Hét világ- és ugyanennyi Európa-bajnoki aranyérem után, a három olimpiáról is lemaradó Ružičić-Benedek Dalma 2012-ben úgy döntött, Szerbiában folytatja pályafutását. Az elmúlt két és fél évben szerb színekben a kontinensbajnokságokon két arany- és két bronzérmet szerzett, a moszkvai vb-n pedig harmadik lett. Mint mondja, ezen a szinten már nem az edzések mennyisége, hanem minősége, az étrend és a pihenés számít. Bízik abban, hogy a világbajnokságon 500 méteren majd ő és az általa csiszolatlan gyémántnak tekintett Milica Starović képviselik kajak kettesben Szerbiát, azonban ehhez a válogatón le kell győzni a Moldovan nővéreket.
Ružičić-Benedek Dalma (balról) és az újvidéki Milica Starović 500 és 1000 méteren is bronzérmesek lettek az Európa-bajnokságon (fotó: Beta)
Amikor Szerbiába jött, az volt a terv, hogy Nataša Dusev-Janićtyal alkot majd kettest, de a palánkai versenyző „visszaigazolását” nem tőle tudta meg. A hétvégén Račicében kajak kettesben 500 és 1000 méteren is harmadik lett. Az első Európa-bajnoki (arany)érmét 2004-ben szerezte, vagyis a mostani két érem és az első medál között tizenegy év telt el. Hogyan lehet ennyi éven át a világ élvonalába tartozni?
– Nagyon sok edzéssel... az egyik legfontosabb, hogy az ember szeresse azt, amit csinál. Akármennyire nem kívánja az ember az egészet, akármennyire fúj a szél, hullámos a víz, egy kemény tréning után remek érzés azt mondani, hogy mindezek ellenére megcsináltam, elvégeztem a feladatot. A másik fontos pedig, hogy mindig legyen egy motiváció, ami hajt... Ja, és persze a jó edző, aki az én esetemben a férjem...
• Ha a felkészülést nézzük, a 2004-es Eb-aranyérem és a 2015-ös két Eb-bronzérem között mennyi különbség van?
– Az edzések mennyisége helyett a minőségben van különbség. A nemzetközi szinten, ha egy A-döntőt veszünk figyelembe, a kilenc hajó között nincsenek óriási edzésmennyiségbeli eltérések, például olyan, hogy az egyik egység heti 100, a másik meg ennek a dupláját evezi. Itt már a finomhangolásé a főszerep: hogy tevődik össze az edzés, mennyi a pihenés, az étrend és a mentális felkészültség.
• A K-1 200 méteren másodszor is Európa-bajnok Marko Dragosavljević külön kiemelte, hogy az Eb előtt sokat segített neki a sportpszichológus. Egy hétszeres világ- és kilencszeres Európa-bajnok is igénybe veszi a sportpszichológus tudását?
– Igen, én a válogatott pszichológusával, az Amerikában élő Đorđe Koldžićtyal szoktam megbeszélni a dolgokat, havonta egyszer-kétszer. Nekem már nincs szükségem minden héten a vele való beszélgetésre, és ezt nem én, hanem ő mondta, engem nem kell terelgetni. Ennyi év kajakozás után tudom, mi a dolgom, de azért nekem is szükségem van megerősítésre, amit tőle megkapok. Az viszont most nagyon sokat segített, hogy ott volt Račicében, s a futamok után mindjárt megbeszéltük a történteket.
• Hogy ment az összecsiszolódás a hat évvel fiatalabb Milica Starovićtyal?
– Fiatalabb és ezáltal rutintalanabb is, ez azonban nem látszott és nem is érződött a versenyen, amihez az is kellett, hogy erős bizalom van közöttünk. Igyekeztem minden egyes jó megmozdulását, mozdulatát megdicsérni. Ő egy csiszolatlan gyémánt, s még könnyű irányítani. Ha jó kezekbe kerül, akkor klasszis versenyző lehet belőle. Hat évvel fiatalabb nálam, de edzésen is profi hozzáállásról tett tanúbizonyságot.
• Rodić szövetségi kapitány a kontinensbajnokság előtt azt mondta, a Ružičić-Benedek/Starović kettőstől nemcsak az 500, hanem az 1000 méteres távon is jó eredményt várhatunk. Számítottak a két dobogós helyre?
– Erős mezőny jött össze, s habár Magyarországról a legjobbak távol maradtak, de azért 1000 méteren az indulók között volt egy vb-bronzérmes Medveczky/Sarudi kettős, amely most ezúttal csak hetedik lett. Mi az 500 méterre fókuszáltunk, edzésen is csak két 1000 métert mentünk. Ötszázon számítottunk a jó eredményre, a hosszabb távon az volt a célunk, hogy egy jó pályát menjünk. Ez sikerült, s végül a bronzéremre volt elég. Mivel friss páros vagyunk, nekünk minden egyes edzés, minden egyes verseny jó lehetőség a gyakorlásra.
• A bakui Európai Játékokon június 14. és 16. között rendezik meg a kajak-kenu versenyt. Azerbajdzsánban K-2-ben és K-4-ben indul, majd lesz egy válogató a milánói világbajnokságra.
– Nagyon bízom benne, hogy K-2-ben sikerült kiharcolnunk a vb-indulás jogát, de ezt még nem kiabálnám el, mivel a Moldovan nővérekkel még meg kell küzdenünk. Mi most a májusi formánkat hoztuk, míg néhány nemzet hajója, mint például a lengyel és a román, már jóval előrébb járt a felkészülésben. Az említett kettővel a vb-n is mindenképpen számolni kell, s jön még a magyar, valamint a fehérorosz hajó, és a legtöbb esetben van két meglepetés egység.
• Jó ideje Szolnokon készülnek. Önnek ez nem jelentett semmiféle újdonságot, változást, de Milica Starovićnak a szülővárosát kellett elhagynia, és országváltásra is kényszerült.
– Milica tavaly ősszel nagyon nagy áldozatot hozott, amikor úgy döntött, hogy a kajakozást és ezt a párost minden elé helyezi, ezért Magyarországra költözött. Nagyon keveset van otthon, az idejének 95 százalékát a párjától és a családjától távol tölti. Minden tiszteletem az övé, hogy ő ezt így vállalta. Félig-meddig már ő is szolnoki lakosnak számít…
• 2012 szeptemberében vált hivatalossá, hogy szerb színekben kívánja folytatni a pályafutását. Mivel férje, Dušan Ružičić szerb állampolgár, így a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség semmilyen akadályt nem gördített az országváltás elé. Két és fél évvel a váltás után, azt hiszem, jogos a kérdés: jól döntött?
– Abszolút. Akkor is százszázalékos döntésnek gondoltam, és habár a tavalyi évem nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, nem változott meg a véleményem. Vissza már nem is nézek, csakis előre!
• Hasonló hajóban evezett Nataša Dusev-Janić is, aki szintén 2012 szeptemberében jelentette be, hogy szerb színekben folytatja pályafutását. Aztán azonban ebből a „visszaigazolásból” nem lett semmi. Furcsállotta a döntését?
– Készültünk arra, ha őt a Magyar Kajak-kenu Szövetség elengedi, akkor párosban rajthoz állunk, de ez a visszaigazolás mégsem történt meg, mert Nataša úgy döntött, hogy akkor mégse jön Szerbiába. Nekem az volt a furcsa, hogy ezt nem tőle tudtam meg, s erről egyáltalán nem beszéltünk, vagyis minden olyan kurtán-furcsán sikeredett. A mai napig nem került ez szóba, de úgy gondolom, nem is kell ezt feszegetni.
• A két érem után a szerbiai Sport Networknek angolul nyilatkozott, de dicséretet érdemel, hogy a végén azt mondta: Srećna sam zbog dve medalje (Boldog vagyok a két érem miatt).
– Köszönöm a dicséretet, de elárulom, ez nem spontán jött. Egyelőre ilyen mondatok és szavak még nem jutnak csak úgy az eszembe, készültem rá, gyakoroltam…
Hülyék voltak, de nem öltek embert
• Az Eb első napján jelent meg a hír, hogy két magyarországi kajakos, Csipes Tamara és Dombvári Bence drogtesztje pozitív lett, mivel kokaint fogyasztottak. Egy hétszeres világbajnok hogyan reagál egy ilyen hírre?
– Számítottam erre a kérdésre, és próbáltam megfogalmazni egy olyan választ, hogy senkit ne bántsak meg vele. Szerintem a versenyzők hülyék voltak, de vegyük figyelembe, hogy nem embert öltek. Jó lenne ismerni az apró részleteket is, de megértem a szövetség álláspontját. Nagyon sajnálom Tamarát és Bencét, mert ez a „rosszkor rossz helyen” tipikus esete volt. Elítélem a drog használatát, de egy ballépés megbocsátható bűn.
