Bojana Jovanovski 1991. december 31-én született Belgrádban. Tenisszel édesapja, Zoran felügyelete alatt 7 évesen kezdett foglalkozni. Kedvence Rafael Nadal, és akiket élőben nem látott, Steffi Graf és Szeles Mónika. 2006-ban játszotta első kis tornáját, hármat ezekből 2008-ban meg is nyert, 2009-ben először indult WTA-torna selejtezőjében, tavaly pedig első fordulót játszhatott Wimbledonban, amit követően az első 100 közé lépett a ranglistán. Legyőzte már például Jelena Jankovićot, de igazán csak idén figyeltek fel rá, amikor Sydneyben sorra verte Kanepit, Rezait és Pennettát. Bojana a hétvégén Újvidéken másodszor volt tagja a Fed-kupa-válogatottnak.
• Egy kérdés, amit 22 éve az akkor újonc Szeles Mónikának is feltettem. Mi tetszik a legjobban a teniszcirkuszban?
– Még nagyon újonc vagyok ebben a társaságban ahhoz, hogy sok ilyen tapasztalatom lenne, és válogathatnék közöttük. Egyelőre viszont az tetszik a legjobban, hogy mennyire szervezett minden, hogy az összes tornán, ahol csak játszottam, az égvilágon semmi gondom sem volt. A másik az, hogy egyre többet találkozok a pályán és azon kívül is a legnevesebbekkel, akiktől sok érdekeset és hasznosat látok és hallok. Nem baj, ha ki is kapok tőlük, hisz csakis akkor tanulhatok és haladhatok, ha a legjobbakkal van alkalmam játszani.
• Tapasztaltad-e, hogy a sydneyi elődöntő után másként néznek rád?
– Észrevettem már, hogy a leendő riválisok más szemmel néznek, mint korábban. Nekik sem könnyű velem, már nem kívánják, hogy összekerüljünk a sorsoláson. Idén először sikerült sorozatban nyernem a magasabban rangsoroltak ellen, ami nagy lépés, hisz korábban ha nyertem is egyet, a következő meccsen azonnal veszítettem. Az ilyen sorozatok mutatják nekem, hogy a helyes úton járok, s hogy van helyem a legjobbak között.
• Volt-e olyan alkalom, amelyet fordulópontnak nevezhetnél?
– Messze vagyok még attól, hogy magamról felsőfokon beszéljek, viszont napról napra látom, hogy érettebb a játékom, hogy erőnlétem mellett a pszichikum is megfelelő szinten van. Korábban megtörtént, hogy reszkettem a lámpaláztól, ma viszont már egészen természetesnek veszem, hogy a rivális neve nem ejt zavarba. Egészen pontosan a tavalyi Fed-kupa-meccs volt a fordulópont, amikor váratlanul legyőztem a szlovák Ribarikovát. Attól a mérkőzéstől kezdve mintha magasabb szinten játszanék, csökkent a nyomás, és megnövekedett az önbizalmam.
• A WTA honlapján egy rólad szóló írás így kezdődött: „Ő a harmadik teniszezőnő Szerbiában, amelynek jelenleg két volt világelsője van, de Bojana Jovanovskit ez a 3. hely aligha elégíti ki…”
– Természetesen nem vagyok vele elégedett. Nem mondom, hogy most harmadiknak lenni Szerbiában rossz, hanem azt, hogy nem a harmadik helyért edzem, azért, hogy az első és a legjobb legyek. Minden elismerésem Jelenának és Anának, de azon leszek, hogy megelőzzem őket, és nemcsak Szerbiában, hanem a világon is én legyek a legjobb. Túl nagy részemről a befektetés ahhoz, hogy a kicsivel is beérjem.
• Sok írást találni rólad a szaklapokban és teniszportálokon, s valamennyi nagyon figyelmesen, mondjuk leendő kedvencként és bajnokként kezel. Tetszik ez?
– Nem lennék őszinte, ha azt állítanám, hogy nem tetszik a figyelem, amely az utóbbi hetekben körülvesz, és az, hogy egyre többen ismernek és szurkolnak, szépen beszélnek rólam, és észreveszik a haladásom.
• Álmodozol-e a nagy tornák serlegeiről?
– Persze. Sok mindenről lemondok azért, hogy egy napon – nagyon bízom benne, hogy valóban el is jön majd – én is tornákat nyerjek, s hogy tényleg ott álljak, ahol eszményképeim álltak.
• Van kitűzött célod a 2011-es évre?
– A múlt év végén azt a célt tűztem ki magam elé, hogy bejussak a legjobb 50-be. Mivel most 54. vagyok, az éves célt már szinte teljesítettem is. Újabb számot ezért nem mondok már, teljesen mindegy, hogy 20 vagy 30 lenne az. Igyekszem majd minél magasabbra jutni, ennél részletesebben nem foglalkozom vele, nem akarok nyomást teremteni magamnak, és nem szándékozok a ranglistahelyezéssel foglalkozni. Ha jól játszok és jó eredményeket jegyzek, a ranglistán is biztosan haladok.
• Van-e szakcsapatod, ki foglalkozik veled?
– Nincs szakcsapatom, azt még nem engedhetem meg magamnak. Továbbra és édesapám az edzőm, szüleim felügyelete alatt élek, ők gondoskodnak mindenről, az enyém csak az edzés és a játék. Ez is jó kombinációnak bizonyult, hisz töretlenül fejlődtem, nem voltak nagy törések, és egyelőre nem is óhajtok edzőt változtatni.
• Eddigi legjobb játékod a Zvonareva elleni első játszma volt?
– Nem vitás, a Zvonareva elleni első játszma volt a legjobb teljesítményem. Nagy dolog a világ kettes számú játékosával egálban játszani, és játszmát is nyerni ellene.
• Hol láthatunk legközelebb?
– Holnap utazok Dubaiba, ott lesz február 14-étől a következő tornám.
