Péntek este Martinek János kétszeres olimpiai bajnok öttusázó volt a Magyar Szó zentai élőújságának vendége. Martinek 1965. május 23-án született Budapesten. Ötszörös világbajnok, az 1988-as szöuli olimpia egyéni és csapatbajnoka, az 1992-es barcelonai olimpián arcüreggyulladás miatt nem indulhatott, ám négy évvel később Atlantában egyéniben a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
• Hogy lett belőled öttusázó?
– Szertornászként kezdtem a budapesti Spartacusban, de se az izomzatom, se a csapat nem volt megfelelő. Az előbbi nem volt elég laza, az utóbbi pedig nem volt elég vonzó. Egy este edzés helyett elmentem a Duna-partra sétálni. Mivel nem volt karórám, későn értem haza és lebuktam. Édesanyám azt mondta, ezt nem kötelező csinálni, s már másnap kiíratott. Egy héttel később úszótanfolyamon kérdezték, hogy van-e kedvem háromtusázni. Éppen akkor nem csináltam semmit, és egy olyan nevelőedzőhöz, ifj. Benedek Ferenchez kerültem, akinek óriási szerepe volt abban, hogy öttusázó lettem. Az öt sportág közül legkevésbé a lövészet volt számomra kedves, úszni edzésen szerettem, versenyen már kevésbé tetszett ez a sport. A futással pedig fordított volt a helyzet: ott edzeni nem szerettem. A lovaglás volt a kedvencem, a vívással meg úgy voltam, hogy amikor ment, akkor szerettem, amikor nem ment, akkor nem rajongtam érte.
• Te voltál az egyetlen öttusázó, aki dobogóra tudott állni 1988-as olimpián, amikor ötnapos volt még a verseny, s 1996-ban is, amikor pedig már csak egynapos.
– Az öttusa a sportok egyik nagymestere volt és ma is az, hiszen amikor Coubertin báró kitalálta az olimpiát, már akkor döntöttek, hogy kell lennie egy összetett, több sportból álló sportágnak. Az akkori vezetés a svédekkel együtt kitalálta az öttusát. Húsz évvel ezelőtt az olimpián még ötnapos volt az öttusa, de a vezetők rájöttek, hogy öt napon át már nehéz kicsalogatni a tömeget és a médiát is a versenyekre, s hogy az öttusa életben maradjon, változtatni kellett. Nyolc év alatt az ötnapos versenyből egynapos lett. A versenyszámok ugyanazok maradtak, azzal, hogy a futást 4 kilométerről 3-ra, az úszást pedig 300 méterről 200-ra csökkentették. Legjobban a lövészet változott meg, aminek gazdasági és nézhetőségi oka is volt. Hogy lehessen teremben lőni, az éles, gyorslövetű fegyvert felváltotta a légpisztoly.
• Sokan kisebb tévhitben élnek, ugyanis úgy gondolják, hogy Magyarországon az olimpiai bajnokok életük végéig 500000 forintot kapnak a magyar államtól.
– Minden olimpiai bajnok, miután betöltötte a 35. életévét, a következő év januárjától kap életjárulékot, ami a mindenkori bruttó átlagjövedelem nettóban, ami jelen pillanatban 180000 forint. Ha valakinek több aranyérme van, akkor az összeg 20 százalékkal növekszik, így én mint kétszeres olimpiai bajnok 222000 forintot kapok havonta.
• Pekingben egy olimpiai bajnoki címért 20 millió forint (80000 euró) járt, ami mintegy négy középkategóriás új autó árának felel meg. A szöuli olimpiai bajnoki címért járó pénzen hány autót tudtál venni?
– 1987-ben, kisebb sorban állás után sikerült egy lakást szereznem, a két aranyéremért járó pénzből berendeztem a lakásomat és tíz százalék felárral vettem egy Zsigulit, amiért nem kellett sorban állnom.
• Mi volt az a plusz, aminek köszönhetően te megnyerted a szöuli olimpiát?
– Azt hiszem, hogy az én hozzáállásom volt az, ami eldöntötte az aranyérem sorsát. Nagyon jó versenyzőtípus voltam, s úgy utaztam el, hogy abban az évben több olyan világkupát nyertem, ahol elindult nyolc magyar, nyolc orosz, nyolc olasz, vagyis az öttusa „krémje”. Az olimpián egy országból maximum három versenyző indulhatott, s a jók helyett kanadai, egyiptomi stb., és úgy álltam hozzá, ha egy erősebb mezőnyben világkupát tudok nyerni, akkor az olimpián is első lehetek.
• Mit keres egy olimpiai bajnok egy rockmusicalben?
– Pintér úr, aki a színészek kaszkadőre, nagyon jó barátja Madaras Ádámnak, s ők az 56 csepp vér című rockmusicalben lehetőséget biztosítottak öt sportolónak, hogy részt vegyenek az előadásban. Ebben a musicalben van egy jelenet, amikor elhangzik, hogy „Tegye fel a kezét, aki nem magyar!” Mellettem állt a színes bőrű Navarette József vívó, s mondtam neki, tedd fel te is, ne sumákoljál… Igazából csak a két színésznek kellett felemelnie a kezét…
• Budapest már évek óta bajlódik a négyes metró megépítésével. Pekingben is voltak hasonló gondok?
– Egy olimpia gazdaságilag nagyon nagy fellendülést hoz egy országnak. Mi mintegy tíz éve kezdtünk neki a négyes metrónak, s még felénél sem tartunk, ezzel szemben a kínaiak 2007-ben három metróvonalat adtak át, amelyek mind hosszúságban, mind minőségben megfelelnek bármelyik európai nagyvárosban található metróvonalnak. Csak az öttusára fenntartottak egy olyan 60000 néző befogadására alkalmas stadiont, mely körül volt a futás, a stadionban pedig a lovaglás. Az úszás a vízilabda-mérkőzések helyszínéül is szolgáló medencében volt, ezenkívül az öttusázók használták még a vívó- és a céllövőtermet.
• Az olimpia előtt mindenki a nagy szmogról beszélt, s volt, aki emiatt bojkottal fenyegetőzött.
– A kínaiak az olimpia előtt pár nappal bevezették a páros-páratlan szabályt, ami abból állt, hogy egyik nap csak azok az autók közlekedhettek, amelyeknek páros számmal végződik a rendszámuk, másik nap pedig csak a páratlanok. Ezzel már egy óriási lépést tettek a szmog megszüntetése felé, s az utolsó napokban a gyárakat is bezárták. Amikor augusztus 5-én megérkeztem, akkor nem a szmoggal volt a gond, hanem a párás levegővel. Amikor kiléptem az utcára, azonnal úgy éreztem, hogy nedves, vizes vagyok. Utána két napig esett az eső, aztán kitisztult az ég és nagyon jó volt az idő.
• Peking előtt öt-hat aranyérmet jósoltál, ám csak három lett. Elégedetlen vagy?
– Nem, mert én már Athénben is kevesebbet vártam, s ott a nyolc szerintem nagyon jó teljesítmény volt. Elindult egy folyamat Magyarországon, ami nem igazán segíti a sportot. Budapesten kiszorul a belvárosból a sport, mivel eladják a sportlétesítményeket. Én sportszervező vagyok Zuglóban, általános és középiskolásoknak szervezünk versenyeket. Eddig volt négy telepünk, ebből most egyet eladtak, a legnagyobbat. A sport kiszorul a városból, egyre drágábbak a sportfelszerelések és a terembérlet is. Ezek a dolgok is hozzájárultak ahhoz, hogy a pekingi teljesítmény elmaradt a várttól. Talán észre kellene venni, hogy egy picit többet kellene a sportba befektetni. Amerikában volt egy felmérés 2003-ban, melyből kiderült, hogy minden egyes sportba befektetett dollár 3,5 dollár megtakarítást jelentette az egészségügyben.
• Van egy 16 éves lányod. Sportol?
– Természetesen! Amikor kisebb volt, több sportot is kipróbáltattunk vele, ám mikor a versenyzésre került a sor, akkor hagytuk, hogy ő döntse el, mit szeretne legjobban csinálni. Az aerobikot választotta, s tavaly az ifjúsági világbajnokságon csapatban nyolcadik helyezést ért el.
• Egy embert vihettél magaddal Pekingbe. A lányodra esett a választás. Neki hogy tetszett az olimpia?
– Sok helyszínen voltunk és sok sportágat követtünk. Mégis a legnagyobb élmény az volt számára, hogy az aranygéppel, vagyis az érmeseket szállító repülőgéppel tudtunk hazajönni. Amikor a SYMA Csarnokban a mintegy 1500 fő fogadta a magyar csapatot, az örökké emlékezetes marad a számára.
• A belépőjegyek árai hogy alakultak?
– A jegyárak nem voltak vészesek, mert például a vízilabdatorna döntőjére 100 euróért már lehetett belépőjegyet venni. Nekem volt egy jegyem, amely a kosárlabdatorna negyeddöntőjére szólt és 7000 forintba került. Ezért a belépőért a feketepiacon 140000 forintot kértek!
• Megfordult a fejedben, hogy eladod a jegyet?
– Nemcsak megfordult, hiszen volt olyan jegy, amit eladtam, természetesen nem ilyen körülmények között.
• Milyen ételeket fogyasztottatok Pekingben?
– Azt gondolom, mindenki kóstolta már a kínai kaját. Mielőtt kimentem Kínába, mindenki mondta, hogy Pekingben majd másfajta ízekkel találkozok. Nyugodtan mondhatom, semmiben se különbözik az Európában készülő kínai ételtől. Ahol laktunk, ott svédasztal volt, de egy idő után minden ételt kipróbáltam, s már elegem lett a kínaiból, így aztán eljutottam oda, hogy egyik reggel lekváros pirítóst ettem…
• Dopping az öttusában?
– A sport egyik velejárója a dopping, amellyel teljesítményt lehet növelni. Vannak olyan sportágak, kerékpározás, atlétika, amelyek nagyon veszélyeztetettek. Az öttusában a több sportág jelenléte valamilyen szinten kizárja a doppingot, mert ha valamit szedek, hogy növeljem az erőmet, akkor nem biztos, hogy az majd a vívás során is az előnyömre válik. Sőt könnyen megtörténhet, hogy merevebb, keményebb leszek. A dopping azonban nem kerülte el az öttusát sem: régen még lehetett inni alkoholt a lövészet előtt. Az volt a célzóvíz. Az én szövetségi kapitányomék, Török Feriék egy osztrák versenyzővel megitatták a magyar pálinkát. A verseny azonban valamiért csúszott, s az osztrák öttusázó úgy gondolta, utánaönt még egy kicsit. Ez így is történt, s amikor ő az éles lőfegyverrel forgolódott, utána betiltották az alkoholt. Sokan szedtek szívritmus-szabályzókat, nyugtatókat, hogy ne izguljon az ember a lövészet során. Ekkor a lövészetet és a futást egy napra tették, s aki bevette a nyugtatókat, az aztán négykézláb futott.
• A kétszeres olimpiai bajnok Martinek Jánost felismerik Magyarországon?
– Remélem! Szerencsém van, hiszen a médiával nagyon jó kapcsolatban vagyok, sokat foglalkoznak velem. Ennek ellenére az átlagemberek nem nagyon merik megszólítani az olimpiai bajnokokat.
• Jelenleg aktívan sportolsz-e?
– Azt hiszem, a hasamon látszik a válasz. Amikor abbahagytam az öttusát, akkor adtam magamnak tíz év pihenőt, amiből egy még hátravan. Négy éve heti egy alkalommal szórakozásból focizok a játékvezetők öregfiúkcsapatával, valamint eljárok tollaslabdázni, mert jelenleg ez az egyik kedvenc sportágam.
• Szerbiában jártál-e a péntek esti Magyar Szó-élőújság előtt?
– Még akkor jártam, mikor Jugoszlávia létezett. Közeli hozzátartozóimmal egy IBUSZ-utazáson vettük részt, amely során megnéztük Jugoszláviát, Olaszországot és Ausztriát. Emlékszem, hogy abban az időben Jugoszláviában, mivel Magyarországon még nem volt, vettem egy Puma márkájú sportcipőt, amiben három évig futottam, s csak utána ment tönkre. Előtte Tisza cipőim voltak, de azok csak néhány hónapot bírtak ki, utána szétestek…
