Ha azt gondoljuk, csak a Szerbiai Birkózószövetség viszonyul hányavetien a junior- és a kadétválogatott(ak)hoz, akkor nagyon tévedünk: a Szarajevóban befejeződött Európa-bajnokság kapcsán megállapíthatjuk, hogy a FILA is csak azért tartja fontosnak ezeket a versenyeket, mert: 1. tisztségviselői holtszezonban utazgathatnak egzotikus tájakra (naná, hogy térítményesen!), 2. a funkcionáriusok kitüntetgethetik egymást, 3. gyanítható, hogy a volt szovjet tagköztársaságokból – ahol nemzeti sportnak számít a birkózás – busás összegeket fizetnek be a nemzetközi szövetség számlájára csak azért, hogy az adott országok koraérett (anyakönyvileg fiatalított?) versenyzői már ilyen korban bajnoki titulusokkal dicsekedhessenek.
Mindezt arra alapozom, hogy immár sokadszor teljesen igénytelenek a FILA-ban ezzel a versennyel kapcsolatban, s csak így történhetett meg, hogy a boszniai főváros jelesre vizsgázott szervezésből, hiszen számos hiányosság, furcsaság kísérte ezt a kontinensviadalt. Hogy ezért a boszniaiakat vagy pedig a logisztikai segítséget (pénzért) nyújtott szerbiaiakat lehet hibáztatni, nem tudom, tény azonban, hogy senki sem vette magának a fáradságot, hogy a Zetrát egy kicsit kipofozzák (elég a takarítás is!), s hogy a téli olimpiára épített csarnok számos dolgozója közül senki sem tudta, ki miért felelős, hol van a sajtószoba s hol lehet kinyomtatott dolgokhoz jutni.
Mindezekért a hiányosságokért kárpótolt bennünket a város varázsa, az emberek híres nyitottsága és segítőkészsége, meg a mérsékelt árak, így talán mi is átmeneti osztályzatot adhatunk az Európa-bajnokságnak.
A szánk íze még jobb lett volna, ha a bajnokság végén Varga Zoltán érmet szerez, ám a szabadkai fiúnak ez már csak a juniormezőnyben adatik meg. Az álmát a finn Lahti rontotta el, aki nem jobb nála, de talán valamivel pihentebb volt, így az ő nyakába akasztották az érmet. Zoli menetelése azonban figyelemre méltó, hiszen nehéz ellenfelekkel szemben kiválóan állta a sarat, s a végül győztes ukrán Volosanin sem dicsekedhet el azzal, hogy valami látványosat produkált volna ellene, hiszen tulajdonképpen egy mögé kerülés döntött kettejük között. A Spartacus versenyzője tehát kihozta magából a maximumot, s jó dolog az, hogy látszott rajta, tudja a határait, de ezen belül próbálja kisajtolni a legjobb eredményt. Még több edzéssel és ilyen okos gondolkodással még hallat magáról.
Egy nemzedék befejezte e korcsoportban a versenyzést, hiszen legtöbbjük jövőre már a juniorok között próbálja ki magát. E nemzedéknek sem sikerült maradandót alkotni, de így van ez 1995 óta, amikor serdülőként a zentai Futó Norbertnak sikerült világbajnoki érmet szereznie. A szövetségi kapitánynak megint szerencséje volt, hiszen a szerbiai különítmény Una Tuba jóvoltából éremmel tér haza, ám el kell mindezen gondolkodni, mert az igaz, hogy az azeri meg az orosz himnuszt már fejből fújjuk, de az is igaz, hogy a szomszédos magyarországiaknak azért be-becsúszik egy-egy érem, s hát ők sem erősebbek, érettebbek, mint az európai átlag. Azt meg már csak mellékesen említjük meg, hogy talán a szerbiai válogatott volt az egyetlen, amelynek tagjai még egy címeres pólót sem kaptak az Eb-re, így láthattunk zentai, magyarkanizsai, nagybecskereki és belgrádi tréningruhákat, magyarul olyanok voltunk, mint a papagájok.
A tegnapi Sportvilágban elolvashatták Slejher László, a bajnok Potisje edzőjének megjegyzéseit a mai birkózásról. Biztos lehet még érdekesebbé tenni ezt az egyébként nehéz, de látványos sportágat, s ebben az edzőknek is nagy a felelősségük. Nem szabad passzivitásra tanítani, ösztönözni a palántákat, mint azt tette a fülünk hallatára az olimpiai bajnok Repka Attila, aki itt edzői minősítésben ült a szőnyeg mellett. Egyik legjobbja, Juhász Bence a későbbi bajnok Abbasovval birkózott, s az ádáz csata harmadik menetének a végén, amikor Bence választhatott, Repka utasítására nem azt kérte, hogy ő dobhassa meg az azerit, hanem a szőnyegre került, s úgy kapott, ki egy pillatat alatt, hogy még sok tartalék volt benne. Ezt a bronzmeccsen be is bizonyította az orosz Eszinnel szemben, akit alaposan megdobált, így marad a keserűség, hogy Juhász akár bajnok is lehetett volna, ha edzője nem a passzivitásra utasítja.
Ez már szakmai dolog, de a zokszót csak meg kell hallaniuk a szakembereknek, mert végül is mi, laikus nézők vagyunk azok, akik pénzt és időt nem sajnálva kísérgetjük legjobbjainkat és tiszta szívből szurkolunk nekik.
A győztesek, valamint a szerbiai és a magyarországi versenyzők helyezései, 42 kg: 1. Jafarov (azeri), … 12. Sánta (magyar). 46 kg: 1. Mammadov (azeri), 2. Kovács (magyar). 50 kg: 1. Abbasov (azeri), … 3. Juhász (magyar), … 7. Marković (szerb). 54 kg: 1. Sukurov (azeri), … 5. Daher (magyar), … 14. Gazdag (szerbiai). 58 kg: 1. Szulejmanov (orosz), … 19. Nemes Maté (szerbiai), … 23. Kránitz (magyar). 63 kg: 1. Csulukidze (grúz), … 11. Fék (magyar), 12. Nemes Viktor (szerbiai). 69 kg: 1. Ozdoev (orosz), … 13. Kottes (magyar), … 25. Molnár (szerbiai). 76 kg: 1. Kamikoev (orosz), … 16. Papp (magyar), … 24. Marjan (szerb). 85 kg: 1. Gazepov (bolgár), … 5. Kéri (magyar), … 21. Ćuraković (szerb). 100 kg: 1. Volosanin (ukrán), … 5. Varga (szerbiai), … 14. Dorogi (magyar).
Csapatversenyben: 1. Oroszország 73, 2. Grúzia 58, 3. Azerbajdzsán 55, … 8. Magyarország 29, … 17. Szerbia 10 pont stb.
Három év szorgalmas munka gyümölcse Alkalmi kisinterjú Bogdan Stankovval, a leányválogatottak belgrádi edzőjével • Az ön számára biztosan nem, de a szerbiai szurkolóknak meglepetés, hogy Una Tuba érmet nyert. Minek tudható be ez a siker? – Főleg annak a három év szorgalmas munkának, ami Una mögött van. Ez csak visszajelzés, hogy jó úton haladunk, annál is inkább, mert Una még jövőre is ebben a korcsoportban versenyez, így az étvágy joggal nőhet meg a jövő évi Eb és vb kapcsán. Ez egyébként a legjobb reklám a női birkózásnak, s reméljük, hogy mind több fiatal próbálja ki magát a szőnyegen.
A szerbiai küldöttség egy csoportja Bogdan Stankovval • A szövetség csak néhány kiválasztottnak fizette a szarajevói szereplését. Hogyan vállalták ezt az anyagi megterhelést? – Belgrádban van egy csoport, amely a női sport fejlődéséért dolgozik. A szövetség megértette a kihívást, és segített. Reményeink szerint ez az érem azt eredményezi majd, hogy a női versenyzők jövőre már sokkal könnyebben utazgathatnak a versenyekre. • Vannak-e még tehetséges lányok a válogatott körül? – Természetesen. Tasićnak az első győzelme után csak egy kis szerencsére lett volna szüksége, hogy az azeri ellenfelét is megvertje. • Mit tesznek annak érdekében, hogy Szerbiában minél több lány kezdjen el birkózni? – Nagyon nehéz a fiatalokat a sporthoz kötni. Nem divat immár erőlködni, de remélem, hogy ez az érem változtat majd a dolgon. • Megünnepelték az érmet? – Naná! Hajnali fél háromig éltettük az érmest! |
