Milorad Krivokapić a koperi Cimos mezében (Fotó: www.rk-koper.si)
2010. május 25-én a koperi klub hivatalos honlapja közölte, hogy kétéves szerződést kötött a zentai születésű Milorad Krivokapić tyal, aki öt éven át a Pick Szeged együttesét és a magyar válogatottat is erősítette. A 30 éves játékos utolsó szegedi mérkőzésén, amely a magyar kupa döntője volt a Veszprém ellen, egy ütközés hatására mélyvénás trombózis alakult ki a játékos lábában. Szerencsére a sérülés már a múlté, s Krivokapić számára jól kezdődött az idény. A Cimos Koper a szlovén bajnokság első fordulójában 31:23-ra nyert a Krka otthonában, a második fordulóban pedig 33:22-es győzelmet aratott a Maribor fölött. Mišo az első találkozón három, a másodikon pedig négy gólt lőtt.
– Habár a Maribor ellen nyertünk nagyobb gólkülönbséggel, az a csapat erősebb volt, mint a Krka, ám egyik sem tartozik a jobb együttesek közé. A rangadók még csak most következnek, úgyhogy egyelőre nem tudok reális képet adni arról, mennyire erős a liga. Mindkét meccsünket végül magabiztosan nyertük meg, ami bizonyította, hogy a mi csapatunk és a Krka, illetve a Maribor között is klassziskülönbség van.
• Ennek ellenére a félidőben csak minimális arányban, egy, illetve két góllal vezetettek.
– Ma már egyetlenegy ellenfelet sem lehet egy félidő alatt legyőzni. A második játékrészben domborodik ki a fizikai felkészültségünk, erőnlétileg sok csapatnál jobbak vagyunk, s ez a második harminc percben mutatkozik meg igazán.
• Mi a különbség egy-egy felkészülés között Magyarországon és Szlovéniában?
– A szlovéniai felkészülés rövidebb volt, de mivel csak két mérkőzésen vagyok túl, nem tudok érdemben nyilatkozni arról, hogy valójában milyen volt a nyári alapozás. Most ugyanúgy érzem magam, mint a sérülésem előtt, ugyanúgy bírom a terhelést, de majd meglátjuk, az idény végére mennyi erőm marad. Ami az edzéseket illeti, egy héten ugyanannyi tréningünk van, mint amennyi Magyarországon volt, minőségbeli és időtartambeli eltérések sincsenek, és a taktikai utasítások is hasonlóak mint Szegeden.
• A szlovén játékosokon kívül négy szerbiai és egy montenegrói alkotja a csapatot. Milyen nyelven kommunikáltok?
– Szlovénul beszélgetünk, mivel pár hét után már mindent értettem. Itt főleg a játékelemekre gondolok, azt nagyon gyorsan megtanultam. Ami a hétköznapi életet illeti, az úgy néz ki, hogy én értem a szlovént, ők meg értik a szerbet, így nincsenek gondjaim…
• Nemrég a Veszprém edzőjét, Mocsai Lajost nevezték ki a magyar férfikézilabda-válogatott szövetségi kapitányának. Október 28-án Bosznia-Hercegovina, három nappal később pedig Észtország ellen játszik a magyar nemzeti együttes. Számítasz a kapitány meghívójára?
– Az utolsó hivatalos mérkőzésre is, ami a szlovének elleni vb-selejtező volt, kaptam meghívót, de sajnos a sérülésem miatt nem tudtam vállalni a szereplést. Nem tudom, most, hogy Mocsait, aki a vb-kvalifikáció alatt szakmai igazgató volt, kinevezték szövetségi kapitánynak, változik-e majd valami a csapat összeállítását illetően. A bosnyákok és az észtek elleni mérkőzésig már nincs olyan sok idő, s nemsokára keretet kell majd hirdetnie a kapitánynak. Ha hívnak, akkor természetesen vállalnám a szereplést a válogatottban.
• A Cimos Koper milyen célokkal vágott neki a 2010/2011-es idénynek?
– A szlovén bajnokságban legalább a harmadik helyen szeretnénk végezni, vagyis a cél, hogy felálljunk a képzeletbeli dobogóra, a szlovéniai kupaküzdelmekben pedig bejussunk a négyes döntőbe, ahol bármi megtörténhet.
• A Challenge-kupában novemberben a várnai Spartacus lesz az ellenfeletek. Nem hiányzik majd a Bajnokok Ligája?
– Itt is a cél a négy közé kerülés, vagyis, hogy a nemzetközi porondon elődöntőt játsszunk. Ami a Bajnokok Ligáját illeti, azt kell mondanom, most úgy érzem, nem fog hiányozni a legrangosabb európai kupaküzdelem, mivel a sok utazás és az erős ellenfelek nagyon sok energiát kivettek az emberből. Saját magamon is tapasztaltam a BL okozta fáradalmakat, s lehet, hogy az idén a pihenés hasznosabb lesz, sikerül feltöltődnöm a következő fontos meccsre.
• Öt évet töltöttél Szegeden. Hogy gondolsz vissza a városra, az ottani emberekre?
– A kézilabdának köszönhetően nagyon sok jó embert ismertem meg, olyanokat is, akiknek semmi közük nem volt a sporthoz, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, hetente beszélgetünk. Az edzőcserének és a klubban végbemenő fiatalításnak az én távozásomhoz semmi köze nem volt, mivel nem tudtam közös nevezőre jutni a vezetőséggel, nem tudtam megegyezni velük a további együttműködésről, ezért igazoltam másik klubba.
• Látsz arra esélyt, hogy visszatérj Szerbiába vagy Magyarországra?
– Nem hiszem, hogy Szerbiában fogok majd kézilabdázni, mivel nincsenek meg a feltételek, de azt, hogy egy magyarországi klubban, akár a szegediben is játsszak, el tudom képzelni. Most az a célom, hogy mivel a családommal együtt kiköltöztem Szlovéniába, a gyerekeim miatt minél kevesebbszer váltsak országot.
