Mint világtörténelmi tényező az alma az időszámítás előtti 12. században jelentkezik. A vele kirobbantott trójai háború révén, ha egyáltalán megtörtént, hisz Homérosz művein kívül semmi bizonyíték nincs rá, az alma gyakori szimbólum lett, s szerepel a Bibliában, a gyermekmesékben, s ki tudja, még hol.
Az egész azzal kezdődött, hogy Eriszt, a viszály istennőjét nem hívták meg Peleusz király és Thetisz istennő lakodalmába. Erisz, hogy bosszút álljon, mégis megjelent, s „a legszebbnek” feliratú aranyalmát dobta az egybegyűltek elé. Mivel a címre Héra, Athené és Aphrodité is igényt tartott, Hermész felkérte Párisz trójai királyfit, hogy ő döntsön a kérdésben. Utóbbira esett a választás, s azután a katasztrófát már nem lehetett megállítani…
Manapság a szépségek biztosan felhúznák az orrukat, ha alma lenne a szépségversenyek díja, s egyéb esetekben is inkább a készpénz az, ami azokat vonzza, akik különböző zsűrik elé állnak. Ezek viszont, mintha nem tanultak volna Párisz példáján, gyakran hajlandók olyan döntésre, amelyek ugyan világégést nem eredményeznek, de addigi barátok késre menő veszekedését és haragját annál inkább.
Szerbiában például nagyszerű lehetőség erre az év sportolójának a megválasztása. Egyrészt, mert sokan szeretnének a legjobbak lenni, néhányan okkal és joggal pályáznak a címre, mivel azonban nincs pártatlan mérce, amellyel mérlegelni lehetne az érdemeket, serlegeket és titulusokat, gyakran az a vége az egésznek, hogy egy vagy több mellőzött is csalónak titulálja a zsűrit és a nyertest is.
Világos, amint csak lehetőség mutatkozik rá, ugyanez történik Horvátországban is.
Néhány napja Vanja Udovičić kérdőjelezte meg súlyos szavakkal a Szerbiai Olimpiai Bizottság döntését, hogy a röplabdázók az év csapata, a szomszédban pedig Joško Vlašić, Blanka magasugrónő édesapja tálalt ki szándékosan sértő módon annak kapcsán, hogy Ante Kostelićot, Ivica alpesi síző apját tették meg az év edzőjének. Aki persze azonnal visszakáromolt.
Nincs manapság szükség az aranyalmára, lakodalomra és hívatlan vendégre, csak „a legjobbnak” feliratra, s egyből minden érdekelt Párisznak képzeli magát, akiben ott lakozik Erisz gonoszsága, s kezdődhet a modern trójai háború.
Ugyan ki döntheti el, hogy valóban többet érnek a pólósok trófeái a röplabdázókénál, vagy pedig hogy egy sikeres atlétanő edzője jobb-e egy síző edzőjénél? Normáliséknál az a jó, amikor a titulusra sok a jelölt, amikor a sok siker között van mit ünnepelni és rangsorolni.
Vagy a humoristának volt igaza, amikor kiötlötte, az lett volna a legjobb, ha Ádám és Éva kínaiak. Megették volna a kígyót, az almát hagyták volna a fenébe, és ma is a Paradicsomban élnénk…
