A horvát asztaliteniszsportnak jelenleg két nagy sztárja van: az egyik Zoran Primorac, aki hatodik olimpiáján vesz részt, a másik pedig a zentai származású Boros Tamara, aki volt már második a világranglistán. Az 1977-ben született Boros az augusztusban kiadott világranglistán a 28. helyet foglalja el. A horvát színekben induló versenyzőnek a pekingi olimpián sikerült bejutnia a legjobb 32 közé, s talán nem is az eredmény a fontos, hanem az, hogy a 2. fordulóban már a sérülés előtti Boros Tamarát láthattuk, aki csak nagyon ritkán rontott tenyeres pörgetést. A 16 közé jutásért a szingapúri Li Dzsia Vej következett, s a verseny negyedik kiemeltje 4:1-re nyert Boros ellen.
– A csapatverseny sajnos rosszul kezdődött a számomra, ugyanis már az első mérkőzésen kibicsaklott a bokám, már annak is örültem, hogy végig tudtam játszani a találkozót, és utána sem tudtam rendesen edzeni. Stefanova ellen nagyon jól ment a játék, igaz, a sorsoláskor szerencsém is volt, mivel egy olyan játékost kaptam ellenfélnek, akiről tudtam, hogy jó játékkal legyőzhetem. A szingapúri Li Dzsia Vejt megvertem már, de sajnos most nem éreztem olyan jól a labdáit, nem tudtam rájuk megfelelően reagálni. Ő nem veszélyes játékos, nem üt nagyokat, de nagyon jól tartja a labdát. A rövid labdákra nem volt válaszom, s ő inkább az én hibáimból nyerte a pontokat – mondta Boros.
• Atlanta, Sydney, Athén után ez a negyedik olimpiád. Ha összehasonlítod az előzőekkel, milyen a pekingi?
– Semmi rosszat nem mondhatok, hiszen mindegyik olimpiának egy külön varázsa van. A város, az olimpiai falu, mindenhol máshogy néztek ki, s ezért is különleges a versenyzők számára az ötkarikás játékok. A pingpongterem nagyon jó, és nem mellékesen itt mindig szenzációs a hangulat is, hiszen most még csak a 16 közé jutás szerepel a műsoron, de rengetegen szurkolnak.
• Milyen a hangulat a horvát csapaton belül?
– A horvát olimpiai csapatban nagyon jó a hangulat, mindenki szurkol a másiknak. Mi, vagyis a pingpongozók nemrég voltunk a kézilabdázók mérkőzésén, akik legyőzték Dániát, s így bejutottak a négy közé. A kosárlabdázók sajnos igen nagy különbséggel kikaptak Spanyolországtól, ám ez nem annyira meglepetés, mivel ők már annak is örültek, hogy eljutottak az olimpiára, és az már igazi bravúr volt tőlük, hogy továbbjutottak a csoportból. A vízilabdázók teljesítménye csalódást keltett, ugyanis majdnem mindenki érmet várt tőlük, de Montenegró jobb volt.
• Mint már megírtuk, a záróünnepségen te viszed majd a horvát zászlót. Kaptál-e már valamilyen instrukciókat, vagy valamilyen hírt, mi is történik majd augusztus 24-én?
– Nem, egyelőre semmit nem mondtak, így még azt se tudjuk, hová és hányra kell mennünk.
A beszélgetés végén nekem csak annyi feladatom maradt, hogy Boros Tamarának átadtam a zentai nagymamája üzenetét, miszerint ha az olimpia után lesz öt szabadnapja, akkor mindenképpen látogasson el Zentára a nagyszülőkhöz. Tamara biztosított, hogy ha úgy alakul a programja, akkor meglátogatja őket, úgyhogy a 88 éves Laci bácsi és a nála 8 évvel fiatalabb Gizi mama reménykedhet, hogy nemsokára nemcsak a tévében, hanem élőben is láthatják az unokájukat.
