Mikor hallottak legutóbb egy szerbiai vonatkozású jó politikai viccet?
Ugye, hogy régen!
Szerintem ez így is van rendjén. Mert azt jelenti, hogy kisebb a feszültség. Vannak ugyan kellemetlenségek, hisz nem mindenkinek tetszik az élet nyugodt légköre, mondhatnánk, bántja a szemét, ha mások békésen élnek, de ez mindig is így volt. Tessék csak felütni a történelemkönyveket, s kiderül, hogy nem is rossz ez a mai világ…
Húsz éve egészen más volt. Éppen arról is megemlékezett a világ, hogy a Dinamo–C. zvezda focimeccs, amikor Boban lerúgta a rendőrt, megváltoztatta a történelmet. Voltaképpen nem változtatta meg. Csak lett egy csúnya nagy kitérő, amely során a hatalom – a Duna mindkét oldalán – erővel belénk akarta nevelni, hogy a másságot utálni és irtani kell. Egyes körökben sikerrel, túlnyomó többségben azonban – amazok megrökönyödésére és bosszússágára – az agymosás mégsem hatott.
S amikor kicsit lecsendesedtek a dolgok, újra beindult a sport a volt jugók között. Eleinte ugyan kicsit csiklandós volt, különösen a lelátókon és a stadionok meg csarnokok környékén. Akik annak idején itt legszívesebben a horvátot, ott meg a szerbiait verték volna, most vagy egymás között háborúznak, vagy más nemzetekre, például franciákra és nagykövetségekre térnek át, meglehetősen sikeres kegyetlenséggel.
A művészek és a sportolók voltak az elsők, akik akkor is kibékültek, ha össze sem vesztek. Nekem például a napokban játszott szerb–horvát kézimeccsen az egészből csak az tetszett, ahogyan a végén a két csapat tagjai egymás nyakába borultak.
Hogy, hogy nem, egyes lapok ismét feszegetni kezdték a témát. Arról kérdezgetnek, hogy megszűnt-e a feszültség a horvát és a szerbiai sportolók között. A normálisabbja szerint igen, és ennek örvendenek, a másik fajta pedig kijelenti, hogy nem követi a szomszéd sportját, s nemzetieskedő büszkeséggel hozzáteszi, hogy a megbékélésig még sok víz folyik le a Dunán…
Azt hiszem, hogy nem. Vanja Udovičić a Mladostban, Robert Prosinečki a Zvezdában – ennél jobb jel nem is lehet.
A rossz hír pedig az lesz, ha ismét hallanak egy jó hazai politikai viccet.
