Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tömbházban, ahol lakom, mindenki követi a kézilabdát, s nem mellékesen az egyik kislány Ivano Balićnak a fiával, Dinóval jár egy osztályba. Mindketten másodikosok az általános iskolában, s a kislánytól olyan információkat sikerült megtudnom, melyeknek nagy hírértékük ugyan nincs, de mosolyogni lehet rajtuk.
- Mondd, és jóképű a Balić fia?
- Nem az, nekem legalábbis egyáltalán nem tetszik.
- De legalább sportol valamit?
- Nem tudom, szerintem kézilabdázni fog, mivel az egész osztályt megfertőzte a világbajnoksággal, mindennap követjük a meccseket, nézzük a televízión. Én még el is sírtam magam, mikor a magyarok vezettek a horvátok ellen, mert a nagymamám, aki magyar, kiabálta, hogy ria, ria, Hungária, amikor a magyar csapat kétszer is vezetett ellenünk.
- És a Balić fia, a Dino, jó tanuló?
- Áh, az még néha a tolltartót is elfelejti hozni az iskolába…
