Az élet írja a legfurcsább forgatókönyveket: a Budapesten született Ružičić-Benedek Dalma ott állt a milánói világbajnokság dobogójának második fokán, és hallgatta Kölcsey Ferenc költeményét: „…Bal sors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt…” – átérezheti-e valaki jobban ezeket a szavakat, mint az a sportoló, aki az athéni, a pekingi, a londoni olimpiára is kvótát szerzett, de egyik ötkarikás játékokon sem vehetett részt, most azonban úgy tűnik, Rióban már ott lesz?
Bronz-, arany-, ezüstérem – így néz ki Ružičić-Benedek Dalma 2015-ös éremgyűjteménye. Harmadik volt az Európa-bajnokságon K-1 1000 méteren, aztán a bakui Európai Játékokon Milica Starovićtyal megnyerte az 500 méteres futamot, a milánói világbajnokságon pedig szintén K-2-ben második lett. A vb-n elért ezüstérmes helyezés olimpiai kvótát is jelentett, csakúgy mint a K-4-ben a hatodik hely.
– A kettesben számítottunk rá, hogy pokolian erős lesz a mezőny, hiszen olimpiai kvalifikációs világbajnokságról volt szó, így várható volt, hogy az előfutamokból nem lehet majd egyből a döntőbe kerülni. Habár az elmúlt években K-4-ben és K-1-ben indultam, a korábbi versenyeken talán egy-két esetben fordult elő, hogy K-2-ben négy előfutam volt. A résztvevők száma azért is nőtt meg, mert a nemzetek több fronton is próbálkoztak, a németek, a fehéroroszok és az angolok elindultak négyesben, de kettesben is rajthoz álltak, ezzel is több lehetőséget adva a versenyzőknek.
• Milica Starović szerint az erős mezőny azt eredményezi, hogy képtelenség figyelni a vetélytársakat, mert nem lehet tudni, hogy jobbról vagy balról húz el egy hajó, ki mikor kezdi meg a hajrát. Az eredményekből ítélve, a szerbiai egységnek jót tesz a kiegyenlített mezőny.
– A tavalyi idényhez képest nagyon sokat erősödött a mezőny, hiszen az olimpiai bajnok német páros 2014-ben nem indult, a fehéroroszok egy másik felállítással próbálkoztak, a románok sokat fejlődtek, az oroszokról én nem is hallottam korábban… A mi szempontunkból egyáltalán nem baj, hogy sűrű a mezőny, s nem lehet mindenkire figyelni, mivel nekünk saját magunkra kell figyelni, van egy megtervezett pályánk, ahhoz kell tartanunk magunkat. Örülök, hogy a hajóban elöl ülő Milica az ilyen téthelyzetekben jól reagál, hiszen ő kontrollálja a csapásszámot, s ha a sztrók bepánikol, akkor elúszhat a verseny. Fontos, hogy ő képes kizárni a többiek teljesítményét, nem ijed meg komoly helyzetekben sem.
• Már az Európai Játékokon látszott, hogy az erőnléttel nincsenek gondok. Starović szerint az döntött Milánóban, hogy a fejekben is rend volt, ezért is jött össze az ezüstérem. Miben kellene fejlődni, hogy a medál még fényesebb legyen?
– Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de az egész mezőnyt végignézve, erőnlétileg mi vagyunk a legjobb állapotban. Többször is visszanéztem a döntőt, s egyértelműen a technikánkon kell javítanunk. Összehasonlítva az első helyezett magyar páros technikáját és a miénket, rengeteg fejlődnivalónk van. Sokkal kaptunk ki a döntőben, de látjuk, hogy hol kell javulnunk, úgy, hogy közben az erőnlétet megtartjuk.
• Mi a véleménye arról, hogy kajak-kenuban a kvalifikáció hajót és nemzetet illet, nem pedig versenyzőt, vagyis elképzelhető, hogy nem az indul el egy adott olimpiai versenyben, aki a kvótát kiharcolta, hanem majd az, aki megnyeri az országos válogatót?
– Az előző három olimpiai ciklusban valamennyiszer sikerült kvótát szereznem, de egyetlenegyszer sem jutottam ki az ötkarikás játékokra, úgyhogy én rendszeres kvótaszerző vagyok, csak éppen olimpikon nem voltam még sose. Most azonban egy kicsit más a helyzet, hiszen a négyessel sikerült négy kvótát szereznünk, és Szerbiában jelenleg négy kajakos van olyan szinten, hogy olimpiai indulásban gondolkodjon. Ha nem történik valami gikszer, akkor mi négyen, Milica, a Moldovan nővérek és én, leszünk ott jövőre Rióban. Ez ad egy bizonyos nyugodtságot, azért meg kell küzdenünk jövőre a pozíciókért, de ez már egy másik történet.
• Eddig még soha nem látott, furcsa helyzetet hozott a milánói díjátadó: ott állt szerb színekben a dobogó második fokán, és szólt a magyar himnusz.
– Rettenetes volt, úgyhogy el is sírtam magam, mert a magyar és a szerb himnuszt is a magaménak érzem. Magyarországon születtem, van egy múltam, úgyhogy azt hiszem, senki nem lepődött meg azon, hogy elérzékenyültem. Jobban örültem volna, ha a szerb himnusz szól, mert az azt jelentette volna, hogy mi nyerünk, így viszont volt egy kis kárpótlás, hogy az én himnuszom szólt még akkor is, ha nem én álltam a dobogó legfelső fokán. Furcsán hangzik, hogy elérzékenyedek egy nem saját himnuszon, ami valójában a sajátom…
• Az országos bajnokság után marad Szolnok a bázis?
– Igen, ezen nem változtatunk, mivel nekem nem ez volt az első szezonom itt, hiszen Fábiánné Rozsnyói Katalinnal rengeteg időt töltöttünk itt. Milica is imád Szolnokon lenni, már tiszteletbeli szolnoki lett, az egyesületben már klubtagként kezelik.
