Óriási meglepetéssel ért véget a múlt héten befejeződött fehéroroszországi Pro-tour verseny, hiszen a Minszkben megrendezett tornát a szerbiai Pető Zsolt nyerte, akit a szervezők a 21. helyen emeltek ki. A 21-es szám szerencsét hozott a temerini fiúnak, aki az egész versenyen kiválóan játszott, s az egyéni aranyérem mellé párosban, a belgrádi Marko Jevtovićtyal az oldalán egy bronzérmet is begyűjtött. Pető jelenleg a szerbiai válogatottal (Aleksandar Karakašević, Slobodan Grujić, Uroš Gordić, Zoran Savić, Marko Jevtović, Bojan Milošević) az újvidéki edzőtáborban készül péntekig.
• A 21. helyen kiemelt játékosok – legyen szó bármilyen sportról – ritkán nyernek versenyt.
– Talán ez volt az első verseny életemben, amikor a torna legelején annyira hittem magamban, hogy úgy érezhetem, nem veszíthetek. Az első fordulóban 4:3-ra győztem, ami még több erőt adott. Amikor a 16-ba jutásért nyertem a harmadik helyen kiemelt Keinath ellen, akkor végignézve a mezőnyön, úgy láttam, hozzám hasonló játékerőt képviselő játékosok maradtak versenyben, akiket legyőzhetek. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a verseny első és második kiemeltje, a belgrádi Aleksandar Karakašević és a német Fejer-Konnerth Zoltán a harmadik, illetve az első fordulóban kiessenek. Keinath ellen számítottam a győzelemre, hiszen az előző két mérkőzésünket én nyertem, ám ő annál sokkal jobb játékos, hogy bárki biztosra menjen ellene. A jó játékomon és azon kívül, hogy minden úgy sikerült ahogy elterveztem, be kell vallanom, hogy a szerencse is besegített a nehéz pillanatokban, hiszen pont akkor adtam csuszát, amikor nagyon kellett.
• A hat egyéni mérkőzésedből négyszer nyertél 4:3-ra, vagyis négy ellenfeledet győzted le a döntő játszmában. Ez már nem lehet a véletlen műve.
– Én is így gondolom. Hogy miért sikerült négyszer is megnyernem a hetedik játszmát? Pontos választ nem tudok adni, de a Bundesligában, a Plüderhausen csapatában eltöltött két év alatt nagyon sok tapasztalatot szereztem, sok jó mérkőzést játszottam és láttam is. Régebben nem voltam ennyire magabiztos, most pedig azt vettem észre magamon, hogy 3:3-as játszmaállásnál úgy álltam oda az asztalhoz, hogy nem féltem, s nem foglalkoztatott a gondolat, hogy most mindenáron nyerni kell, különben kiesek. A Plüderhausennel megnyertem a Német- és az ETTU-kupát is, s igaz, hogy ezekben a sikerekben nekem kevés szerep jutott, ám az, hogy tagja voltam egy ilyen erős csapatnak, az ellenfeleim tiszteletét váltotta ki, s inkább ők tartottak tőlem, mint én tőlük.
• Jevtovićtyal párosban az elődöntőig jutottál.
– Többet vártam magunktól, hiszen már évek óta együtt játsszuk a párost, s úgy gondoltam, ezt a versenyt megnyerhetjük. Sajnos párosban nem játszottunk jól, és az egyéni mérkőzések sokat kivettek belőlünk, így a párosra már nem tudtunk kellően figyelni. Az elődöntőt este kilenc órakor játszottunk, egy olyan fárasztó nap után, amelyen Jevto és én is többször is asztalhoz álltunk.
• Ősztől már nem a Plüderhausenben játszol.
– Ausztriába, a Linz Froschberg együttesében folytatom a pályafutásomat. Náluk a női csapaton van a fő hangsúly, amely a 2008/2009-es idényben megnyerte a Bajnokok Ligáját. A Plüderhausenben továbbra is a negyedik játékos maradtam volna, vagyis nem játszhattam volna minden meccsen, így jobbnak láttam, ha olyan csapathoz szerződök, amelyben biztosan minden találkozón asztalhoz állhatok. A legrosszabb esetben negyedikek leszünk, de sokak szerint mi lehetünk a meglepetés csapat.
• Hol fogsz edzeni?
– Bennünket, vagyis a külföldi klubokban szereplő szerbiai játékosokat sok kritika ér, hogy Szerbiában nem edzünk elég jól, nem tréningezünk megfelelő intenzitással. A minszki Pro-tour után azonban elgondolkodtam, hogy ha mi rosszul edzünk, s én mégis megnyertem a versenyt, akkor hogyan edzenek a többiek... Visszatérve a kérdésre, Ausztriában is tréningezek majd, méghozzá a stockeraui központban, s Szerbiában is leszek, ugyanis szeretnék valamit visszaadni valamit a bátyámnak, Zolinak abból az időből, amikor ő sokkal jobb volt nálam, s mégis nap mint nap velem edzett.
• Az újvidéki edzőtábor után mi következik?
– Június közepén Horvátországban edzünk majd néhány napot, utána Grujić és Karakašević elutaznak a Mediterrán Játékokra, Jevto és én pedig a belgrádi Universiadéra készülünk, ám még nem biztos, hogy játszani fogok a 25. Egyetemista és Főiskolás világbajnokságon. Utána tervezek egy kis nyári szünetet, tengerparti nyaralást, aztán pedig már pár nap és kezdődik a 2009/2010-es idény.
Pető új klubja, a Linz Froschberg méltán lehet büszke új játékosára, s az osztrák klub hivatalos honlapján – www.froschberg.at – már olvasható is egy cikk a temerini fiú minszki győzelméről. Az egész, rövidke kis írással csak az a baj, hogy Pető Zsolt nevét a szerző valamennyiszer, pontosan négyszer a Zsolt helyett Szoltnak írta. Mondhatnánk ez legyen a legnagyobb gond, ám az ember sose örül, ha a nevét nem pontosan közlik. Egyben azonban biztos vagyok: pár mérkőzés után nemcsak a linziek, hanem az ellenfele is pontosan tudni fogják, hogy nem Szolt, hanem Zsolt...
