A belpolitikai rovaton dolgozó kollégák már évekkel ezelőtt hallhatták egyes tisztségviselők szájából, hogy ebben az országban a legkönnyebb és leginkább kézenfekvő megoldás rendre csak az utolsó lehetőség, amelyhez folyamodni szoktak. Csak akkor jut észbe a legkönnyebb, amikor már minden egyéb, általában bonyolultabb és sikerre valószínűtlenebb megoldásból kimerült a lehetőség. Hogy ez miért történik így, nem tudni, és még nehezebb megérteni, viszont terjed mint a ragályos betegség, hisz már más területeken, így a sportban is találkozhatunk vele.
Vegyük példának Dusev-Janić Nataša esetét. Az ő dolga, miután mérlegelte a lehetőségeket, hogy melyik zászló alatt kíván versenyezni, s ebbe beleszólása senkinek sem lehet. Magyarországon 12 évvel ezelőtt tárt karokkal fogadták, amikor úgy látta, hogy itt semmire sem viheti. A felkarolást meghálálta, számos érmet, közöttük három olimpiai aranyat is nyert új hazájának. Most viszont, amikor az olimpiai bizottság támogatta szerb szövetség kínálta fel neki a rangjához illő feltételeket, nem meglepő, hogy hazakívánkozott. Viszont ő, a szerb szövetség és az olimpiai bizottságot megtestesítő Vlade Divac is tudhatták, mondjuk több mint három hónapja már tudták, hogy a visszahonosítás nem lesz ingyenes. Sem a szövetség, sem Divac azonban semmit sem tettek, nem tehetnek, vagy nem is akartak, annak érdekében, hogy a hazatérő Nataša azonnal versenyjogot szerezzen. Mi több, hitegettek mindenkit, különösen a fővárosi sajtót, hogy minden a legnagyobb rendben, lapunknak pedig felrótták, hogy tényszerűen, tehát nem az ő kívánságaiknak megfelelően tárgyalta az üggyé bonyolódott esetet. Azután megtörtént, amit ők tagadtak: a magyar szövetség lelépési díjat követelt, s mivel itt nem fizettek, a nemzetközi szövetség nem tehetett mást, mint – a szabályokkal összhangban – két évre visszavonta Nataša versenyjogát.
Megoldás azonban van. Olyan megoldás, amelyről korábban is tudott mindenki, s ami a jelek szerint itt csak most készül bevetésre. Nataša és bolgár férje ugyanis elválhatnak, s amint Adrian Dusev megkapja Szerbia állampolgárságát, újra összeházasodhatnak. Ekkor már nem lenne ok a tilalomra, noha mindenki tudná, hogy miként született a megoldás. Ha tehát a sportolónő és edzője, Vlade Divaccal egyetemben, már az ősszel a legegyszerűbb megoldást választják, korábban kérik tehát Dusev állampolgárságát, s nyélbe ütik a válást és újraesketést, nem is kerülhetett volna sor a pénz körüli huzavonára, a tilalomra és egyéb bonyodalmakra, mint például a nemzet szükségtelen ámítására. Ha valaki azt hiszi, hogy a válás és újra megkötött házasság túl bonyolult, téved. Sportolók ennél sokkal nehezebb döntéseket is hoztak már a karrier érdekében. Legjobb pedig az, ha időben teszik, amikor még nem hívják fel magukra a teljes figyelmet, és nem akkor döntenek, amikor a legegyszerűbb megoldás vitán kívül már csak megmosolyogható kényszermegoldás lesz.
