Június 20-án és 21-én a norvégiai Bergenben rendezték meg az Európa-kupát, július 1. és 12. között pedig Belgrád adott otthont a 25. Egyetemista és Főiskolás világbajnokságnak. Lehetne most keresni a közös dolgokat meg persze az ellentéteseket a két esemény között, egy azonban biztos: a zentai klub jelenleg legjobb versenyzője, Pintér Máté, habár az időeredményei erre feljogosították volna, egyik versenyen se vett részt.
A történet: Pintér Mátét behívták a válogatottba, hogy utazzon ő is a csapattal a norvégiai versenyre, amelyre a szövetség intézte a vízumokat. Mivel Máténak volt magyarországi letelepedési engedélye, neki nem kellett vízum, s ezt az édesanyja le is ellenőrizte a norvég nagykövetségen, s jelezte Urbán Józsefnek, a zentai klub edzőjének. Ez az információ azonban nem jutott el a szövetségbe. Így történhetett meg, hogy mikor Máté megérkezett Belgrádba, a bergeni versenyre utazó találkozóhelyére, akkor a jelenlevő vezetők furcsán néztek rá, s megkérdezték tőle: te mit keresel itt?
– A Belgrádba vezető utam úgy kezdődött, hogy barátom, Mucsi Róbert világosított fel, hogy nem abba a hotelbe kell menni, ahová engem Urbán küldött, hanem egy másik szállodában lesz a megbeszélés. Amikor megérkeztem, láttam, hogy mindenki engem bámul, s nem sokkal később az egyik vezető félrehívott, s azt kérdezte, hogy én miért vagyok itt, mivel a klubomból nem szóltak vissza, hogy rendben van az útlevelem, nem kell vízum. Mivel erről senki nem értesítette őket, ők kijelöltek egy másik atlétát a helyemre, s ő utazik Norvégiába. Ezen akkor már nem is lehetett változtatni, mivel a repülőjegyek névre szóltak, s engem nem is neveztek a versenyre. Az egészhez még hozzátartozik, hogy a bergeni Európa-kupára időzítettem a formám, erre készültem: valamennyi vizsgámat vagy előbbre, vagy a verseny utáni időpontra tetettem. Egy éjszakát töltöttem el Belgrádban, de arról inkább nem beszélnék, hogyan éreztem magam aznap éjjel.
• Bergenbe nem mentél, de a három fontos verseny közül hátra volt még a belgrádi Universiade és a Balkán-bajnokság.
– Az Egyetemisták és a Főiskolások világbajnokságán sem vettem részt, helyettem egy olyan atléta indult a versenyen, akinek gyengébb időeredménye van. Úgy gondolom, hogy itt is a klub és az edző hibázott, mert állandó nyomásgyakorlásra lett volna szükség a szövetségre, hogy engem nevezzenek. Napi telefonhívásokra, levelekre, akár újságcikkekre gondolok, de sajnos ezek vagy nem következtek be, vagy, ha történtek is ilyenek, a hatásfokuk a nullával volt egyenlő. A hab a tortán az volt, mikor megtudtam, hogy a Balkán-bajnokság az idén elmarad. Három fontos versenyem volt a 2009-es évben: az Európa-kupa, az Universiade és a Balkán-bajnokság. Ezek közül az első ketten nem vettem részt, a harmadik pedig elmaradt.
• Hogyan tovább?
– Sajnos nem tudom. Voltak olyan holtpontok az elmúlt napokban, amikor azon is komolyan gondolkodtam, hogy abbahagyom, mivel így nem látom értelmét folytatni.
Az objektivitás érdekében megkérdeztük Urbán Józsefet, a zentai klub edzőjét, aki elmondta, hogy Máté magyarországi versenyen elért eredményéről értesítette a szövetségi kapitányt.
– Mivel Máténak van letelepedési engedélye, azt beszéltem meg a szövetségi kapitánnyal, hogy utána néznek, kell-e vízum? Abban maradtunk, hogy majd jelentkeznek. Nekem a szövetségben rossz hotel nevét adták meg, s délután értesítettek, hogy Máté nincs a listán, nem utazik Norvégiába. A szövetségi kapitánnyal folytatott beszélgetésem során említettem neki, hogy miben állapodtunk meg, amire ő azt felelte, hogy az utazóknak küldtek értesítést. Máté nem volt azon a listán, így visszajelzést sem kaphatott. Erre a kapitány csak annyit mondott, hogy elnézést kér. Hozzátenném, hogy voltak már hasonló esetek régebben is, pedig akkor napi kapcsolatban voltunk a szövetséggel, s Radovan Krivokapić személyében egy emberünk a vezetőségben is volt. Máté esetében egy félreértés okozta a problémát. A szövetség és a klub között hiányzott egy kis kocka, hogy teljes legyen a kép, s ne legyen baj. Azóta már volt egy igazgató bizottsági ülésünk, amely után átiratot küldtünk a szövetségbe, s magyarázatot várunk a történtekről. Választ a mai napig nem kaptunk – nyilatkozta Urbán József.
Egy dolgot szögezzünk le: a Magyar Szó célja nem az, hogy edző és versenyző jelenleg nem épp megfelelőnek mondható kapcsolatát tönkretegye, ellentétet szítson a trénerrel, illetve az atlétával szimpatizáló tábor között, s az sem, hogy eldöntse, ki hibázott. A mi dolgunk, hogy értesítsük a z olvasókat azokról a dolgokról, amelyekről az a véleményünk, hogy fontosak lehetnek a közösségünk számára. Ez most egy ú. n. tanmese, amiről azért írtunk, hogy minden szereplője és azok is akik csak olvassák a cikket, okuljanak belőle. Reméljük, hogy többé ilyen eset nem fordul majd elő. Egy dolog azonban biztos és ezt az anyaországon kívül élő kisebbségnek el kell fogadnia: amíg a klub és a vezetőség (és itt nem egy edzőről van csak szó), nem tesz meg mindent, hogy az adott egyesület sportolója az eredményeinek megfelelően válogatott legyen, addig a nemzeti együttest főként a többségi nemzethez tartozók alkotják majd.
