Decimus Junius Juvenalist némi túlzással a mai sportújságírás egyik elődjének lehet tekinteni. Az 1. és 2. században élt római költőről nagyon kevés nyom maradt, tudjuk viszont, hogy műveiben többek között a test épségének fontosságával és a mihaszna szurkolókkal is foglalkozott.
A pontosság kedvéért azonnal mondjuk el, hogy a derék költő a test és a szellem harmóniájának elérését nem az edzések révén látta megvalósíthatónak, hanem a kor szellemében az imák segítségével, hisz a tőle származó „Ép testben ép lélek” csak kiragadott mondatrész, teljességében ugyanis úgy hangzott, hogy „Imádkozni kell azért, hogy ép testben ép legyen a lélek”.
Ami pedig a szurkolókat illeti, Juvenalis a Panem es circensesszel a lusta és semmirekellő, tulajdonképpen az állam által eltartott rómaiak ellen fakadt ki, akiknek szerinte az életük egyetlen célja a lakmározás és a szórakozás volt.
Itt jutunk el a mai Szerbiáig. Vagyis, amíg az ókori Róma tett azért egyet s mást, hogy polgárai ne éhezzenek és ne is unatkozzanak, tehát ne legyen okuk a lázadásra, országunk nemcsak hogy nem tudja felszámolni a nyomasztó szegénységet, amivel polgárai körében az elégedetlenséget táplálja, hanem figyelmet elterelő szórakozási lehetőséget sem nyújt nekik, mondjuk a sport révén. Lehet, hogy akár egymillió polgár sem azzal törődne minden áldott nap, hogy nincs pénze a betevő falatra és fogalma sincs, milyen további gondokat hoz a holnap, ha például a fociválogatott és a klubok nemzetközi sikereit ünnepelgethetné.
A foci itt azonban gyöngébb, mint sok más sport, holott akkora pénzmasszát forgat és emészt fel, amennyiből az összes többi sport vígan megélne. Vegyük például a kapitány 25 ezer eurós havi fizetését. Ennyit talán az összes többi kapitány nem keres együttvéve, vagy ha papíron mégis, valójában nem, mert a kereset vagy jócskán késik, vagy pedig meg sem érkezik.
Sok sportoló itt csak azért vállalja a válogatottságot, mert a hazafias érzés mindennek ellenére létezik, vagy pedig így szándékozik ismertté tenni saját magát és így akar külföldi szerződéshez jutni. Itthon nagyobbára a repülőtéri fogadás és a meleg vállveregetés jár jutalmul, kézzel foghatót viszont csak a községektől és a védnököktől kapni, míg az állam szinte megelégszik azzal, hogy az olimpiákon, vb-ken és Eb-ken érmet nyerteknek nyugdíjat biztosít. Azt lehetne mondani, hogy az sem kevés, viszont ilyesmi is csak az olimpiai sportágakban jár, a többieknek pedig gyakran még a vállveregetésből sem jut.
A belgrádi vb-n három aranyérmet nyert szerb karateválogatott kapitánya ki is jelentette:
– Kár, hogy itthon nyertük az érmeket. Különben talán fogadtak volna bennünket legalább a repülőtéren.
