Mi lenne Ön szerint az idei Eb tapasztalata?
– Az összehasonlítást egy példával kezdeném. A fedett pályás Eb-t 1984-ben ugyanebben a göteborgi Scandinavium csarnokban tartották meg, s edzőként Tamara Malešev magasugrónővel voltam ott. Tamara 192 centivel az 5. helyet szerezte meg, s ugyanennyivel ma is versenyben lett volna a magas helyezésért. Ha tovább hasonlítom, több számban akkor jobb eredmény kellett az aranyéremhez, mint ma, de hozzávetőlegesen a versenyszámok fele esetében a 29 évvel ezelőtti bajnok jobban teljesített. Figyelembe kell viszont venni azt is, hogy 1984 olimpiai esztendő volt, az idei viszont az új olimpiai ciklus első esztendeje, amikor sok ismert atléta pihen, és csak a nyári vb-re szándékozik majd formába lendülni, amivel hivatalosan is megkezdi a 2016-os riói előkészületeket. Az idei fedett pályás Eb-t ezért a fiatalok, az új hullám képviselőinek szerepeltetése szemszögéből kell elemezni.
Sok volt azoknak a száma, akik négy éve Újvidéken szerepeltek az ifjúsági Eb-n.
– Mint újvidéki ezt köteles voltam észrevenni. Szép számmal voltak ott a 2009-es ifi-Eb érmesei, akik még kezdő felnőttnek számítanak, és akik most nagyobbára döntőbe jutottak, vagy dobogósak is lettek. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy jó részük Göteborgban vágott neki az olimpiai ciklusnak, azt látták jónak, ha a valamivel szerényebb mezőnyben látnak neki a névszerzésnek, és várom, hogy zömmel, immár befutott és éremesélyes versenyzőként, ott legyenek majd a riói olimpián. Közöttük persze ezek a most sikeres szerbiai atléták is.
A szerb atlétika éremszerző lett.
– Nyilvánvaló, hogy a szerbiai atlétika lassan felzárkózik az európai élvonalhoz. Tavaly az Eb-n Asmir Kolašinac és Emir Bekrić nyert érmet, Mihail Dudaš pedig negyedik volt, bár az a verseny az olimpia közelsége miatt külön elbírálást érdemelne, és akkor így tekintettem a szerb érmekre. Vannak sikerek a korosztályos bajnokságokon is, teremben pedig jelentős haladás tapasztalható. Nem is annyira az érmekre gondolok, hanem az eredmények szintjére, ami most azt sugallja, hogy a tavalyi érmek és az idei helyezések egy immár kontinuitásnak nevezhető folyamat következményei.
Beszéljünk egyénekre lebontva.
– Dudaš a tízpróbában még fiatalnak számít, Rióban és a 2020-as olimpián lesz majd csak ereje csúcsán, amit ha pontokban is ki tud majd fejezni, sokra viheti. Kolašinac mint ifi ismeretlennek számított, és még ő sem érte el a maximumot. A súlylökők esetében harmincon felül várhatjuk a legtöbbet, vagyis neki is lehet még két olimpiája. Bekrić is szép haladást mutat, bár ő még messze jár a tényleges élvonaltól, és neki le is kell szorítani az eredményeket 49 másodperc alá, mert gyöngébbel nem mehet semmire. Megemlíteném még Tatjana Jelačát és Mila Andrićot. Jelača külön történet, és érdekes pszichikai alkat, aki még fiatal. A szintén erős gerelyes Marija Vučenović amerikai főiskolás, akitől az ottani versenyzési ciklus miatt nyáron nem várhatjuk a legtöbbet. Vele egy kalapban lenne a súlylökő Boža Antunović is, aki a télen már 20 méter felett dobott. Majd meglátjuk, lesz-e változás e téren.
És Ivana Španović?
– Ő is külön történet. Biztos, hogy többet ér, mint amit a télen mutatott. Másrészt először volt teljes téli előkészülete. Ő általában a legfontosabb versenyein tudta adni a legtöbbet, az idén egy héttel korábban, Isztambulban ugrotta meg a legnagyobbat. A női távolugrásban mellesleg egy törvényszerűséget tapasztaltam. 19 éves korig rohamos a fejlődés, azután stagnálás következik, 26-27 évesen pedig újra a csúcs a jellemző. Ivana esetében éppen ez a biztató körülmény.
Vannak ifi futótehetségek, akik Göteborgban nem lehettek ott.
– Ami Kojićot és Terzićet illeti, nagyon szeretném, ha tévednék. Ők is egy futóiskola növendékei, akik ifiként csodákat műveltek, mint a múltban Tomecić, Pajkić, Stolić stb., felnőttként viszont semmire sem vitték. Még korai megmondani, hogy Terzić és Kojić kivételek lesznek-e. Esetükben a másik nagy gond, hogy futószámaikban az afrikaiak uralkodnak, hogy vb-n vagy olimpián pokolian nehéz dobogóközelbe kerülni, mert nemcsak az eredeti afrikai országok futóival kell versenyezni, hanem azokkal az afrikaiakkal is, akik hazát váltottak, és európai válogatottakhoz szegődtek.
Észrevehető, hogy léteznek a szerbiaiaknak jobban megfelelő versenyszámok.
– A szerbiai atlétika esélye az úgymond bonyolult, technikailag igényes versenyszámokban van, amilyenek a többtusa, valamint az egyes a dobó- és az ugrószámok. Amikor a tiszta testi képességek, az erő dönt, abban nehéz lépést tartani az amerikai, afrikai és karibi versenyzőkkel. Futásban esetleg a maraton lehet nekünk érdekes.
És a magyarok?
– A magyar atlétika helyzete is hasonló. Nekik is akadnak jó dobóik, esetleg gátfutójuk, elvétve más számokban is, de a vágta és a hosszútáv számukra sem érdekes. Meg nem is teljesítették az Eb-szintet, mert anélkül nincs Eb-szereplés.
Mit vár a nyári moszkvai vb-től?
– Nem vagyok benne biztos, hogy a moszkvai vb olyan erős lesz, mint a 2011-es koreai. Ami a véleményem ellen szól, hogy az oroszok a vendéglátók, és otthon jó eredményeket akarnak, az USA pedig örök rivális, és nem szívesen engedi át a vezető szerepet. E két nemzet azonban a versenyszámok korlátolt számában dominálhat. Esetükben persze még egy tényező fontos. Nem mindegy, hogy egy kis országról van szó, vagy ezekről, ahol százezrével van atléta, és minden számban erős a mezőny, a szó szoros értelmében sorban állnak a válogatottságért, a nemzetközi szereplés lehetőségéért, míg nálunk Dudaš jó, de kettes számú többtusázónk valójában nincs is, vagy a második szerbiai távolugrónő csak 550-re képes.
Gyakran beszélünk a szerb atléták esetében sérülésekről és betegségekről a nagy versenyeken.
– A csúcsformában levő élsportoló olyan, mint egy tökéletesen hangolt hangszer, és éppen ekkor a legérzékenyebb. Ezért hiányzik nekünk a kellő és állandó orvosi felügyelet. Amikor orvost említek, nem a serkentőszerekre gondolok, hanem a betegségek és sérülések megelőzésére.
Minden sportra vagy sportcsoportra létezik javasolt étrend. Mi a helyzet a szerbiai atlétikában?
– Ez is fontos követelmény. Tudjuk viszont, hogy nálunk milyen az anyagi helyzet, a sportolónak legjobb táplálék pedig egyben a legdrágább is. Úgy-ahogy elrendezhető, hogy a megfelelő étrend szerint éljenek, viszont egyes külföldi versenyeken elkerülhetetlen a váltás, s gyakran tényező a csábítás is, és a sportoló nem azt eszi, amit kellene, mert nem tud ellenállni annak, amit a bő választékból éppen megkívánt.
Elmaradhatatlan a vásártéri csarnok kérdése és hasznossága.
– Az újvidéki és szerbiai atlétika jelentős hasznot húz ebből a csarnokból. Állíthatom, hogy először dolgozhattuk végig a telet, és hogy az idén két teljes hónapot nyertünk, ami azonnal megmutatkozott az eredményeken is. Fontosak a külföldi, különleges előkészületek, de a téli csarnok mindennek az alapja. Biztos vagyok benne, hogy nem a jelen élvonalbeli atlétáinak jelent a legtöbbet, hanem a mai 14-15 éveseknek, akik esetében három-négy év múlva mutatkozik majd meg a csarnok hasznossága, és egy teljes, jó képességű kis atlétacsapat kinevelést várom e csarnok révén.
