A sztereotípia felszínesen általánosító vélemény, negatív elképzelések és előítéletek együttese, ám az emberek mégis szívesen élnek vele. Egészen könnyű például kimondani, hogy a skótok fukarok, hogy a montenegróiak lusták, vagy hogy Novak Đoković nem képes győzni, ha a hőmérséklet meghaladja a 30 fokot.
Vegyük most górcső alá az utóbbit. Vajon Đoković tényleg nem képes győzni, ha nagy a hőség? Egykor, mondjuk három éve még valóban így volt. Novak szenvedett, néha vezetett is, azután – amikor már csak vonszolta magát a pályán – feladta a meccset. Kicsit gyakran tette ezt, a kép megmaradt az emberek emlékezetében, s még a Key Biscayne-i döntő előtt is mind a szerb, mind az angol nyelvű szakvéleményekben előkelő helyet kapott. Mindez azt sugallta, hogy a magas hőmérsékletre érzékeny szerbnek nem lesz esélye a fizikailag tökéletesen felkészített spanyol ellenében.
Đoković ugyan többször is hangoztatta, hogy a feladások óta sok idő telt el, ma már sokkal erősebb, mint akkor volt, tetejében pedig az önbizalma is égi magasságokig nőtt, mégsem vette senki sem komolyan, hogy ő bármi szempontból erősebb lehet Nadalnál, aki nagyrészt éppen erejének köszönhetően jutott el a tenisz magaslatáig. Másrészt Đokovićot e vélemény mintha nem is igazán érdekelte volna. Ellenkezőleg, a döntő során azt a benyomást keltette, hogy amazoknak van igazuk, hiszen két labdamenet között gyakran állt fáradtságot tükröző leeresztett vállal, kimeredt szemmel és tátott szájú mohó lélegzéssel. Mintha meg akarta volna győzni ellenfelét, hogy igen, erőm határán járok, ma te nyersz. Csakhogy bizonyos dolgokat, bármennyire is szeretné az ember, nem lehet elrejteni. George Herbert 17. századbeli, walesi születésű angol költő és szónok ezt így fogalmazta meg: „A szerelmet és köhögést nem lehet eltitkolni”. Novaknak a döntő játszma nagy csatában megnyert negyedik játéka után a kétségbeesettség grimasza csak addig ült az arcán, amíg Nadal felé nézett. Amikor megfordult, és tekintete az edzője tekintetét keresztezte, Đoković már az önbizalmat tükröző vagány mosolyt sugározta. Ekkor tudtam, hogy nem veszítheti el a döntőt. Gondolom, ezt Đoković is tudta. Talán fél óra múlva, amikor a rövidítésben 2:2-re állt az eredmény, Nadal nagyon szerette volna eltitkolni, hogy alig áll a lábán. Szúrós szemmel mérte végig az éppen a nagy tenyerest ünneplő ellenfelét, majd a fal melletti hűvösbe tántorgott, fáradtan meghajtotta hátát, tenyerét a térdére helyezte és magában talán nyögött is. Ekkor azt is tudtam, hogy Nadal nem nyerheti meg a döntőt. Persze, a spanyolt az aggasztotta, hogy ezt már Đoković is tudta.
A Key Biscayne-i döntő kopernikuszi fordulatot váltott ki a leghíresebb internetes fórumokon is, ahol szakértők és laikusok vitatkoznak naphosszat a teniszről. Federer hívei – ők még mindig a legtöbben vannak – eddig csak Nadalt ismerték el méltó riválisnak, vasárnap estétől azonban már triumvirátust emlegetnek az eddig lenézett bohóccal (Djoker) együtt. Egyikük, akit elvakultsággal korábban sem lehetett vádolni, eredeti módon hívta fel a figyelmet az új korszak elérkezésére.
– Nekem Federer a legjobb, és örökké az is marad, mától kezdve azonban Nole tisztelője vagyok. Az előbb kalapemelő meccset láttam. Szerintem megjelent az új Agassi. Az eredetinél erősebb, változatosabb és fürgébb. Autós nyelven: Agassi-modell, extrákkal és jobb kerekeken.
E sorokban számokkal nem szándékoztam foglalkozni, de nem kerülhetem el. A férfitenisz idei meséje ugyanis egy új versenyfutásról szól a ranglista első helyéért, amelyben Roger Federer számára esetleg már nincs hely. Đoković most úgy üldözi Nadalt az első helyért, ahogyan közöttük korábban a második pozícióért folyt a harc. Hogy Novak megelőzi-e a spanyolt, az csak tőlük függ. Attól, hogy Nadal salakon verhetetlen marad-e és hogy Novak nagy győzelmi sorozatának mikor és milyen módon szakad vége. Minden jel arra utal, hogy Novak rövidesen világelső lesz. Hogy a rövidesen két hónap, vagy fél év, lényegtelen. Az idény elején így festett a világranglista élcsoportja: 1. Nadal 12450, 2. Federer 9145, 3. Đoković 6240. Most: 1. Nadal 12870, 2. Đoković 9700, 3. Federer 8550. Ha pedig előre levonjuk a Roland Garrosszal záruló sorozatban védett pontokat: 1. Đoković 8755, 2. Nadal 7870, 3. Federer 7580. Novak tehát a salakon valójában egy mastersnyi előnnyel indul.
A sztereotípiáktól – már mondtuk – nagyon nehéz megszabadulni. Egészen könnyű kimondani, hogy a rendőrök ostobák, hogy minden férfi egyforma, s hogy Novak Đoković salakon nem képes legyőzni Rafael Nadalt. Felszínes általánosítás? Negatív elképzelés? Előítélet? Đokovićnál az adogatás.
