– Neked óriási szerencséd volt! Tudod te, hogy hány boríték közül húztam ki épp a tiédet?
A kérdés még kedden délután hangzott el egy takaros királyhalmi családi ház udvarán. Aki feltette, Saghmeister Gábor volt, lapunk labdarúgó-világbajnoksággal egybekötött pontgyűjtő akciójának főtámogatója, a 125 köbcentiméteres nagytestű robogó adományozója. Akinek feltette, az Bosnyák Anasztázia, aki immáron az említett motor boldog tulajdonosának vallhatja magát.
Nos, az az igazság, hogy Anasztázia nemigen volt tisztában azzal, mekkora szerencséje volt. Legalábbis kezdetben. Sőt, először még a telefont sem akarta felvenni, amikor éjjel fél 11-kor (még a sorsolás napján) megcsörrent. Ismeretlen mobilszám. Ugyan ki lehet az ilyenkor? Végül csak felvette, de a beszélgetés kezdetén még furcsábban érezte magát. Gábor egyik első kérdése ugyanis az volt (nyilván a vonal másik végén megszólaló fiatalos hang miatt), hogy „hány éves vagy?”. A következő meg az, hogy: „Állsz-e? Mert ha nem, akkor most üljél le!”. Anasztázia meg leült, és szép lassan kezdte elhinni, hogy tényleg az övé lett játékunk főnyereménye. A végére meg már nyilván teljesen elhitte, mert a férje arra ébredt, hogy nagyokat nevetgél. Ugyan min nevet ez az asszony éjnek idején?
Azon, amit Saghmeister Gábor személyesen szállított el augusztus 10-én új tulajdonosának. Persze nemcsak elszállított, hanem azonnal rövid szakmai ismertetőt is tartott róla: elmagyarázta, hol az indítógomb, milyen üzemanyagot kell beletölteni, mekkora a végsebessége stb. A műszaki „átadás” után pedig következhetett a beszélgetés.
– Ráadásul majdnem úgy lett, hogy el sem küldjük a gyűjteményt – mondja nevetve Anasztázia. – A férjem nézte a már teleragasztott albumot a zászlókkal, és azt mondta, olyan szép, inkább ne is küldjük el, maradjon meg nekünk – férje közben kezét a szívére téve bólogat: bizony, így volt. – Majdnem hallgattam is rá, mert már több mint tíz éve részt veszek a Magyar Szó minden egyes nyereményjátékán, de eddig még sohasem nyertem semmit, leszámítva egy édességcsomagot néhány évvel ezelőtt.
Anasztázia pedagógus, de sajnos eddig nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, sem Királyhalmán, sem a környező településeken. Szülei gyümölcstermesztéssel foglalkoznak, így nekik segít a kerti munkákban. A fiatal házaspár egy rendezett családi házban él, melynek kertjéből vidám színekbe öltözve kacsingatnak az érett barackok. A pár a Magyar Szó rendszeres, napi vásárlója.
– Először rendszerint átlapozom az egész újságot, megnézem a címeket, és kiválasztom, hogy mi az, ami külön is érdekel, és biztosan el akarom olvasni. Legjobban talán az egészségügyi rovat tetszik, meg persze a Magvető melléklet, de rejtvényt is nagyon szeretek fejteni – mondja a nyertes, akinek beszélgetésünk végén két „keresztkérdést” is feltettünk. Az egyik: mit mond neki az a név, hogy Saghmeister Gábor?
– Ismerem! Személyesen még nem találkoztunk, de hallottam, olvastam róla, a versenyeiről, az eredményeiről, már a „dakaros” idők előtt is.
Persze mint kiderült, az azért nem egészen biztos, hogy eddig tényleg nem találkoztak személyesen, mert Gábor ezzel kapcsolatban elmondta: igen gyakori vendég a környéken és a faluban, mind a különböző motorostalálkozókon, mind az edzéseken.
Másik „keresztkérdésünk” arra vonatkozott, lesz-e kinek hajtania a motort, azaz van-e jogosítványuk. Nos, ebben a pillanatban erre a kérdésre „nem” a válasz, ugyanakkor mindketten fogadalmat tettek (önmaguknak persze), hogy mielőbb leteszik a szükséges vizsgát. Hiszen most már van miért.
