Az utóbbi években mindenfelé elterjedt, hogy a labdarúgók csak a játékkal foglalkoznak, a pályafutásukat, az új szerződéseiket pedig a menedzserek intézik. Míg régen az apuka vagy a testvér tárgyalt a klubok vezetőivel, ma már hivatásos személyek intézik ezeket a dolgokat. Persze kivétel mindig akad, hiszen Ronaldinhót még mindig a testvére képviseli.
Magyarországon az egyik legismertebb menedzser Vörösbaranyi József, akit a győri székhelyű Stars & Friends irodájában kerestünk fel.
• Szerbiában még elég gyerekcipőben jár a hivatásos játékosmenedzseri szakma. Magyarországon mikor jelentek meg a menedzserek?
– Ezt nagyon nehéz megmondani. Én az országban második voltam, aki engedélyt kapott Nemzetközi Labdarúgó-szövetségtől (FIFA), hogy képviselhetem a játékosokat. A FIFA egy évben kétszer, mindig ugyanazon a napon csinál egy vizsgát. Magyarországon már régen is volt úgynevezett menedzserkedés, de ezek az emberek nem rendelkeztek semmiféle engedéllyel. Legtöbbször külföldre szakadt hazánkfiai segítették azokat a labdarúgókat, akik Magyarországról szerettek volna elszerződni. Egy jó ideig a játékosok nem is mehettek külföldre, ugyanis volt egy olyan szabály, mely szerint csak a 30 évesnél idősebb labdarúgó igazolhatott határon kívüli klubba.
• Hogy néz ki egy játékosmenedzseri vizsga?
– A vizsga márciusban és szeptemberben van. Be kell fizetni egy nagyobb összeget vizsgadíjként, majd a világon minden országban egy időpontban válaszolni kell az 50 kérdésre, s aki több mint 75 százalékot teljesít a teszten, az kapja meg az engedélyt.
• Mi kell ahhoz, hogy valaki jó menedzser legyen?
– Jó kapcsolatteremtő képesség, jó kapcsolatok, korrektség és megfelelő anyagi háttér.
• Egy ember képes ezt csinálni, vagy kell hozzá egy csapat?
– A világban kétféle megoldás létezik. Vannak magánzók, akik egyedül csinálják, és vannak, akik irodai szinten dolgoznak. Mi az utóbbiakhoz tartozunk: nekem van egy társam, Fülöp Ferencnek hívják, aki az MTK-nak volt a sportigazgatója, és vannak alkalmazottaim, vagyis egy stábom, amelyben helyet kapott egy jogász, egy ügyvéd és néhány asszisztens, akik az e-maileket, a telefonokat rendezik, akkor olyan is van, aki ha mi nem érünk rá, akkor a megfigyelőket elviszi az egyik pályáról a másikra, s olyan is van, aki elkészíti a videofelvételeket.
• A labdarúgásban még mindig vannak olyan emberek, akik magukat menedzsernek hívják, de semmilyen papírjuk nincs erről. Ők milyen kárt okozhatnak a labdarúgásnak?
– A legfontosabb, hogy akiknek nincs engedélyük, azok nem vonhatók felelősségre. Ha például elkezdenek egy játékossal dolgozni, akkor az ő esetükben semmi olyan dolog nincs, hogy a labdarúgó megkérdezze, mit és miért csinált a menedzsere. Ezek a kvázi menedzserek legtöbbször csak azt nézik, hogy honnan tudnak pénzt lenyúlni. Miután ezt megtették, utána se a játékossal, se a klubbal nem foglalkoznak. Persze a rendes, hivatásos menedzsereknél is van olyan, akinek csak a pénz számít, ám az én meglátásom szerint azok maradnak életben, akik a munkájukért természetesen megkérik a pénzüket, de a korrektséget szem előtt tartva végzik a dolgukat.
• Ezek ellen a mondvacsinált menedzserek ellen lehet valamit tenni?
– Sajnos nem. Összefogással lehetne, de Magyarországon még nagyon gyerekcipőben jár ez a szakma. Ebből az országból különben is nehéz külföldre „vinni” játékost, most már azonban elindult. Én a tíz év alatt elég sok játékost juttattam külföldre, de én is inkább, mint legtöbben, a saját munkámmal foglalkozok. Igazából ezek a kvázi menedzserek olyan nagy kárt nekünk nem tudnak okozni, mivel a magyar „piacot” már felosztottuk. Azoknak a játékosoknak, akik meghatározzák a magyar labdarúgást, egy része nálam, egy része pedig egy másik menedzsernél van, s a többiek szemezgetnek belőle. Igazából három-négy iroda osztozik a legjobbakon.
• Az Ön esetében az országhatár mennyire határolja be a munkáját?
– Elég sok játékost hozunk Szerbiából, Horvátországból, Nigériából. Itt az Európai Unió határozza meg a játékosok mozgását, mivel az EU-n belüli labdarúgóknak igen tág, az EU-n kívülieknek pedig eléggé szűk a mozgásterük.
• Dzsudzsák Balázs, Priskin Tamás, Fülöp Márton – mind az Ön játékosai, akik a Stars & Friends menedzseriroda segítségével szerződtek külföldre. Ki a következő?
– Nagyon nehéz megmondani, de ha már neveket említett, annyit szeretnék elmondani, hogy igazából nem ők voltak az elsők, hanem Kenesei Krisztián, majd következett Kabát Péter, Ferenczi István. Magyarországon a 10-15 legjobb labdarúgó nálunk van: a Debrecenből Leandro, Czvitkovics, Szakál, a Győrből Bajzát, Pákolicz és Šupić. Mind kiváló játékos, de azt megmondani, hogy ki lesz a következő, nem tudnám. Olyan történet, mint Dzsudzsák Balázsé, akinek sikerült a PSV Eindhovenbe igazolnia, ötévente egyszer fordul elő.
• Dzsudzsák esetében a véletlen is közrejátszott?
– Nem, mert ebben a szakmában nagyon kevés a véletlen. Nem azt mondom, hogy nincs véletlen, mert az is előfordulhat, hogy eljön egy játékosmegfigyelő, s nem az én játékosomat nézi, aki azonban éppen akkor csodát művel, s a kiszemelt helyett őt viszi el. Tudni kell, hogy egy magyar labdarúgót külföldre juttatni kemény munkának a gyümölcse. Mikor még senki nem ismerte Dzsudzsákot, mi megkerestük, elmagyaráztuk neki, mit tudunk nyújtani. Mikor bekerült az NB I.-be, hoztuk a külföldi megfigyelőket, készítettünk róla egy jó rövidfilmet, amit elküldtünk Európába a partnereiknek. Szépen, fokozatosan haladt a dolog. Amikor bekerült a válogatottba, aztán minden egy kicsit könnyebben ment.
• Egy menedzsernek van munkaideje?
– Nincs. Általában reggel nyolctól éjfélig, egyig, esetleg kettőig, s másnap minden kezdődik elölről.
• Ha munkaideje nincs is, kedvenc csapata csak van?
– Mivel győri vagyok, természetesen a Győri ETO, de a munkám nem engedheti meg, hogy ezt hangoztassam, így alapvetően minden csapatnak szurkolok. Kicsit pontosítva nem is a csapatoknak, hanem az általam menedzselt játékosoknak drukkolok. Amikor nézek egy meccset, azért szorítok, hogy a labdarúgóim megfelelő teljesítményt nyújtsanak.
• Ha a menedzseriroda elad egy játékost külföldre, s az nem kerül be a csapatba, akkor a labdarúgó képviselője tud valamit tenni?
– Ez egy nagyon érdekes dolog, de én azt mondom, hogy én a lehetőséget adom meg neki, a csapatba kerülést pedig neki kell kiharcolnia. Volt már játékos, aki arra kért, intézzem el, hogy ne a kispadon ücsörögjön. Nem tudom azonban elképzelni, hogy egy menedzser beszél a trénerrel, és ő pedig megváltoztatja a döntését. Nagyon nagy hatalmú menedzsernek kell lennie annak, aki erre képes, vagy az kell, hogy a menedzser és az edző jó barátok, vagy hogy összejátszanak. Ha az általam képviselt játékos elégedetlen a pályán eltöltött idővel, akkor megpróbálom elintézni, hogy egy másik csapatba kerüljön, ahol több bizonyítási lehetőséget kap. Én azt hiszem, ez a jobb út. Az, hogy odamegyek vagy felhívom az edzőt telefonon, s győzködöm, hogy ez meg ez a játékos jó, őt tedd be a csapatba, nekem nem tetszik.
• Ha egy játékos elégedetlen az őt képviselő irodával, akkor azonnal kereshet másikat?
– Általában nem, mivel legtöbbször egy menedzser kétéves szerződést köt egy játékossal. Ez egy határozott idejű szerződés, ami felbonthatatlan, viszont az irodánk esetében ha valaki el akart menni, mi nem gördítettünk elébe semmiféle akadályt. Ha valaki nem akar velem együtt dolgozni, akkor miért akarnék én vele? Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen megromlott viszonyban jól működjön a dolog. Én ilyenkor fogom, összetépem a szerződését, és azt mondom a játékosnak, „tessék, menj, ahová akarsz”. Nem sok ilyen volt a tízéves pályafutásom alatt, összesen kettő, de ők ketten utána jelentkeztek, hogy visszajönnének...
• Az Ön irodája menedzseli a zentai Paku Rolandot. Vele mi a helyzet?
– Egy nagyon tehetséges fiatal srácról van szó, aki előtt szép jövő áll. 15 éves, s ez az a kor, mikor még nem tudni, hogy világklasszis labdarúgó válik majd belőle, vagy egy jó, középszerű játékos lesz. Az adottságai, a képességei alapján nyugodtan mondhatom, hogy ő az egyik legtehetségesebb fiatal labdarúgóm. Az idő majd eldönti, hogy mi lesz belőle, s remélem, hogy a mi segítségünkkel igen messzire juthat.
• Foglalkozott labdarúgással?
– Igen, fociztam, és imádom a labdarúgást. Az egyetem miatt nem sikerült a labdarúgó-pályafutásom, meg azért nem, mert abban az időben jó futballisták voltak Magyarországon...
