Úgy látszik, az élvonalbeli profi teniszezők elhatározták, hogy feltalálják a perpetuum mobilét. Vagy, ha a példa esetleg közelebbi, valóra váltanák a mesét, amely szerint a kecske is jól lakott és a káposzta is megmaradt.
Néhány esztendeje már téma ugyanis, hogy szerintük jó lenne 3-4 héttel lerövidíteni a versenyidényt, de oly formában, hogy a keresetük ennek ne lássa kárát. Korábban a profik nevében Roger Federer fejtegette így október táján az ötletet, újabban pedig Rafael Nadal a szóvivő. Az ötlet fel-felelevenítésének a magyarázata, hogy az idény tartama miatt nincs kellő idő a pihenésre, amiért a teniszezők egyre sérülékenyebbek.
Ha megtennék döntőbírónak, a beavatatlan kívülálló megértően azonnal a teniszezők mellé állna. Miért kellene kockáztatni a sok sérülést, vélné, ha néhány hetes rövidítéssel, ami hosszabb téli szünetet eredményezne, a játékosok testi épsége nagyobb biztonságban volna. Ekkor kezdődnének azonban az igazi gondok.
Például, melyik tornákat lehetne kiiktatni a versenynaptárból? A 250-eseket? Ugyan, azokon a nagyok amúgy is ritkán játszanak. A Grand Slameket nem lehet, az 1000-esekért kár lenne, 500-asból pedig amúgy is talán kevés van. Ugyanis minden 250-es torna szervezője, például a belgrádié is, arról álmodozik, hogy valahogy bejusson az 500-asok közé. Vagyis, hogyan lehetne kitörölni 6-8 tornát, hogy az összesített pénzdíj mégse csökkenjen, és a tornaszervezők is elégedettek legyenek? A válasz egyszerű: sehogyan.
A nőknél még le lehetett „csalni” három hetet, hisz amikor egy-két szervező lemondta a versenyét, nem jelentkeztek be újak, s némi sűrítéssel elérhető volt, hogy az idény ne november 20-a, hanem 1-je táján záruljon. Amikor azonban egy férfitornát megszüntetnek, hosszú sorokban ott állnak a potenciális új rendezők, és ami még fontosabb, a nagy és tehetős szponzorok. A tenisz talán az egyetlen sportág, amelyet a gazdasági válság nem érintett. Annyira globális és vonzó lett a férfitenisz, hogy az ATP és a rendező városok minden egyes visszalépő szponzor helyére azonnal találnak másik kettőt, akik már évek óta érdeklődnek, hogy meddig is érvényes annak és annak a cégnek a szerződése, hogy, ha lehet, azonnal beugorjanak helyette.
A WTA tapasztalatai sem kedvezőek. A nőknél ugyan rövidült a naptár, ám a sérülések száma így is növekedett. Idén az US Open után például a legjobbak alig játszottak. Csupán Wozniacki és Zvonareva csinálták végig az egészet; egy seregnyi orosz, a Williams nővérek, a két volt világelső belga és mások is többet vannak kényszerpihenőn, mint a pályán.
Megoldás azonban lenne: csökkenteni kellene a kötelező tornák számát, és ne 18, hanem mondjuk 16 tornát számoljanak el a világranglistáért. Le merem fogadni, hogy a legjobbak akkor is ugyanannyit szerepelnének, mint manapság, hisz heti 4-5 meccsel akár félmilliót is meg lehet keresni. A pénz beszél…
