Nem volt egy ideges típus: ült, nézte a meccset, tapsolt, néha nevetett. Amikor ment a helyére, s még akkor is, mikor sietett, volt ideje megállni, üdvözölte a magyar és a román újságírókat. Egyszer rászóltak, hogy menjen már, mert nem látnak tőle, de ugyanebben a pillanatban valaki odakiabált:
– Marian, hahó!
Cozma odanézett, látta, hogy két magyar nemzetiségű újságíró szólt neki, rájuk nézett, széles mosollyal üdvözölte őket, azoktól, akik miatta nem látták a pályát, illedelmesen bocsánatot kért, majd továbbment. Amikor a román válogatott Eszéken, az A csoportban kikapott Szlovákiától, eldőlt, hogy a csoportból Franciaország, Magyarország és Szlovákia jut tovább, vagyis Románia kiesik, a magyar–francia meccset Cozma a lelátón nézte, de nem volt dühös. Sőt békésen tűrte, hogy az eszéki szervezők fiatalokból álló csoportjának tagjai fényképezkedjenek az óriással, ugyanis Cozma mellett még a 180 centiméter magas ember is törpének tűnt.
Nehéz bármit is mondani a vasárnap hajnalban történt incidenssel kapcsolatban, melynek során ez a békés óriás – aki nemrég lemondta a román válogatottságot, mivel elégedetlen volt a kapitánytól kapott játéklehetőséggel – életét vesztette. Már akkor szóba került, hogy a magyar nemzeti együttesben Gál és Zubai mellett szükség lenne egy hórihorgas beállósra is, aki védekezésben is sokat segíthetett volna.
De ma már senki nem törődik azzal, hogy a román vagy a magyar válogatottban játszott volna, hiszen nincs már közöttünk. Önhibáján kívül, fiatalon „szerződést kötött” a mennyben szereplő kézilabda-válogatottal, melyben van magyar, román, szerb, osztrák, német és még sorolhatnánk. S vasárnap óta van egy békés, nyugodt óriás is.
