„Amikor ma reggel Miamiban betáplálják a WTA számítógépébe a múlt hét versenyeinek eredményeit, a női tenisz új királynőt kap. 1991. március 11-e így sporttörténelmi nap lesz, hiszen 186 hét után Steffi Graf lekerül a ranglista első helyéről, és a büszke címet Szeles Mónika veszi át” – írtam az 1991. március 11-ei Sportvilágban.
Nekünk, vajdasági magyaroknak nagyszerű érzés volt, hogy a „mi Mónikánk” lett a világ legjobbja. Különösen azokban a vészjósló napokban, amikor Jugoszlávia tulajdonképpen már csak papíron létezett, amikor az állami és pártvezetőség csak két nappal korábban tankokat vezényelt ki az utcákra a belgrádi tüntetők ellen, s amikor már valamennyien tisztában voltunk vele, hogy csúnya és véres napok következnek.
Szeles Mónika pályájáról szinte mindent ismerünk. Ezért ezúttal csak nagy vonalakban tesszük közzé, hogyan is volt az a múlt század 80-as és 90-es éveiben. Szeles 1984-ben lett világbajnok a 10 évesek mezőnyében, majd megnyerte a kicsinyek nagy versenyét, a floridai Orange Bowlt. Ott látta őt először a mágus Nick Bollettieri, s kimentette abból az országból, ahol tehetségét és eredményeit az illetékesek semmibe vették. Szelesék 1985-ben elmentek Amerikába, 1988. március 8-án pedig Boca Rattonban az alig 14 éves Mónika lejátszotta első profi meccsét. Legyőzte a magyar származású kanadai Helen Kelesit, majd két napra rá kikapott Chris Everttől, aki talán életében nem dicsért meg senkit úgy, mint aznap Mónikát. 1989-et Washingtonban kezdte, majd Houstonban, pályafutása 13. meccsén már első tornáját nyerte, a döntőben pedig éppen a nagyasszony Evert volt az áldozat. A Roland Garrosra még ranglistahelyezés nélkül utazott, és elődöntős lett. Az évet a 6. helyen zárta. Ekkor már az egész teniszvilág őt ünnepelte. Egy évre rá már a párizsi torna minden idők legfiatalabb bajnoka lett, további 9 versenyt nyert, Steffi Graf mögött második volt a ranglistán, és Gabriela Sabatinit győzte le a Mestertornán. 1991-et Melbourne-ben második Grand Slam-serlegével nyitotta, és akkor már kiszámítható volt, hogy Key Biscayne előtt az élre áll. Úgy is történt. Március 11-én a tenisz hetedik királynőjévé avatták, s 21 hetet maradt a csúcson. Azután Graffal váltogatták egymás az első helyen, majd 1992-ben Mónika az egész évet az élen töltötte. 1993 januárjában állította be egyik páratlan csúcsát, mindmáig ő az egyetlen nő, aki három éven át Melbourne és Párizs veretlen bajnoka volt. Összesen 717 meccset játszott, 595-öt nyert meg, 53 tornán volt bajnok, ebből 9 GS-elsőség az övé. Kétszer választották meg a világ legjobb sportolónőjének, 1991-ben Goran Prpićtyal megnyerte a Hopman-kupát, az USA-val háromszor nyerte el a Fed-kupát, 2000-ben Sydneyben pedig olimpiai bronzzal tett pontot a pompás pályafutására, amely hivatalosan csak 2008-ban ért véget, noha több mint hat éven át már egyetlen mérkőzést sem játszott.
Sajnos, nem csak Jugoszlávia tűnt el úgy, hogy a volt köztársaságok vezetői ugrasztották egymás torkának az embereket, Szeles Mónika pályafutása is a késeléssel tört meg mindössze 25 hónappal a világelsősége után. Mint ahogyan a béke is visszatért e térségbe, bár a vérengzés nyomai sokáig láthatók maradtak, így Mónika is visszatért a hamburgi merénylet után a teniszhez, s habár a korábbi szinttől elmaradt, azért még hozzátett egyet s mást ahhoz a sporttörténelmi fejezethez, amely húsz éve kezdődött, s ma az emlékeinkben és a tenisz halhatatlanjainak csarnokában él.
