Vannak sportok, sportrendezvények, amelyekről ritkán, legjobb esetben egyfajta kuriózumként számol be a média. Tájékunkon ilyen sportágnak számít a kutyaszánhajtás is. Feltételezhetően kevesen tudják azt, hogy február közepén egy magyarországi lány, a nagytétényi Verla Zsófia szibériai huskykból álló csapatával harmadik helyezést ért el felső-ausztriai Werfenwengben megrendezett kutyaszánhajtó-sprintvilágbajnokságon.
A sportrendezvényt egyébként kétévente rendezik meg, amelyen két-, négy-, hat-, nyolckutyás, valamint ún. open kategóriában (10 kutya felett) indulhatnak a versenyzők. Zsófia a legnépszerűbb, hatkutyás számban érte el életének ez idáig legjobb helyezését.
– Mióta az eszemet tudom, imádtam a kutyákat. Már egészen kicsi koromtól nyaggattam a szüleimet, hogy kutyát szeretnék. Eleinte plüsskutyákat kaptam, egyre többet. A szüleim azt gondolták, hogy majdcsak elmúlik a kutyamániám. Amikor 10 éves lettem, a bátyámmal megnéztem a Száguldó falka című filmet. Ekkor szerettem bele a huskykba. 11 éves koromban kaptam meg az első kutyámat, egy szibériai husky szukát. Mivel a szuka magányos volt, két évvel később kaptam még egy huskyt. A második husky kan kutya volt, és kizárólag hámba fogva lehetett sétáltatni. Nurmi semmi másra nem volt alkalmas, csak a szánhúzásra. Őmiatta kezdtem el gyakorolni a kutyaszánhajtó sportot 15 éves koromban. 1996-ban indultam el az első versenyemen – mesélte Zsófia, aki egyébként a gödöllői Szent István Egyetemen a diplomadolgozatát is a munka típusú szánhúzó kutyák tenyésztéséről írta. Az elmúlt hónapokban Észak-Norvégiában dolgozott a szánhúzó kutyáival együtt, s lényegében a világbajnokságra utazott haza.
• Miben rejlik e sport szépsége, s persze mi az, amire oda kell figyelni ennek az űzése során?
– Szerintem ez a világ egyik legszebb és egyben legnehezebb, legösszetettebb sportja. Lényegében a kutyák és az ember összehangolt munkáján alapszik. Sok-sok edzés és még több együtt töltött idő után az ember és a kutyák egyetlen csapattá válnak, egyetlen közös cél, a győzelem érdekében. A kutyák pontosan tudják , hogy mikor van verseny, és ugyanúgy, vagy talán még inkább győzni akarnak, mint a hajtójuk. Rengeteg ismeret kell a sport sikeres gyakorlásához. Önmagában az a tény, hogy egy fogatban 4-6-8 vagy több állat összehangolt munkájára van szükség, megkívánja a hajtótól az állatetológiai, viselkedéstani ismeretek magas szintjét. Tudni kell bánni a kutyákkal, ismerni kell őket. A szánhúzó kutyák bonyolult jellemek, nem hasonlítanak a hagyományos kutyafajtákra. Érteni kell a versenykutyák táplálásához, másképpen kell őket etetni, mint a házi kedvenceket. Érteni kell a genetikához is, hogy a hajtó gondoskodni tudjon a megfelelő utánpótlásról. És jól kell bánni a sportból kiöregedett kutyákkal is. Egyrészt azért, mert sokat segíthetnek a fiatalok nevelésében, másrészt pedig nem lehet igazán eredményes sportoló abból, aki rosszul bánik az öreg kutyáival.
• Gondolom, léteznek külön kutyafajták, amelyek alkalmasak a szánhúzásra. Melyek a legnépszerűbbek ezek közül?
– A kutyaszánhajtó sportot elsősorban keverék kutyákkal, illetve a különböző fajtastandard nélküli kutyatípusokkal űzik. Legnépszerűbbek az alaszkai huskyk és a kimondottan szánhúzásra szelektált vadászkutyák, esetleg ezeknek a keverékei. Az ún. fajtatiszta szánhúzó kutyák közül a szibériai husky az egyetlen fajta, ami a mai napig felveszi a versenyt a keverék kutya típusokkal. Ennek az okát a tenyésztésben kell keresni, mivel egyedül a szibériai husky fajta esetében folyik egyes országokban, például Németországban a munkaszempontokat is figyelembe vevő szelekció. Az alaszkai malamutot és a szamojédet ma már szinte kizárólag a kutyakiállítások számára tenyésztik.
• Hogyan történik az ebek kiképzése?
– Az alapkiképzés során először megismertetjük a fiatal kutyával (kb. 6 hónapos korában) a hámot, majd hozzászoktatjuk ahhoz, hogy valamit húz maga után. Én általában először bicikli vagy nagyobb roller elé szoktam bekötni az ifjoncot, mégpedig nem egyedül, hanem egy idősebb, tapasztaltabb kutya mellé. A tapasztalt, idős kutya biztonságot ad a fiatalnak, én pedig a biciklivel vagy a rollerrel segíteni tudom őt a munkában. Ha a fiatalok már megszokták azt, hogy az úton előre kell futni és húzni, bekötöm őket egy valamivel nagyobb csapatba (4 vagy 6 kutyásba, és mindig tapasztalt kutyák társaságába).
• Miképpen készül fel a futamokra?
– A versenyekre a felkészülést augusztus végén kezdjük meg. Ekkor 4-5 kilométeres erőnléti edzéseket folytatunk. Majd fokozatosan emeljük a távot és fokozzuk a sebességet. Decemberben már elérjük a 15-18 kilométeres edzéstávot, ami a sprintversenyek szokásos távja. Januárban és februárban már csak a sebességet fokozzuk. Ha nincsen hó, akkor egy négykerekű quadot húznak a kutyák, persze velem együtt. A quad jól fékezhető, és biztonságot ad, ha valamiért hirtelen meg kell állnunk.
• Mire kell odafigyelni egy-egy verseny ideje alatt?
– A futam alatt csakis és kizárólag a kutyákra kell odafigyelnem. Ők a legfontosabbak, mindig a hajtó felelős értük. Mindig figyelem a fizikális és a mentális állapotukat. Ha melegebb az idő, figyelek arra, hogy nehogy túlhevüljenek. Ha bármikor bármelyik kutyának problémája adódik, azonnal ki kell állni a versenyzésből vagy enyhébb esetben – ilyen a mancssérülés – az adott kutyát a szánnak a zsákjában kell elhelyezni és úgy bevinni a célba. A kutyák mindig fontosabbak a versenynél!
• Az osztrák Werfenwengben eddigi pályafutása legjobb eredményét érte el. Meséljen erről a versenyről! Milyen ellenfelekkel kellett együtt versenyeznie, illetve számított-e a dobogós helyezésre?
– Az ellenfelek nagyon kemények voltak. Lényegében a legjobb szibériai huskys hatos fogatok, vagy legalábbis egy jó részük részt vett a versenyen. Előttem a második helyet a tavalyi Európa-bajnok német Georg Patsch szerezte meg, és a kategóriában mindössze hárman voltunk nők. A versenypálya 250m-es szintkülönbségének a legyőzése szempontjából az számított, hogy a versenyző rendelkezik-e egy férfi izomzatával. Sík terepen a nemek közti különbség nem annyira fontos. Eszembe sem jutott, hogy dobogóra kerülhetek. Az első versenynap végén az ötödik helyen álltam, és már akkor is beértem volna ezzel a helyezéssel. A fiatal kutyáimnak ez volt az életük első versenye.
• Európa- és világszinten melyek a legerősebb országok e sportban?
– A legjobbak a skandinávok és a németek, de Csehországból is kerültek már ki világbajnokok.
• Magyarországon mennyire népszerű ez a sportág?
– Egy sportági szakszövetség működik 10 egyesülettel és kb. 130 sportolóval. A sportolók közül nem mindenki szánhajtó, vannak köztük canicross – kutyás futó – és bikejöring – kutyás kerékpáros – versenyzők is.
• Mekkora költségekkel jár a versenyszerű szánhajtás, és sikerül-e támogatókat szerezni a versenyekre való kijutáshoz?
– Mindenképpen a költséges technikai sportok közé tartozik, főleg ha valaki a nulláról kezdi. Mi 15 év alatt, apránként szereztük be a szükséges felszerelést. Szükség van egy terepjáróra és egy utánfutóra is. Habár igazából az a jó, ha az autó önmagában alkalmas a kutyák és az emberek elhelyezésére is. A versenyek helyszínén állatvédelmi megfigyelők sokasága ellenőrzi a kutyák megfelelő elhelyezését, az embereké értelemszerűen senkit sem érdekel. Szükség van továbbá szánra, edzőkocsira vagy quadra, és még egy csomó dologra, ami csak a felszerelés része. A dolog legdrágább része maga a jó kutya, valamint az utazás a versenyekre.
Sajnos Magyarországon gyakorlatilag lehetetlen támogatót találni, hiszem a legtöbb cég külföldi tulajdonú. Nekik nem áll érdekükben magyar sportolót támogatni. A magyar tulajdonú cégeknek pedig nincs pénzük. Ugyanakkor a kutyaszánhajtó versenyek nagyon látványosak. A werfenwengi világbajnokságon kb. 25 ezer néző volt jelen, és a versenyt többek között tekintélyes osztrák bankok szponzorálták. Nekem viszont sajnos nincsenek szponzoraim.
• Mennyire sikerül összehangolnia a magánéletét és a versenyzést?
– Annyira, mint az összes többi sportolónak, aki világbajnoki szinten versenyez. Nekem annyiból nehezebb, hogy a kutyáim az életem részét jelentik. Ugyanakkor sokan vannak a nemzetközi mezőnyben olyanok, akik éppen a sport révén találtak barátokra vagy társakra. Az a lényeg, hogy az ember szeresse azt, amit csinál, és hogy jól érezze magát a bőrében.
