Szerbia férfi válogatottja – Ivan Ivanišević, Aleksandar Kovačević, Márkus Róbert, Nikola Sedlak, Bojan Vučković – 13 pontot összegyűjtve a 33. helyet szerezte meg a vasárnap az oroszországi Hanti-Manszijszkban véget ért 39. sakkolimpián. A topolyai Márkus Róbert, annak ellenére, hogy a legtöbb, 2624 Élő-ponttal rendelkezik, azaz ő a világranglista legjobban szereplő (139.) szerbiai versenyzője, csak az ötödik számú csapattag, vagyis a tartalék volt.
– Habár tudtam, hogy nem leszek első táblás, az igazság az, hogy mégis meglepődtem, hiszen nem erre számítottam. De nem haragudtam meg, mivel ez egy taktikai húzás volt, s végül is nem bántam, hogy az ötödik számú játékos vagyok, az olimpia előtt ugyanis három kimerítő versenyen vettem részt. Abban biztos voltam, hogy a tartalék az én esetemben nem azt jelenti majd, hogy csak ritkán kapok lehetőséget – nyilatkozta a kedd óta Szlovéniában tartózkodó Márkus a Magyar Szónak.
• A tizenegy forduló alatt nyolcszor ülhettél asztalhoz a negyedik táblán, s négy pontot szereztél, ami -13,6 performance-pontszámot jelent.
– Az eredményemmel természetesen nem vagyok elégedett, de ehhez a teljesítményhez az is hozzájárult, hogy már az olimpia előtt beteg voltam, megfáztam, a torna alatt pedig lázam is volt. Sajnos azóta is beteg vagyok. Ez a sakkolimpia nekem nem sikerült jól, de nem kell ennek óriási jelentőséget tulajdonítani, hiszen vannak olyan versenyek, amikor semmi sem úgy alakul, ahogyan eltervezi az ember, nem jön ki a lépés. Az én esetemben most ez történt, mivel a torna alatt egyetlenegyszer sem tudtam eltalálni az ellenfeleim megnyitásait. Már az olimpia elején észrevettem, hogy nem nagyon megy a játék, s ez meghatározta a további teljesítményemet. Az olimpián elveszített Élő-pontok ellenére nem várható nagy változás a világranglistás pontjaimat illetően, hiszen a szerbiai országos csapatbajnokságon 9, a horvát bajnokságban pedig 2 Élő-pontot gyűjtöttem, így csak egy kicsit fogok hátrébb kerülni a világranglistán, s valószínű, hogy továbbra is a 140. hely környékén állok majd.
• A szerbiai együttes az előző sakkolimpián a 20. volt, ezúttal pedig 13 hellyel hátrébb végzett. Hogyan értékeled ezt az eredményt?
– Gyenge eredményt értünk el. Nem is a harmincharmadik hellyel van a gond, hanem azzal, hogy egyetlenegy jobb csapatot sem sikerült megvernünk, de még döntetlent sem tudtunk elérni. Nagyon erőtlenül játszottunk: lehettünk volna úgy is a harmincadik hely körül, hogy az utolsó két mérkőzésünket elveszítjük. Nem álltak össze a kockák, mindig hiányzott valami a jó teljesítményhez, s ehhez még hozzáadódott Bojan Vučković súlyos betegsége, hiszen őt kórházba is vitték, s öt napig képtelen volt játszani. A taktikára külön nem térnék ki, mivel a két betegség nagyon összezavart bennünket.
• Vajdasági magyarként figyelemmel kísérted-e a Magyarország férfi válogatottjának a szereplését?
– Nagyon szurkoltam nekik, és nemcsak én, hanem az egész szerbiai különítmény bízott abban, hogy a kiváló sakkozókból álló magyar együttesnek sikerül felállnia a dobogóra. Sajnálom, hogy a végén pechesek voltak, mivel a mutatott játékuk alapján megérdemelték volna a bronzérmet.
• Azt láthatjuk, hogy a Szovjetunió utódállamai továbbra is meghatározó szerepet töltenek be, hiszen az első 15-ben hét egykori szovjet tagköztársaság csapata szerepel.
– Ez a helyzet, szerintem nem is lehet változtatni rajta. Az, hogy ilyen jól szerepelnek, nem véletlen, hiszen az egykori szovjetunió utódállamaiban sokkal népszerűbb a sakk, mint a világ más részein, s az ottani játékosoknak jó megélhetést biztosít, a profi sakkozóknak nincsenek anyagi gondjaik. Az utóbbi időben az indiaiak és a kínaiak fejlődtek a legtöbbet: egyre több a nagymester, egyre több a jó játékos, és örülök annak, hogy a sakkozók száma folyamatosan növekszik, mivel ez jót tesz a sportágnak.
• A szerbiai válogatott tagjai képesek lesznek felvenni a versenyt a fejlődő országok sakkozóival?
– Nem ismerem az ottani helyzetet, így hiteles képet sem tudok adni a mi helyzetünkről a világban. Azt hiszem, más országok sakkszövetségei jóval nagyobb pénzügyi kerettel rendelkeznek, ezért megtehetik, hogy a sakkozóiknak erős versenyeket szerveznek, jó edzőket fizetnek. Kiváló példa erre Azerbajdzsán, ahol pillanatok alatt megjelent a semmiből két, több mint 2700 Élő-ponttal rendelkező játékos, Mamedgyarov és Radzsabov személyében. Jó lenne, ha a szerbiai sakkszövetség is tudna további lépéseket tenni a játékosai megsegítése érdekében.
• A tájékoztatási eszközök jelentései szerint a sakkolimpia megnyitója és záróünnepsége is páratlanul gyönyörű volt.
– Én csak a nyitóünnepségen voltam ott, s csak a legjobbakat mondhatom el, mind a megnyitóról, mind az egész olimpiáról. A tornát fantasztikusan megszervezték, s ezt nemcsak én mondom, akinek ez volt a harmadik sakkolimpiája, hanem azok is, akik már évtizedek óta rendszeres részvevői a legrangosabb sakkversenynek. A szállás, az étkezés, az utazás, a torna helyszíne és a helyiek kedvessége valóban csak dicséretet érdemel.
• A következő időszaknak milyen tervekkel vágsz neki?
– A legfontosabb, hogy kipihenjem magam, mivel nagyon elfáradtam az elmúlt időszakban. A három csapatbajnokság, a szerbiai, a horvát és a montenegrói, valamint az olimpia nagyon kimerítő volt, úgyhogy most szeretnék feltöltődni. Ha az év vége felé lesz olyan verseny, amelyre úgy látom, hogy érdemes lesz beneveznem, akkor azon indulok.
Performance-pontszámok
Férfiak, Szerbia: Nikola Sedlak (2550) +5,4, Aleksandar Kovačević (2582) +6,3, Bojan Vučković (2615) -0,5, Ivan Ivanišević (2613) +4,5, Márkus Róbert (2624) -13,6.
Magyarország: Lékó Péter (2724) -7,5, Almási Zoltán (2707) +12,8, Polgár Judit (2682) +3,8, Berkes Ferenc (2678) +2,4, Balogh Csaba (2608) -0,2.
Nők, Szerbia: Nataša Bojković (2368) +7,8, Irina Čeluškina (2325) +6,0, Anđelija Stojanović (2337) +15,3, Marija Rakić (2317) +4,3, Erić Jovana (2218) -6,8.
Magyarország: Hoang Thanh Trang (2482) -8,8, Mádl Ildikó (2397) +2,9, Vajda Szidónia (2342) +7,4, Rudolf Anna (2366) -14,7, Gara Tícia (2348) +6,4.
