Az elmúlt néhány évtizedben igen szoros volt a sport terén Zenta és Hódmezővásárhely kapcsolata. A vízumkényszer idején ez az együttműködés valamelyes lanyhult, ám május utolsó szombatján újra népes tábor indult meg Zentáról: egy kosárlabda- és két vízilabdacsapat.
A szakadó eső miatt mindenki hálával gondolt az előbbi Orbán-kormányra, hogy 2002-ben egyik utolsó intézkedése révén megépülhetett a hódmezővásárhelyi Gyarmati Dezső Sportuszoda. A pazar fedett létesítmény így nemcsak a pólós meccseknek adhatott megfelelő helyet, hanem a mérkőzések utáni barátkozásnak is, hiszen régi ismerősök találkoztak egymással a kosárlabda és a vízilabda terén. (A sportuszoda kapcsán azért volt panaszszó is, hiszen az ottaniak szerint sehogyan sem tudják teljes kapacitásban kihasználni, pedig napi fenntartása mintegy 800ezer forintba kerül.)
A zentai pólósok néhány évvel ezelőtt még rendszeresen, évi négy-öt alkalommal találkoztak egymással, úgy a korosztályos fiatal csapatok, mint a felnőtt- és a veterángárda. A zentaiak sok éven át ott edzőtáboroztak, a vásárhelyiek pedig valahányszor viszonozták a látogatást. Ezúttal a 14 évesek csapata és a veterángárda szállt medencébe. A zentai fiúk korban valamelyest fiatalabbak voltak, így csak a mérkőzés elején tudták tartani a vendéglátóikat, főleg Józsa Szabolcs révén, akinek megmozdulásai élményszámba mentek. A hódmezővásárhelyiek a kezdeti megszeppenés után azonban lassan-lassan elhúztak, az ellentámadásokra már nem értek vissza a csupasz állú zentai legények, így a végén 21:9-re kikaptak. A nemes bosszú a veteránoktól érkezett: a Zenta egykori kiválóságai ezúttal komolyan vették a dolgot, s a Zentán élő volt klubtársaikhoz érkeztek Szegedről, Budapestről és még Zágrábból is, így alaposan meglepték a mindig felkészült ellenfelet. Ez olyannyira sikerült, hogy a zentaiak már 5:0-ra is vezettek, s innen nem volt menekvés a házigazdáknak, akik ugyan végül „feléledtek”, de csak 8:6-os tisztes vereségre futotta erejükből.
A kosarasok is kikaptak, s a lelkemre kötötték, hogy megírjam, ezúttal sokkal szorosabb volt, mint az előző években. 76:67 volt az eredmény a hódmezővásárhelyieknek, de úgy, hogy a zentai csapatkapitányt, a rangidős Petar Terzićet az egyik támadás alkalmával klasszikus KO-val kiütötték. Harag azonban nem volt, minden bajt orvosolt később az Unicum és a jó marhapörkölt.
Folytatás? Hát persze hogy lesz. Mindjárt most szombaton, amikor a vásárhelyi pólósok jönnek Zentára. Reméljük, hogy Szent Péter megkegyelmez, mert itt nyitott medencében kell játszani!
