A temerini Pető Zsolt és a belgrádi Marko Jevtovi ć is továbbjutott a csoportból a Jokohamában zajló 50. egyéni világbajnokságon, miután mindketten második mérkőzésüket is fölényesen megnyerték. Pető az új-zélandi John Cordue ellen nyert 4:0-ra (3, 5, 6, 3), Jevtovi ć pedig a pakiszt áni Syed Saleem Abbas t győzte le szintén 4:0-ra (7, 8, 4, 4). A 128-as főtáblára jutásért Pető a guatemalai Jose Miguel Ramirez Marin ellen nyert 4:0-ra (4, 9, 7, 4), Jevtovi ć pedig játék nélkül győzte le a madagaszkári Kin Wa Leong ot.
30 évvel Phenjang után
31 évvel ezelőtt egy csodálatos képességű asztalitenisz edző Berczik Zoltán titkos találkára hívta a három kezelhetetlennek vélt fenegyerekét Gergely Gábort, Klampár Tibort és Jónyer Istvánt. Körülbelül így fogalmazott:
– Egy év múlva asztalitenisz világbajnokság lesz Phenjangban. Szeretném tudatni veletek, hogy azt mi fogjuk megnyerni, ha megfogadjátok intelmeimet. Egy évre feledjétek el fenegyerekségeteket, minden idegszálatokkal készüljetek, illetve készüljünk a világbajnokságra. Minden edzésen két dolgot fogunk gyakorolni: először is minden fonákra érkező labdát egyből fonákpörgetéssel juttatunk vissza a kínaiak térfelére, ezután fölvesszük a tenyeres alapállást, és rettenetes erővel ellenkező oldalra ütjük a labdát. Edzésről nem hiányozhattok, se mozi, se ital, se nők, csak a cél.
Egy évvel később csodák csodájára a cél megvalósult, mert a nagy hármas a döntőben 5:1 arányban győzte le a verhetetlennek tűnő kínaiakat. A fonákpörgetés úgy megzavarta őket, hogy a legtöbb esetben a a tenyeres beütésre már nem volt szükség. A döntő előtt persze csoportsportküzdelmek voltak, ahol a négybe jutásért Magyarország Kínával találkozott. Ott is könnyű magyar győzelem született mégpedig 5:2 arányban.
Jónyer István erről a haditettről nyilatkozva a minap ezt mondta: – Ahogy világszenzáció volt a magyar labdarúgó sikere a Wembley, ugyanilyen értékű és visszhangú volt a mi 5:1 arányú győzelmünk. Most 30 év után Berczik Zolival együtt a budai Paulaner sörözőben fogunk ünnepelni. Nem tagadom, egyfajta keserűségből, mert a szövetség jelenlegi vezetői mindet megtettek annak érdekében, hogy a Gergely, Klampár, Jónyer ne játsszon szinte semmi szerepet a magyar asztaliteniszben. Büntetésként ezért őket nem is hívjuk meg, és az asztalfőn, az ünnepségen egy jugoszláv barátunk Kubát János fog ülni. Mi tudjuk, miért esett rá a választásunk és ő is sejtheti. Csodálatos emlékű mecénásunk, Dr. Simon Béla már nem él, és mi úgy gondoltuk, hogy az egyik legjobb barátja az egykori jugoszláv sportújságíró legyen velünk helyette is.
