Az utóbbi időben mind többet és többet beszélnek egy adott sportág vezetői a regionális ligák fontosságáról. Kosárlabdában már 2002-ben megalapították az Adriai-ligát, melyben 14 csapat (öt szerb, négy horvát, három szlovén, egy bosnyák és egy montenegrói) vesz részt, valamennyi az egykori Jugoszlávia területéréről. Hasonló elképzelés alapján jött létre a Pannon-liga a jégkorongozóknak, mely már második éve „működik”, s amelyben öt szerb és két horvát együttes szerepel. A legújabb ex-jugoszláv bajnokság a vízilabdához kapcsolódik, s amely, a kosárlabdához hasonlóan szintén az Adriai-liga nevet viseli. Tizenkét csapat küzd az első helyért, azzal, hogy az olimpiai bronzérmes Szerbiából egyetlen egy csapat sem szerepel a bajnokságban. Van viszont nyolc horvát, három montenegrói és egy szlovén együttes.
Jogosan kérdezhetnénk: mikor lesz a világ legnépszerűbb sportágában, a labdarúgásban is regionális liga? A válasz nagyon egyszerű: nyolc év múlva. Nem mi találtuk ezt ki, hanem Pero Vićan, a Horvát Labdarúgó-szövetség (HNS) alelnöke, aki szerint az öt év minden bizonnyal kevés, a tíz pedig sok, vagyis a kettő között. Vićan ezt az ötletét Belgrádban mondta el, ahol Fredi Kramer sportújságírónak mutatták be a Stjepan Bobekről írt könyvét. Az alelnök elmondta, hogy a Szerb (SZLSZ) és a Horvát Labdarúgó-szövetség vezetői, vagyis Tomislav Karadžić és Vlatko Marković már beszélgettek a regionális liga létrehozásáról. Karadžić, az SZLSZ elnöke nemrég bejelentette, hogy komoly tárgyalásokat kíván folytatni a volt Jugoszláviában levő kollégáival, valamint a Bolgár Labdarúgó-szövetség képviselőivel is.
Azonban két dolgot előre le kell tisztázni: milyen privilégiumokat kapna a liga győztese az Európai Labdarúgó-szövetségtől (UEFA), a másik pedig a rendfenntartás a mérkőzések előtt, közben és után. Először is ki kell harcolni, hogy az UEFA elismerje ezt a még nem is létező, de a vezetők fejében már körvonalazódott ligát, amelyre igen jelentős pénzösszegeket kell biztosítani. Sokkal többet, mint a kosárlabdára, s jelen pillanatban, mikor minden nagy cég a gazdasági világválsággal takaródzik, s mindent megtesz, hogy csökkentse a kiadásait, s kevesebb pénzt költ a reklámra is, nagyon nehéz lesz a megfelelő pénzdíjat összeszedni. A kosárlabda Adriai-ligában a legjobb szerb, a legjobb horvát és a legjobb szlovén együttesnek automatikusan helye van az Euroligában, ám az, hogy a labdarúgóliga három legjobbja selejtező nélkül kerüljön a Bajnokok Ligája csoportkörébe, lehetetlen missziónak tűnik, s kár is róla beszélni.
A másik dolog a biztonság, mert míg a kosárlabda mérkőzésen valahogy megoldható a rend fenntartása, s csak kisebb incidensekről (autóablak betörése, játékosok sértegetése) érkeztek hírek, de a foci sokkal több embert, s sokkal több huligánt is vonz, akiket nagyon nehéz lesz megfékezni, nem beszélve arról, ha mondjuk a zágrábi Dinamo érkezne Belgrádba, hiszen akkor nemcsak az autók, hanem a vendégcsapat játékosainak és vezetőinek a testi épségére is hatványozott figyelmet kellene fordítani. Természetesen ugyanez érvényes fordítva is.
De tételezzük fel, hogy nyolc év múlva sikerül létrehozni a labdarúgó Adriai-ligát. Első forduló, C. zvezda–Hajduk (Split) és Partizan–Dinamo (Zágráb). Hogy mi történne? Talán az, ami Budán a kutyavásárkor, Mátyás király idejében. A mese modern változata valahogy így nézne ki:
„Bizony ilyen csuda se esett se Krisztus előtt, se Krisztus után semerre a kerek világon. Egyszer esett az a csuda a Földön, az is a darabokra hullott Jugoszláviában, mégpedig a Tadić vezette Demokrata Párt diktatúrája idején. Hogy regionális labdarúgóligát tartottak szép Belgrádban, akárcsak kosárlabda- vagy jégkorongligát tartottak volna. A megvadult szurkolók és a huligánok elszabadultak, felborogatták a rendőrautókat, betörték a kirakatokat. A rendőrség méregbe jött, rúgták, csapták a huligánokat, azok meg kiabáltak, ugráltak, az emberek káromkodtak, az asszonyok sivalkodtak, felfordult az egész város, ilyen kukullóriumot még nem látott az öreg Belgrád. Előszaladtak a nagy lármára a hajdúk, azok osztán csihi-puhi, neki a sok szurkolónak a rézfokossal, míg egy csomóba nem verték őket. Az egész addig tartott, míg a pandúrkáplár rá nem cserdített:
– Egyszer volt Belgrádban labdarúgó regionális liga, többet nem lesz, tisztulj innét a stadiontól!”
