A 2009-es esztendő nem hozott igazán nagy izgalmakat a sakkvilág számára. Hagyományosan a sakkolimpia, illetve a férfi egyéni világbajnoki cím kérdése az, amire odafigyel a sporttársadalomnak nem csak a sakkozói rétege, a mögöttünk álló évben egyikben sem volt részünk.
Így aztán az egész évad egyik legizgalmasabb és legnagyobb téttel bíró sakkeseménye már az év elején lezajlott. Veszelin Topalov, az egyik korábbi világbajnok (2005–2006) hazájának fővárosában, Szófiában februárban 4,5:2,5 arányban legyőzte a főnixmadárként feltámadó egykori csodagyereket, Gata Kamszkijt a kihívók meccsén, és ezzel jogot szerzett arra, hogy kihívja a jelenlegi világbajnokot, az indiai Viswanathan Anandot. A világbajnoki döntőre a tervek szerint 2010 áprilisában kerül majd sor.
Időnként még az eseményeket rendszeresen követő sakkozóknak sem könnyű eligazodniuk azon a káoszon, amit a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE és egy másik korábbi világbajnok, a legendás Garri Kaszparov teremtett a világbajnoki cím körül (párhuzamos sakkszövetség, párhuzamos világbajnoki cím, majd címegyesítés és új világbajnoki rendszer), így ennek taglalása meg is haladná ennek az összegzésnek a kereteit. Azért kell mégis megemlíteni, mert a FIDE egyik legújabb találmánya (mondjuk a Formula–1-hez vagy a teniszhez hasonlatosan) a Grand Prix versenysorozat, amelynek végső győztese majd szintén beleszólhat az egyéni világbajnoki cím kérdésébe. Nos, ennek a sorozatnak volt az első állomása áprilisban az oroszországi Nalcsikban, amelyet az örmény Levon Aronjan nyert meg, egy pont előnnyel a második helyezett Lékó Péter előtt. A második Grand Prix versenyt az első verseny győztesének szülőhazájában, Örményországban rendezték meg augusztusban (Tigran Petroszjan emlékére). A hazai pálya ellenére Aronjannak nem sikerült ismételnie, csak harmadik lett Vaszilij Ivancsuk és BoriszGelfand mögött (Lékó a hatodik helyen végzett). A szeptemberben Kínában megrendezett női csapat-világbajnokság azért érdemel említést, mert a házigazda ismét bebizonyította, hogy végérvényesen sakknagyhatalomnak kell tekinteni a női sakkozás világában: Kína első csapata lett az első, megelőzve az összes szovjet utódállamot, azaz Oroszországot, Ukrajnát, Grúziát és Örményországot.
Az év végén (november 20. – december 15.) rendezték meg szintén Oroszországban egyenes kiesési rendszerben – ismét csak mondjuk egy wimbledoni tenisztornához hasonlatosan, mármint ami a versenyrendszert illeti – az egyéni világkupát, amelyet az elmúlt évek talán legnagyobb visszatérője, az izraeli színekben versenyző Gelfand nyert meg. Ezen a versenyen egyébként rajthoz állt Polgár Judit is, aki a harmadik fordulóig, azaz a legjobb 32 közé jutott, itt azonban épp a végső győztes állította meg.
Az európai sakkszíntéren az év legjelentősebb eseményének Szerbia adott otthont. Az 1990-es sakkolimpia után majdnem két évtizeddel Újvidéken rendezték meg a férfi és női sakkcsapat-Európa-bajnokságot is. Személyes tapasztalatokra alapozva elmondható, a szervezés színvonala aligha döntögetett olimpiai csúcsokat, ami viszont a végeredményt illeti, a férfiaknál Azerbajdzsán, Oroszország, Ukrajna volt a dobogós sorrend (Magyarország 8., Szerbia 10.), a nőknél pedig Oroszország, Grúzia, Ukrajna (Magyarország 10., Szerbia 23.). Azaz, a lehető legtömörebben összegezve az európai sakkhadszínteret: továbbra is teljes szovjet hegemónia.
Amin még el lehet egy kicsit csemegézni, és le lehet vonni egy-két érdekes következtetést, az a férfi és női egyéni világranglista. A FIDE által kiadott legutóbbi, novemberi férfi-világranglistát a cikk elején említett kihívó, Topalov vezeti 2810 ponttal, maga az aktuális világbajnok Anand „csak” harmadik, 2788 ponttal. Aki kettejük közé beékelődik, az napjaink egyik legizgalmasabb versenyzője, a még mindig csak 19 éves dán Magnus Carlsen, akiben sokan máris a jövő világbajnokát látják. A világ pillanatnyilag 100 legjobb sakkozója listájának száraz és tényszerű elemzése egyébként azt mutatja, hogy azon rajta van 4 magyar sakkozó (9. Lékó, 33. Almási Zoltán, 48. Polgár Judit, 66. Berkes Ferenc), és nincs rajta egyetlen szerbiai sem. A női világranglistát továbbra is Polgár Judit vezeti, de előnye már nem száz (vagy több száz) pont, ahogy azt megszokhattuk az elmúlt évek során, hanem „mindössze” 77 a második helyezett indiai Humpy Koneru előtt.
Az idei év tehát várhatóan már igazi sakkcsemegéket hoz a sportág kedvelőinek. Először is itt van a már említett egyéni világbajnoki döntő, ugyanakkor 2010 (sakk)olimpiai év is: a világ nációi szeptemberben ülnek majd asztalhoz a kissé nehezen kiejthető és talán még nehezebben leírható oroszországi Hanti-Manszijszk (angol írásmódban Khanty-Mansiysk, más írásmód szerint Xanti Mansiysk) városában. Vessünk még egy pillantást erre a furcsa névre, és jöjjünk rá, hogy ennek bizony van némi magyar vonatkozása is: ez a város és ez a körzet a hantik és manysik, azaz távoli rokonaink szülőhazája.
A jövő világbajnoka? Magnus Carlsen
Polgár Judit
