évzártó mestertorna révén 19 pontozott versenyt számolhat el.
