A közelmúltban szóltunk arról, milyen nehézségekkel küldték el legjobb fiataljainkat a Szarajevóban megtartott kadét Európa-bajnokságra és a budapesti junior-világbajnokságra. A szövetség körlevélben kérte a klubokat, hogy próbálják saját maguk kifinanszírozni a válogatottak szereplését a világversenyeken, ám mivel az egyesületek a templom egereivel vetekednek, így végül mégis a szövetségre hárult az a feladat, hogy kifizesse a fiatalok fellépését. Szarajevóban elég siralmas látványt keltettek a mieink, mert csak nekik nem volt címeres melegítőjük és pólójuk, úgyhogy mindenki saját klubja felszerelésében grasszált. Láttunk tehát Zenta, Potisje és Spartacus nevű „országokat” is.
Mindez azért történik így – magyarázta akkor Milorad Dokmanac szövetségi kapitány – mert a Szerbiai Birkózó-szövetség minden pénzét a felnőttek felkészítésére fordította, akik két hónapig valódi európai roadshow-n vettek részt, amely során Azerbajdzsánban, Svédországban, Lengyelországban és Magyarországon is megfordultak, s ott kiváló edzőpartnerekre, nem egyszer világbajnokokra akadtak. Ha ehhez még hozzáadjuk azt, Nagybecskereken is mindent megtesznek azért, hogy felkészülésük zavartalan legyen, akkor valóban nagy a kérdőjel azzal kapcsolatban, mi is történik azokkal a fiúkkal, akik néhány évvel ezelőtt még beleszóltak súlycsoportjuk végső sorrendjébe. Ezt feszegeti immár Željko Trajković elnök is, aki szerint mindent megadtak a válogatottaknak, az eredmény viszont siralmas.
A birkózó-válogatotthoz közeli berkekben megtudtuk, hogy néhányan nyúzott békára hasonlítottak a vb előtt. Tavaly történt ugyanis, hogy Davor Štefaneketkivitték a nagyversenyre, bár tudták, hogy nem fér bele eredeti súlycsoportjába (60 kg), s mivel a 66 foglalt volt, így 74-ben indították, természetesen teljesen feleslegesen, mert könnyedén meghajigálták. Az eset kapcsán aztán a szakbizottság hozott egy rendeletet, miszerint nem lehet válogatott az, aki a felkészülés során 2-3 kilóval nem közelíti meg súlycsoportját, tehát a fiúknak folyamatosan vigyázniuk kellett a súlyukra.
Gyengébbekké váltak volna, esetleg elfelejtettek birkózni? Nehezen hihető. Inkább Momir Petković egykori jugoszláv olimpiai bajnok, jelenleg az amerikai válogatott kapitány szavait kellene megszívlelni: „El vannak kényeztetve. Az akarat hiányzik belőlük. Jobban kell akarniuk, jobban kell harapniuk”.
A közelmúltban egy cikk jelent meg ugyanitt A jóllakott egér szindrómája címen. Jó, hogy ezt immár nem csak mi gondoljuk így.
